Alberto Malesani évekig volt a Chievo sikeres edzője, majd a városi riválishoz került; természetes, hogy hatalmas feszültség, érzelmek dolgoztak benne a városi derbi előtt. Ráadásul egy elképesztően izgalmas meccsen győzött új csapata (0-2-ről 3-2, 2001. november 18.).
Ezek után Malesani óriási lendülettel kirohant a tábora alá (sotto la curva), ahol énekelt, kiabált, tombolt a táborral együtt. Sokan ezt úgy élték meg Olaszországban, hogy ezzel volt csapatát, a Chievót megsértette. Nem így volt, egyszerűen csak kimutatta érzelmeit.
Malesaninak, amint az videónkon is látszik, maradt energiája az interjúra is. Ilyeneket mondott: ,,A mai fociban álságosnak kell lenni, megjátszottnak (4,19 és 27 között memgmutatja, hogy gondolja ezt). A játékvezetőkről kell beszélni, nem arról, hogy Verona válogatott játékosokat ad Trapattoninak (Trap a válogatott edzője volt akkor). Nincs itt mit szégyenkezni, szégyenkezzen az, aki a lop! Én csak kimutatom az érzelmeimet. Láttatok engem tiltakozni. Tudja mi a világ baja? A látszat (immagine), csak az számít, nem a gondolatok!”
A Hellasban játszott: Mutu, Gilardino, Oddo, P. Cannavaro, Camoranesi, Cossato. Ez a csapat kiesett, a Chievo pedig ugyanabban az évben az UEFA jogát küzdötte ki.
