Jó volt nézni a csapatot! Szurkolni mindig is lehetett nekik, de örülni nekik nem mindig.

Már egyet sem kell aludni :), és útjára indul a labda a tizennegyedik labdarúgó Európa-bajnokságon: a nyitómeccsen az egyik házigazda, Lengyelország feszül neki a görög csapatnak Varsóban, 18 órakor. Alábbi posztunkban azonban nem róluk lesz szó - bár elég izgalmas találkozónak ígérkezik, ahogy maga az 'A' jelzésű csoport is -, hanem imádott Squadra Azzurránkról; őket veszzük szemügyre, illetve csoportbeli ellenfeleit, továbbá szót ejtünk esélyeikről, az EB készülést megzavaró bundaügyről és mindenről, ami még az eszünkbe jut.

Roma ismét lelkes, ismét lelkes, elzúgtak…  S jön a régi-új ember: Zdenek Zeman.

Ő biztosan hoz magával több mindent is. Először is: lelkesedést, szenvedélyt. Hoz látványos focit, sok-sok gólt, s lesz dögivel pezsgés a médiában is. Keveset fog beszélni, de szavai között kevés lesz a közhelygyűjteményes, sok lesz a súlyos szó.

Prandellinek szerintem jobb dolga van, mint egy éve. A helyzet nem rózsás, de visszakapott néhány játékost, akikkel lehet számolni. A 2011-12-es idényben ők jelentették számomra a meglepetésemberek többségét, aztán volt néhány zseniális külföldi is. Tessék!

Ez tényleg 10-es, Nocerino!

 1.)    Nocerino (Milan). Számomra ő az idény meglepetése. Nem mondom, hogy reménytelen egy játékosnak gondoltam, de olyannak igen, aki jó, ha tudja, hogy mik a korlátai. Gondoltam, hogy van neki tüdeje, van lába, tudtam, hogy megoldja a védekező feladatokat, de úgy gondoltam a legjobb, ha rögtön leadja a labdát, mikor csak teheti. 500 ezer euróért hozta el a Milan a Palermótól (négy évre írt alá). Arányaiban: mint egy köteg petrezselyem a Fény utcain. Ehhez képest már-már aggasztóan sok gólt rúgott – 10-et (!!!) csak a bajnokságban. Aggasztó, mert talán-talán nem csak egy gonoszkodó teszi fel a kérdést: milyen bajnokságban eshet ez meg? Nocerino előtt viszont le a kalappal. Remény az Eb-re! S ha ott is bizonyít a nápolyinak született középpályás, akkor a Serie A rendben, ráadásul kijelenthetnénk, hogy Gattuso örököse megérkezett.

Tegnap éjszakáig annyit tudtam Di Matteoról, hogy nagyon jó középpályás volt a 90-es években, főleg a Lazióban – emlékeztem a válogatott mezre is –, aztán kiment Angliába, de ott már nem igazán futott be, elsősorban azért mert súlyos sérülések tettek keresztbe neki. Az is rémlett, hogy Svájcban született. Tudtam, hogy dolgos volt, szorgos, pontos, s inkább az építés volt a feladata, mint az ellenfél játékának tönkretétele. Röviden utánanéztem, s úgy érzem van még mit megosztani.

A veretlen olasz bajnok és az Európában hódításokat folytató Nápoly ütközik meg Rómában. A Juventus eddig 9-szer nyert (az utolsót 1995-ben!!!), a Napoli 3-szor (1987-ben)

Ahogy Egyiptom a Nílus ajándéka, úgy az Udinese Guidolin ajándéka – Guidolin ajándékát Di Natale csomagolta. Egy rendkívül összeszedett csapatot hozott össze, amelyikben a játékrendszer állandó, s jöhetnek-mehetnek emberek, az összeszokott játék marad. Hiába állt odébb Sanchez és pár meghatározó játékos, idén is megszerezték a jogot ahhoz, hogy a BL táblájára kerüljenek. Az Európa Ligát érdemelte ki a Lazio, a Napoli és az Inter. A Lecce a harmadik kieső, a Cesena és a Novara mellett.

