A Camp Nou rég látott ekkora csatát. Ezúttal azonban nem a cselesek nyertek, hanem a harcosok! Sőt, HŐSÖK!

Barca-Inter 1-0, Piqué gólja a 85.-ben jött. A milánói hős zsoldosok a 28. perctől 10 emberrel harcolták végig a meccset.

A sajtóban volt olyan ötlet, hogy az Inter is buszon érkezzen Barcelonába, de természetesen nem így történt: repülővel érkezett a Mourinho-csapat Katalánföldre.

Az Inter és a Roma szkanderezése úgy néz ki, hogy a bikaerős Inter 32 másodpercig erőlködés nélkül az asztallap közelében tartotta az ellenfél mancsát, de a Romáról kiderült, hogy nem is olyan gyenge fiú. A 33. másodpercben a Roma meglepve a közönséget nem hogy egyenlőbe hozta az állást, hanem át is billentette. Most pedig megint fordult az állás.

Az Inter-Atalanta lesz az első, a Roma-Samp az utolsó a sorban, de közben is temérdek érdek feszül egymásnak.

Néhány hónapja azt hallottam, hogy a szentgyörgyi múzeum kertjében kiásták azt a honvédszobrot, amelyik a 24-es magyar honvéd bakának állított emléket. A székelyeknek el kellett ásniuk a 70-es években, mert tudták, hogy a benyomulók által megcsonkított szobor át kell vészeljen még egy pár évtizedet. A szobor kibírta. Lajos bácsi pedig pár hónapja kiásta, és a szobor ismét nézheti egykedvűen mi történik a világban.

Majdnem tökéletes meccset játszottunk – mondta Mourinho a meccs után. Azt mi mondjuk, hogy összes játékos – egy megzavarodottat leszámítva – nem csak tudását adta, hanem szívét, lelkét is. Az összpontosítás is úgy sikerült, ahogy az kell. Guardiola szerint a barcelonai 90 perc elég lehet a fordításra. Kipihenjük magunkat és megpróbáljuk! Csapatáról ezt mondta: nem járattuk elég gyorsan a labdát. Nem volt folyamatos a játékunk, de van ez így. A másik oldalon pedig nagy bajnokok sora játszik.

Ranieri nem volt jókedvében, mikor az Olasz Kupa-elődöntő időpontját kijelölő valakiről beszélt: valaki Einstein és Marconi között – mondta. Szóval kicsit a háta közepére kívánja most ezt a meccset – gondolhatjuk. Persze ő is tudja, hogy amúgy a dicsőséglistáján jól mutatna ez a serleg is. Márpedig közel a döntő, hiszen otthon 2-0-ra nyert a Roma.

Ma este az olasz labdarúgás olyan mérföldkőhöz érkezik, amit ha sikeresen túlhalad, akkor nem csak sokat nő a klubfutball ázsiója, hanem bebizonyosodik, hogy szakértelemmel és elszántsággal igenis sokat lehet elérni. Ezért is van különösen a világ szeme Special One személyén.

Busszal érkezett a Barca Milánóba. Guardiola szerint sem jó az 1000 kilométeres buszozás csapatának (Cannes-ban aludtak Messiék). Az Internek pedig mindez nem válik hátrányára, és talán az sem, hogy hétvégén az Espanyol megfogta a városi riválist.

Ritka jó ez a bajnokság. Még távol vagyunk a végkifejlettől, de annyi érzés van a pályán, hogy az a tévén is átüt.

A legtöbbet fejlődött – pontosabban a 2008-9-es idényhez képest egészen más teljesítményt mutató –  játékosokról lenne itt szó. Így szokás mondani, pedig tudjuk jól, hogy a legtöbb esetben nem arról van szó, hogy a botláb arannyá változott, hanem inkább arról, hogy az edző megtalálta a helyét, más szerepet adott, több bizalmat kapott,... Mindez persze önbizalmat is adhatott a rút kiskacsának.

És ha ronda kiskacsa, akkor nem is juthat eszembe más, mint a korábban tényleg félszegnek tűnő, helyét kereső, botladozó, a Serie A medencéjében fulladozó Vargas. Tehát:

És az mekkora lenne, ha az utoljára októberben megvert Roma most kapna ki, pont a Laziótól!?

Massimiliano Allegri 2008 óta volt a Cagliari edzője. Akkor rögtön az elején ötször kapott ki sorozatban a csapat, de az elnök, Cellino bízott benne, nem rúgta ki, és az edző, a csapat meghálálta a bizalmat: a Serie A egyik legszebben focizó csapata lett a szárdok tizenegye. Ma azonban Massimo Cellino úgy döntött, hogy nincs tovább.

