Ezzel a könyvvel talán az volt a cél, hogy Galilei nevével eladják azt, de igazából úgy, hogy a mester egy szót nem írt bele. Dava Sobel amerikai tudománytörténész ezúttal nem a neves tudóssal foglalkozott, hanem Galilei lányával, az ő leveleit publikálta.

Ezekben a levelekben – 10 év termése, 1623 és 1633 között – Maria Celeste a zárdából nem felfedezésekről, kutatásokról érdeklődik, hanem megosztja mindennapi gondjait édesapjával, közben pedig szépen megismerjük Galilei ízlését, ami a kajákat illeti, illetve, ami talán még érdekesebb, a kort, azokat a távoli éveket ott Firenze környékén.

 Különösebb izgalmak nélkül, de sok góllal és többnyire felszabadult csapatokkal ért véget a Serie A zárófordulója. A Juve vasárnap hazai pályán megünnepelte szurkolóikkal karöltve újabb scudettójukat, s közben könnyed focival győzte le a szárdokat. Ez szép volt, jó volt, de már itt a közelgő feladat előttük: meg kell egyezniük a gárda legféltettebb fogaskerekével, Contével. Állítólag ezekben a percekben is folyik a tárgyalás a klubon belül, miközben újságírók hada várakozik a Juve székháza előtt. Meglátjuk, hogy dönt a derék Antonio.

Bizony, az utolsó fordulóhoz érkeztünk, holnap a végéhez ér a kilenc hónap óta tartó menetelés. Majd minden kezdődik elölről: pletykák, igazolások, felkészülés és a bajnoki rajt. És így,hogy világbajnokság előtt állunk, talán már mindenkit az izgat jobban, mint hogy mi történik itt majd nekünk a 38.-ban.

Prandelli bejelentette, hogy kik közül válogatja ki a Brazíliába utazókat. Szerintem van szépen meglepetés. Palettának nagyon örülök, szerintem tud bőven hozzáadni. Ők a kiválasztottak:

Üres parádézás lesz az utolsó forduló, ugyanis egy fordulóval a vége előtt minden lényegi eldőlt. Bajnok a Juve, BL-induló a Roma, oda selejtezik a Nápoly, a Livorno, Catania és Bologna pedig újraépítik magukat a gyengébbek között.

Ő Campedelli, a Chievo elnöke! :))))

Én élőben a Samp-Nápolyt néztem, de olcsó kis meccs lett (2-5), mert a Nápoly iskolázott, a Samp pedig csak alig kapaszkodott. A közönség csak vigyorgott a napsütésben.

A Juve tehát behúzta sorozatban harmadik bajnoki címét és tette ezt úgy, hogy gyakorlatilag egy darab izzadtságcsepp sem gördült le a játékosok homlokáról. Ugyanis vasárnap a Catania - Roma meccsen olyasvalami történt, melyre még álmainkban sem gondoltunk volna. A romokban fetrengő Catania nagyon megleckéztette a motiválatlan és furcsa csapat benyomását keltő vendégeket. Tottiék csupán egyszer tudtak válaszolni a négy szicíliai találatra. A szezonban csak a Juve tudott hármat lőni a Farkasoknak, de a Catania - az amelyik jó eséllyel ki fog esni - négyet számolt rájuk. Így a hétfői meccs Torinóban szinte örömjáték volt, egy Padoin góllal nyomta le a csapat a bergamóiakat és halad erélyesen a 100 pont fölé. Most 96 egységnél járnak.

A címben szereplő kérdés, holnap akár kijelentéssé is módosulhat és bővülhet a "i campioni d'Italia siamo noi"-jal, amennyiben a Roma nem fekteti két vállra idegenben a Cataniát.

Hiába pipálta ki a listáján még pénteken a Roma a Milant, a Juve ugyanígy tett a Sassuolo vendégeként a forduló zárómeccsén. A képlet tehát ezzel semmit sem változott: maradt a nyolc pont, viszont eggyel megint csökkent a fennmaradó mérkőzések száma. Bizony, a Juvének elég lesz nyernie, vagy megvárni, hogy a Roma pontokat vesszen, és felülhet ismét Itália trónjára. 

Hamarosan (ma 20:45) kezdődik a forduló egyik legjobban várt összecsapása, mely akár még dönthet a bajnoki címről is. Pontosabban arról, hogy a Juve ünnepelhet-e majd hétfőn a Sassuolo ellen, vagy erre várnia kell jobb esetben egy fordulót. Ugyanis, ha a Milan ma pontokat vesz el Tottiéktól, míg a torinóiak az újoncnak sem kegyelmeznek, úgy bajnok lesz a Juve. Szerintem ezt be fogja húzni a Roma, így az első hely legalább a Juve Arénában lesz megünnepelve.