Van Bommel kemény fickó a pályán. Nem az a Materazzi-, Pepe-féle, aki szerintem már túl van a keménységen, de mindenestre, egy olyan, aki nem tért ki semmi elől. Néha-néha túl is lépte a határokat, de én azt inkább szerepének tulajdonítom: a középpálya közepén nem lehet megélni másképp.

Sok kérdést már megoldottunk (Juve a bajnok! Novara, Cesena kiesett), de még hátra a harmadik BL-induló megfejtése (Udine, Lazio, Napoli), a harmadik kieső kiléte sem egészen biztos (Lecce, Genoa). Ezekre a kérdésekre nagyon vagy nagyon-nagyon figyelünk. Ezért lesz izgalmas ez a vasárnap. De szomorú a vasárnap, mert elbúcsúzunk Nestától és Del Piero is elmegy klubjától. És tegnap kiderült, hogy Inzaghi is lezárja a milánói korszakot, Gattuso pedig egy év pihenőt vett ki – nyilván egészsége az első… Világbajnokok után csak bajnokocskák látszanak.

Juve-Atalanta (vasárnap 3-tól). Nagyon lehangoló lenne a fekete-fehérek számára, ha az augusztus óta dédelgetett veretlenség most úszna el. Conte okos ember, biztosan a kezdőbe jelöli Del Pierót, csak az a kérdés, hogy ki lesz a párja. Nagy-nagy nemzetet megosztó számolgatás dúl mostanában Olaszországban. 28, esetleg 30 a Juve-scudettók száma. Blatter is beleszólt az eszmefuttatásba, de Zeman mindent tronfolt, cukkolva a fekete-fehér jónépet: 22 vagy 23, mondta.

Mintha Raffaello szorult volna egy kis népszerűsítésre, vagy Stallone nevét kellene újra futtatni. Nem, nem erről van szó!

A történet: egy amerikai diák (Anthony Zanfrell, a Harvard diákja) a Vatikáni Múzeumban nem csak botorkált, hanem figyelmesen szemügyre vette a képeket. Raffaello egyik mesterművén, A bíboros és a sarkalatos erények címűn (1511) felfedezte a jó öreg Rockyt, amint mereven néz a semmibe, mintha rágóizmait fitogtatná. S tényleg! :)

Ha én vettem volna észre biztos bekerült volna 10 legem közé.

Az olasz focit félelmetes rendszerességgel megrázó csalási botrányok követéséről rég lemondtam. Átláthatatlannak érzem az egészet.

Nem friss (a hétvégi forduló előtti), de szerintem megéri, hogy minél többen halljuk ezt a gonoszkodást és a viszontválaszt. Focis uccaszoc.

Galliani üzent a Juve-tábornak: Telefonomon a háttérkép Muntari meg nem adott gólja. Conte válaszolt: Az én telefonomon a kislányom van!

Mielőtt a Milan-tábor szidni kezdene elmondom, hogy én a harcosságot gattusóban mérem, Maldininél jobb védőt, elegánsabbat soha nem láttam.

Az Inter hatalmas generációja még rúgott egy hatalmasat (4-2 a milánói derbin – Micsoda gólt bikázott Maicon!), s ez azt jelenti, hogy a Triesztben győztes Juve bajnok! Úgy néz ki, hogy veretlenül (otthon még játszanak a bergamóiakkal).

Giro, izgalmas Serie A véghajrá, mi kell még? Talán a motorsport szerelmeseinek, egy Ferrari győzelem a közelgő Spanyol Nagydíjon és egy Valentino Rossi siker, hogy teljes legyen az olasz kör. Az utolsó előtti - 37. - forduló következik a Superga tragédia 65. évfordulóján.

Alaposan ki van centizve az olasz sportrajongók élete. Kegyetlen véghajrá a bajnokságban, készülődés az Európa-bajnokságra, de hogy közben ne lankadhasson a figyelem: INDUL A GIRO!