Minden csak nézőpont kérdése – szól a közhely és az alapigazság. És tényleg! Az Inter mindent megnyerhet (Bajnokság, hazai kupa, BL), aztán az is megtörténhet, hogy hoppon marad a Mourinho-csapat. Lúúúúúzer – mondanánk. Mondanánk?

Október végén ezt írta az olaszfórum: ,,Nem könnyű napok ezek Rómában. A fővezért már meg is műtötték, Vucsinics még távol a jó formától, Menez nem tudom mitől van távol, Brighi még sehol, De Rossi meg, mint egy igás ló, húzza a szekeret.”

Varga Zoli meghalt. Egy jó ember ment el közülünk.

Egyszer találkoztam vele. Egy barátom édesapja hívott annak idején focizni egy öregfiúk csapatba. Általában húsz, de inkább harminc évvel fiatalabbakkal játszottunk, akik közül a jobb szándékúak mosolyogtak rajtunk, a nagyképűbbek csak idétlenül vigyorogtak. Aztán vagy nyertünk egy góllal, néha kikaptunk ugyanannyival, de a lényeg, hogy a magabiztos srácok nem értették, hogy mi van a pályán. Ebbe a csapatba jött le a hazatérő Varga Zoli (1996 lehetett), már nem emlékszem, hogy mit játszottunk az óbudai salakos pályán, de azt tudom, hogy egy olyan ember volt közöttünk, aki tiszteletet, bámulatot kapott. Az ellenfél játékosai tudtommal nem ismerték fel, de azt látták, hogy feladatuk megoldhatatlan. Néztek, mint én annak idején a matek feladatokra.

Mondta, hogy nem értette, hogy a régi játszótársak elvárták volna, jelezze hazajövetelét. Mondta, hogy talán egyszerűbb, ha sokan hívnak egy embert, mintha egy ember hív százat.

Sokat emlegetni mostanában, hogy a Bundesliga ott indexszel kitartóan a Serie A mögött, ki is vágna mögülle, de az Inter tartja a frontot. Mourinhónak és fiainak pedig egészséget kívánunk áldozatos munkájukhoz!

Fura egy idény ez abból a szempontból, hogy ősszel, a bajnokság elején, első felében annyian voltak a sérültek, mint háború idején. Mostanra pedig kis túlzással mindenki harcra kész. Kellenek is az emberek, hiszen óriási hajrá lesz.

Más célt nem igazán szolgál ez a poszt, csupán annyit, hogy akikben bármi gondolat felmerül a meccsel kapcsolatban, itt leírhatják.

Könnyű lenne megállapítani, hogy a Roma megtáltosodott, hogy az Inter erőltetett menetelése nem biztos, hogy dicsőségeket hoz, hogy a Juve minden vezetője béna, játékosainak lábát pedig az egykor asztalossegéd Torricelli faragta. Nagyobb kockázata van kijelenteni azt, hogy a déliek (a Palermo és a Nápoly) a közeljövőben az Inter, Milan, Juve, Roma vetélytársai lesznek.

Nem azt mondom, hogy eddig csak játszótér volt a Serie A, de ami most kezdődik – főleg ott elől –, az nagyon melós lesz.

Az elsőségért, az európai placcokért és a kiesés elkerüléséért küzdő csapataink, illetve a lébecolók szombaton küzdenek meg a helyért a nap alatt. A Catania-Palermo 7-től kezdődik, az Udine-Juve 9-től, a többiek pedig 3-tól feszülnek egymásnak. 

A Ryan közlegény jutott eszembe, mikor az Inter-Moszkvára gondoltam: a testvérek elvesztek a csatában, és ezért az egy szem megmaradt nagyon fontos lett nekünk. Szóval: HAJRÁ INTER!

Szédületes a Roma vágtatása. Eddig is lenyűgöző volt nézni az eredményeiket – néha a játékot is -, és persze meg lehetett állapítani, hogy nagyszerű a Ranieri-boyok produkciója, de most, hogy az Inter is megveretett, most már nincs az a visszafogott Ranieri, aki csak BL-szereplésről beszél.

A világon első alkalommal fordul elő, hogy a Google és egy állam szerződést ír alá a nemzeti könyvtárak tartalmának közkinccsé tételéről. A következő két évben a firenzei és a római könyvtárakból 1 millió könyv lesz a nagyvilágé.