Mert az eleje már úgy unalmas, ahogy van. Gondolok itt arra, hogy a Juve - ha nem is olyan könnyedén -, de ismét behúzott egy kötelezőt, míg a Roma folytatta győzelmi szárnyalását, és Firenzéből is három ponttal ment haza. Közben a Napoli ismét botlott - része volt ebben a partjelzőnek és Reinának is -, így pedig a Farkasokat már matematikailag sem tudják beelőzni. Ergo ősszel a BL csoportkörben kezdenek Tottiék.

Bizony, jó olasz szokás módjára most nem lesznek vasárnapi meccsek, helyette az összeset megkapjuk szombatra. Húsvét ünnepe miatt, ez már így hagyomány Olaszországban, amivel nincs is semmi gond. Lássuk is akkor gyorsan, mi a kínálat mára.

Rövidre fogva, akár így is össze lehetne foglalni a mögöttünk hagyott fordulót. Főleg annak, vasárnap délutáni részét, ahol csatárok találták meg góllövő cipőjüket, védelmek mondtak csődöt. Ezzel pedig csak is a szurkoló járt jól. Történt ugyanis, hogy a vasárnap 15 órakor rendezett találkozókon 23 gólt is feljegyezhettek, amihez csupán 5 bajnokira volt szükség. A Napoli négyet lőtt a Laziónak, míg válaszul "csak" kettő érkezett. Higuaín nem csak góljai miatt remekelt - első mesterhármasa volt a kék mezben -, hanem tényleg jól játszott. Livornóban igazi kiesési derbi volt, itt Paloschi tömte ki Bardi kapuját - háromszor talált be az olasz.

Az utóbbi hetekben, mivel kendő van rajtam és egy baba benne, nem mindig sietek a belvárosi utcákon, hanem néha kényelmesen sétálgatok is. Falakat, tűzfalakat, kapukat, macskaköveket nézegetek. És házakat, palotákat!

Ott van például a Bródy Sándor utcában a Kéményseprő –ház. Úgy lehet észrevenni, hogy a kapuja fölött ott egy törpenagyságú szobor. A figura egy létrát tart a kezében. A frontoldal szélén egy táblán össze van foglalva szépen, hogy mi is ez a ház, a Bródy Sándor utca 15. Olaszos a történet! A ház – vagy inkább palota? – Devecis Mihály rendelésére épült, ő pedig olasz származás. Devecist írják Del Vec(c)hiónak is. A kéményseprő ipartestület első elnöke volt ő, találtam meg egy netes keresés közben.

És találtam egy másik szép és adatgazdag kis tanulmányt a kéményseprés itthoni és világbeli történetéről, amelyikből kiderül, hogy Magyarországon, Budapesten olaszok százai kaptak munkát, megélhetést, mint kéményseprők. Érdekes elolvasni!

Látva, a kéményseprős figuránkat, kezében a létráról még eszembe jutott valami! Eszembe jutott, hogy megvan a lehetősége annak, hogy ez a figura az olaszok részéről egy fricska is volt az otthoniaknak. Otthon, Észak-Olaszország bizonyos részein a Scaligeri családnak köszönhetően a létra a legfényesebb palotákon van ott. Devecis pedig gondolhatta azt: Nekem munkából futott palotára, itt Pesten!

De lehet, hogy ez csak nekem jutott eszembe! :)

A legfajsúlyosabb meccs – úgy értem, hogy mindkét fél számára komoly-komoly téttel bíró meccs – alighanem nem a legmagasabb színvonalú 90 perc lesz: a Livorno-Chievóra gondolok.

Hiába töri magát a Roma, hiába szaggatja a hálót sok-sok góllal Mattia Destro, a Juvéhoz nem lehet közelebb kerülni.

Lesz itt azért nekünk, sok más egyéb meccs is, de ha a fordulóban adott egy olyan találkozó melyen városi riválisokat láthatunk egymásnak feszülni, az kiemelt jelentőséget fog kapni. Persze, ha mellette nincs rangadó. És most tényleg nincs, de a Chievo - Hellas nem csak ezért lesz izgalmas. Azért, mert hat fordulóval a vége előtt egyik csapat sincs olyan pozícióban, hogy az nyaralás legyen számukra a zárásig. Na, jó a Hellas kiesni már nem fog, de ott lebeghet előttük az esetleges EL indulás lehetősége, köszönhetően az igen szoros középmezőnynek. A Chievnak pedig még jócskán kell hátra figyelgetnie, mert közel a vonal. Tavaly úgy húzta be az odavágót a Chievo, hogy előtte mindenki a Hellast hozta ki győztesnek - ez akár ma is összejöhet. Ilyen meccs óriási téttel bír, lazsálni nem lehet, sem pedig a szurkolókat becsapni.

Március 25. és 30. között Budapesten rendezték a szeniorversenyzők atlétika világbajnokságát – praktikusan ez a 35 éven felülieket jelenti. A vébé legsikeresebb olasz versenyzőjéről olvastam egy Corriere della Sera cikket, ezt foglalom össze!

