Szeretek Nápolyról olvasni, többet tudni róla. Érdekes, izgalmas hely, ahol egy nagyon eredeti városban, nagyon eredeti emberek élnek, valami végtelenül bájos eredetiséggel és minden olyan… Van ez és van az a bűnözés, az a korrupció és maffia, amelyik behálóz mindent és mocsárrá teszi ezt a paradicsomot. Mindkét kép igaz!

De Crescenzo nápolyiként írt a városról, komolytalanságokról, Saviano a maffiáról, Márai a nápolyiak hangulatairól, lelkéről és akkor most itt van ez a Franz Werfel, aki osztrák és Prágában született és zsidó, illetve katolikus identitása is volt. Mikor elkezdtem a könyvet, mert végre nyár van, ami azért is jó, mert több az idő olvasgatni, még nem tudtam ki ő, azonban egyszer, mikor már lekötött a könyv úgy döntöttem utánanézek szerzőnk életének. Óh, igen, a Musza Dag negyven napjának a szerzője, döbbentem rá.

Werfel nagyszerű könyvet írt, szerintem megpróbálta egész pontosan jellemezni az olaszokat, a nápolyiakat. Úgy érzem sikeres volt, merthogy kiválasztott egy családapát, aki hat gyermeket nevel. Nevel? Akinek hat gyermeke van – három lány és három fiú –, úgy 6-8 és 18-20 között, valamennyien különbözőek. Van közöttük: széplélek, rendetlen, szelíd, vadóc, vallásos és kevésbé.

A családfő által teremtett – addig sem nagyon rózsás – anyagi háttér biztonsága megszűnik és felbomlik az addig Domenico Pascarella (családfő) által uralt családi élet. Sőt, felrobban! A fiúk Brazíliában kötnek ki, a lányok ilyen és olyan bajok érik utol és megmutatkoznak felnőtt, majdnem felnőtt mivoltukban. Feltűnik a színen egy angol úr, aki a maga kívülállásával újabb színt visz a történetbe.

Közben feltűnik a harmincas évek Nápolya, ennek a városnak a különös vallásossága, a San Carlo operaház, a kor fasizmusa, ezeknek az álságossága. És Werfel túl azon, hogy jól írt, humora is volt, amit fel-felvillantott ebben a remek könyven.

Sok ilyen könyvet augusztusra!

Hajrá augusztus! Hajrá olvasás!

 Frnz Werfel, A nápolyi testvérek, Európa könyvkiadó, 1972, fordította: Szántó Rudolf. Az eredeti 1931-ben született.