Ez a Stelvio, itt idén a Cima Coppi (a körverseny legmagasabb pontja)

Holnap startol a körverseny, de szombaton, vasárnap és hétfőn – hogy még tényleg lehessen az utolsóelőtti fordulóra összpontosítani – még a dán táj kínálja összes szépségét. Igen, az idei Giro Dániából rajtol. Az első nap mindössze 8,7 kilométer áll a versenyzők előtt – egyéni időfutam lesz. Utána 206, harmadszor pedig 190 kilométer a táv. A 22 csapat 198 versenyzője alighanem átvészeli ezt a három napot, hiszen kegyetlen emelkedők, nyaktörő lejtők nincsenek Laudrupék földjén.

Egy olyan teniszmeccs jutott eszembe a Juve-Lecce 1-0-ról, mikor az esélyes magabiztosan vezet, de a meccslabdáját nem tudja érvényesíteni. Maradt még meccslabda a torinóiaknál, azonban Buffon kapitális hibája még bajnokságvesztő is lehet (persze kollégái, elől, kihagytak néhány úgyszintén kapitálisat). Hétvégén, uccu Triesztbe, s ott le kell győzni a Cagliarit, majd otthon a Bergamót, s akkor a szűk esztendők után lesz ünnep ismét Del Pieróéknál.

Egyre ritkábban látott szokás a májusfaállítás. Erdélyben a kilencvenes évek előtt gyakran láttam: városon az iskola, falun pedig a lányos házak előtt.

Még szusszanni sincs időnk, de már ismét fordulót rendeznek az olasz bajnokságban. Gyorsan be kell fejezni a szezont, hiszen lassan nyakunkon az EB. Ugyanakkor kicsit szomorúak is vagyunk: sajnos, már csak 3 kör van hátra a 11/12-es campionatóból.

A Juve ismét nyert, így veretlenül masírozik előre, s most már nagyot kellene lábatlankodniuk, hogy ne arannyal zárjanak. A Milan tehet bármit, ha Conteék nem idétlenkednek. Sok a három pont, különösen úgy hogy tudjuk: a Lecce és az Atalanta ellen otthon, a Cagliari ellen pedig Triesztben kell helytállni.

Együtt járunk már augusztus óta, de még mindig nem ismerjük. Minden héten újabb arcát mutatja. Néha meglep, néha elkeserít, máskor feldob. Jó vele együtt lenni, na!

Cagliari-Chievo (szombat 6). Pár fordulója a szárdok hazai meccseiket a gyönyörű trieszti stadionban rendezik, vagyis a Chievónak esélye van arra, hogy Serie A-karrierje során először több szurkolójuk egy idegenbeli meccsen, mint a hazaiaknak. De még inkább bízhatnak jó erőkből álló csapatukban: Pellissier-nek nem megy annyira, de Paloschi, Théréau vállaltak a terhekből – a középpályásokról nem is beszélve.

Az előző fordulóban Mascara hatalmas tapsot kapott a nápolyi szurkolóktól. Fogalmam nincs, hogy valamelyik nápolyi elfogultnak eszébe jutott-e, hogy a kis ember, mekkora segítséget nyújthat volt csapatának. S Mascara megtette, amit a volt tábora megkövetelt (Novara-Lazio 2-1).

Ma kezdik el bepótolni a másfél hete lefújt fordulót - amiről egyébként mbemba itt már értekezett -, hivatalos nevén a 33. giornatát. Ezért úgy gondoltunk, hogy nem is írunk a meccseknek külön posztot, csupán adunk egy felületet, a kommenteknek, vitáknak, eszmecseréknek. Ja és fontos: az ott leadott tippek élnek most is, szóval akik még nem tippeltek a 33.-ra csak azok tegyék meg, a többiekét pedig bemásoljuk ide, vagy a személyes jogokat tiszteletben tartva, ők is megtehetik ezt. :)

Egy ritka nagy ökör Milánóból! :)

Sokkoló látni, amikor kigyúrt legények átveszik az uralmat – lelátókon, benzinkútnál, egy városban vagy falun. Jó lenne hinni, hogy a nép méltatlankodása elveszi a túlfizetett percfocisták jókedvét, de Genovában valószínűleg most sem (az olasz-szerb jutott eszembe) erről volt szó.