Giuseppe Ottaviani tíz aranyérmet nyert Budapesten, ami önmagában keveset mond, hiszen nem tudjuk, hogy melyik számban mennyi versenytársa volt. Számomra sokkal érdekesebb az információ, hogy ez a bácsi – elmondása szerint – 50 éves koráig lusta volt és cigizett is. A verseny napjai alatt és utána sok-sok érdeklődés volt iránta, amúgy csendben teltek múltak el az évtizedek fölötte: szabóként dolgozott, édesanyjától tanulva a mesterséget és örökölve a klientúrát.

Lám ilyen napokat élünk: nem rég, hogy búcsút inthettünk a parmaiak hihetetlen szériájának, most a Juventus ugyanilyen remek sorozatát adtuk át a múltnak. A nápolyiak legutóbb ilyen teljesítménnyel akkor rukkoltak elő, amikor bejutottak a Coppa Italia fináléjába a Roma elleni visszavágón. Most ugyan nem volt az Isteni Diego - megy ez nélküle is -, de a csapat megint szencációs játékot bemutatva nyerte meg a sokat emlegetett dél-észak csatát. Mertens padról beszállva, pár perc után és Marchisióval a nyakában, döntötte el végleg a találkozó sorsát; a kezdőlökést még Callejón adta meg, aki Insigne nagy passzát váltotta gólra. A védelem most működött, a szélen a védők mindig besegítettek, majd okosan visszazártak, ha védekezni kellett. Vasárnap csapatként működött a Napoli, egyénieskedésnek semmi jele nem volt a pályán.

Mindenki szurkol majd saját csapatának, de közben ott motoszkál a fejében: de jó lenne megnézni a Nápoly-Juvét. S arról álmodik talán: de jó lenne egyszer ott lenni a San Paolóban!

Akkora nem lesz, mint akkor volt, de élvezni fogjuk!

Hagyományosan nagy meccs, óriási emlékek, hatalmas játékosok – sokaknak még Platini és Maradona, későbbieknek Ferrara, Fabio és Paolo Cannavaro –, illetve az óriásinál és hatalmasnál is nagyobb közönség. Mi lesz most?

Egészen biztos, hogy a nápolyiak óriási vehemenciával esnek neki az északiaknak – szerintem Benitez Higuaint erre a meccsre kímélte, Maggiónak is elmondja, hogy úgy kell szárnyalnia, mint egy-két éve tette, Hamsiknak viszont nem kell mondani semmit, mert a besztercebányai mohikán tudja, hogy ilyenkor egy kapitánynak villantania kell. Kötelező! Mertens nem épült fel, de bőven van még olyan játékos a kékeknél, aki egy az egyben feladvány lehet a Juve-védelemnek: Insigne, Callejon soprattutto, über alles. Gondolom, hogy a nagy várakozás a Szent Pál lelátóin Henrique iránt a cataniai eszelős bombagól után. Himnuszt lehetne írni erről a gólról, akkora volt! :)

Persze abban, hogy megszakadt ez a széria, semmi meglepetés nincs, hiszen a Juvénél vendégeskedtek Cassanóék és ott nem szégyen a vereség manapság. Azért sem mert Contéék eddig az összes bajnokijukat megnyerték arénájukban és ha kellően odateszik magukat a végsőkig, olyan rekordot állítanak fel, ami ezidáig egyetlen olasz csapatnak sem jött össze: megnyerhetik az összes hazai meccsüket.

Soha nem gondoltam, hogy nő-ügyben merek bármit is mondani, írni, de mivel azt, amit gondolok, azt Oliviero Toscani mondja el egy nyilatkozatában, ezért bátor vagyok. A világhírű fényképész az olasz nők kapcsán beszél a médiáról, a szépségiparról, annak szerepéről a nők életében. Ami a divatokat illeti, sokan gyakran néznek Olaszország felé, így talán itthon is igazak Toscani állításai.

Az eredeti cikk fényképe

Tessék! ,,Az olasz nők elé állított esztétikai kánon egy szégyen, az arcfestés (cosmesi) pedig egy maskara, (…) arra jó, hogy egy bizonyos fajta szépség irányába uniformizáljon, ami igazságtalan a nőkkel, akik egyre elégedetlenebbek kinézetükkel és kapcsolatuk a saját testükkel egyáltalán nem harmonikus.”

A nyitómeccs egy valami miatt már biztos emlékezetes lesz, hiszen Totti 700. alkalommal ölti magára imádott csapata szerelését; de ha a Toro odateszi magát azért is emlékezetes lehet. Már pedig a rossz szériát letudták, Immobile mesterhármasával, így még egész jó kis parázs meccset is láthatunk majd. A szőke csatáron kívül, figyeljünk Destróra is, a lapok az ő külön harcuknak is betudják a találkozót, mert talán egyikük még helyet kaphat a brazíliai keretbe.