Nápoly nem egy unalmas város! Történik ott minden a szörnyűtől a legcsodásabbik.
Legutóbb a parton (Mappatella Beach, Nápoly közepén), pontosabban a vízben meghalt egy idős bácsi (Antonio Sommaripa 73 éves volt). A vízen lebegett a teste – talán még életben volt –, a helyiek nem elsősegélyt adtak, hanem hívták az elsősegélyt, akkorra a kiérkező orvosok már nem tudtak segíteni. Megállapították a fulladás miatti halált. Az elszállítás nem történt meg, a test ottmaradt.
Ez a test nem zavarta a helyieket, ők tovább végezték dolgukat: fürdőztek, napoztak, kenegették egymást napvédővel, miközben néha odapillantottak a lepedővel és törülközővel letakart testre. A nyaralás szent!
A cikk szerzője egy híres Ungaretti-versből idéz írása kapcsán. Itt az egész vers:
Virrasztó a fronton (Veglia)
Teljes éjt töltöttem/egy ízekre tépett,/vicsorító fogú,/holt bajtársam mellett,/Vicsorított szegény/fel a teliholdra,/keze csupa vér volt,/s véres két kezével/beletúrt a csöndbe,/amíg én mellette/fényes teliholdnál/leveleket írtam,/teli szerelemmel.
Soha az életet/így/még nem szerettem.
(4-es számú magaslat, 1915. december 23.)
Rónai Mihály András fordította