Olaszország jól focizva nem nyert Belfastban. Két pontot elvesztett Prandelli csapata? Nem! Észtország jóvoltából egy pontot nyertek Chielliniék. A lesajnált Észtország 3-1-re nyert Szerbiában, az elsőszámú csoportellenfélnél.
Olaszország a markában tartotta végig ellenfelét, a végén meg is szorongatta alaposan, de nyerni nem sikerült. Az első félidőben nem volt nagy a nyomás az észak-íreken, de kisebb-nagyobb helyzetek így is voltak: a legnagyobbat Borriello hagyta ki, mikor egy az egyben ment szembe a kapussal, de nem volt elég ügyes. Amúgy is kínlódott az új római: a bíró nem szerette, a másodikra negyvenötre pedig a lába is görcsölt. Mauri az első húsz percben hihetetlenül sokat vállalt, és jól tette, mert ügyes passzokkal, összjátékokkal rendre feljuttatta a labdát a tizenhatosig.
A másodikban egyre eltökéltebben jöttek előre a fehér szerelésben játszó ragazzók. Az utolsó harminc perc pedig már egészen meggyőző volt – egy helyzettől eltekintve a zöldek lehetőséghez sem jutottak (az az egy viszont igen nagy volt).
Cassano fejelt egy nagyon látványosat és veszélyeset körülbelül 14-15-ről, majd két beívelés is volt, amikor a hosszún, az elsőnél Pepe, a másodiknál Pazzini nem tudta kapura helyezzen vagy középre tegye. Eltökéletlenkedték. Mindkettő komoly gólhelyzet volt. Chiellininek is volt egy szöglet utáni rá is jellemző csúsztatott fejese.
A meccs után hallottam Prandelli és Chiellini nyilatkozatát, akik elmondták, hogy az eredmény lehetett volna jobb, de a játék megfelelő volt. Elégedettek voltak.
Én így láttam a játékosokat:
Viviano: sok dolga nem volt.
Cassani: nem tudhatom Prandelli mire kérte, de az biztos, hogy csak a másodikban jött elé gyakran.
Bonucci: az első félidőben talán neki kellett volna kifejelnie, azt a labdát, amelyikből komoly-komoly ír helyzet lett. De megbízhatónak tűnt középen a Juve belső párosa.
Chiellini: nagyon magabiztos volt, meg harcos is. Az utolsó harminc percben párszor elé is vágtatott.
Criscito: lehetett volna rámenősebb, de talán nem neki kell megnyernie a meccset.
De Rossi: szerintem egy kicsit Pirlo áldozata ő, mert gondolom Prandelli arra kérte, hogy biztosítsa a játékmesternek a hátországot. Megtette.
Pirlo: volt egy pár egészen vagány passza (nem csak kettő:), szerintem jobb volt, mint az utóbbi években láttuk. Egy visszagurított labdát a tizenhatosról bikázott felé. Simán gólt lehetett volna lőni belőle.
Mauri: nagy szerepet kapott, sokat vállalt, szervezett, jól passzolt, kínálta az összjátékot sokszor. Az első félórában nagyon látványosan, de utána is jó volt. (Marchisiónak tíz perce volt)
Pepe: sokat dolgozott, de nem sok eredménnyel. Említett fejesénél Dossena, a szakkommentátor nagyon mérges volt. Persze nem tudhatjuk, hogy ha egy olyan ember játszik helyette, aki nem robotol, akkor több lehetőséghez jutottak volna-e az észak-írek. (Rossi hat-hét percet volt a pályán)
Borriello: az első félidőben kihagyta a meccs legnagyobb olasz helyzetét. Nem az ő meccse volt. (Pazzini tizenöt percet kapott, egyszer helyzetbe is jutott, de…)
Cassano: Tőle vártuk volna, hogy alkosson egy nagyot, ami ezúttal nem sikerült, de így is voltak szép megmozdulásai – fejesét már kiemeltem. Az első félidőben volt egy hosszúra nyesett labdája, de fél métert hibázott. Az oldalvonaltól indult rendszeresen.
