Pénteken, fél 6-tól rendezték meg az élvonal sorsolását. Az első forduló a következőképpen néz ki:
Olasz fórum
A 100 éve történt csodamaratoni (Olimpia 3., videóval)
Napra pontosan 100 éve volt a londoni Olimpia maratoni versenye. És annak ellenére, hogy azt egy amerikai versenyző, Johnny Hayes nyerte meg, legalább annyit beszélnek egy másik indulóról, nevezetesen Dorando Pietri, olasz futóról.
Pietri magabiztosan vezette a versenyt és nagyon neki állt a zászló, hiszen a stadionba beérkezve még ellenfelei nem voltak a nézők előtt. A correggiói olasz azonban összeesett, és a helyszínre igyekvők segítségével állt fel, majd be is ért, de a segítségnyújtást tiltották a szabálykönyvek, így pedig a másodikként befutó amerikai nyert.
Berlusconi már megint megúszott! (meg videó)
Egy napra azután, hogy a parlament meghozta a törvényt, Giorgio Napolitano köztársasági elnök is rábólintott, annak a törvénynek az életbe léptetésére, amelyik négy állami méltóságnak is védelmet biztosít mindenféle bírósági ügyek ellen.
Bossi és az Északi Liga háborog
,,Harcolnunk kell ezen fasiszta állam ellen” – mondta Padovában, Umberto Bossi a Liga Veneta-Lega Nord kongresszusán.
Rossi Bálint parádéja (videó is van)
Valentino Rossi ismét elvarázsolt: egy nyilvánvalóan gyengébb kapacitású motorral megfogta - az egyébként rokonszenves - Stornert, s megmutatta hol lakik az olaszok Istene.
Antonio Rossi a zászlóvivő Pekingben (Olimpia 2., meg videó)
A Rossi név már önmagában is alkalmas arra, hogy megjelenítse Olaszországot. Az Antonio Rossi kenus melletti döntés esetében, azonban bizonyára nem a név varázsa lehetett a döntő.
Sokkal inkább az, hogy egy lassacskán 40 éves sportemberről van szó - egész pontosan 1968. december 19-én született -, aki 1992 óta, valamennyi Olimpiáról éremmel érkezett haza - háromszor arannyal. Tegyük hozzá, hogy a szintén gyönyörű nevű Giovanna Trillini vívónő, szintén négy Olimpián gyűjtötte össze érmeit.
Mi lesz Ronaldinhóval? Ka-pa-Ro, Pa-Ro-Ka, Ka-Ro?
Az AC leigazolta a brazil sztárt, ez pedig óriási hatással volt és van a piros-fekete tifosókra. A szerződtetés utáni pár órán belül, nagy hirtelenjében 3 ezer bérletet váltottak. 4 ezer szurkoló pedig rögtön otthagyta munkáját, mert úgy gondolta, hogy Milanellóban – pontosabban az előtte lévő rácsoknál – a helye, az újonnan érkezett üdvözlésére. A Gazzetta dello Sport újságírója írta, hogy olyan érzése támadt, mint a Tour de France-on, vagyis a rajongók úgy állták el az utat, mint az Alpokon túl.
Mi, mennyi az olasz tengerpaton?
Aki Olaszországba kíván menni, hogy nyaraljon, ráadásul a tengerpart örömeire áhítozik, annak szembe kell néznie az árakkal, ugyebár? Nyilván, többfajta összevetés létezik, függően elsősorban attól, hogy melyik szervezőiroda, melyik lapban helyez el hirdetést. Sajnos, a blog szerzője mögött még nem jelentkezett iroda, amelyik cikket rendelne tőle. Várom, várjuk a megkeresést.
Tanulmányozva különböző oldalakat, le lehet vonni a következtetést, hogy amennyiben az anyagiak döntésbefolyásoló tényezőnek számítanak, akkor érdemes Délre menni.
A legolcsóbbak között emlegetik Vieste üdülőhelyet. Vieste a garganói tengerparton van, vagyis az Adriai-tenger partján, Rómával gyakorlatilag azonos magasságban. Itt akár 10 euróért már bérelni lehet fekhelyet, illetve egy napernyőt.
Aztán Dél-Olaszország (Meridione az olaszoknak) kajában is barátibb árakkal szolgál. Tropeában (Kalábria) akár 3 euróért is lehet enni egy fogást. Szicíliában, a Trapani melletti San Vito lo Capo parton 4 euróért is megtehető ugyanez, ellenben Rimini vagy például Cervia mellett egy hasonlóan gazdag tányér 12-15, illetve 15-19 uniós valutába kerül.
Északon, vagyis azt utóbbi két helyen például, olyan szolgáltatások is vannak, amelyek délen csak a legritkább esetben, így: baby club, beauty farm. Hogy más farmokról ne is beszéljünk!
Ők is az olasz partokra vágynak!
A Sorrisi e Canzoni tv felmérése szerint a legdrágább part idén nyáron a Forte dei Marmi, ahol az említett heverő, napernyő páros 30 és 50 euró közötti összegbe kerül, de akár 80 euróra is rúghat, ha egyfajta sátrat is követelünk ehhez a szolgáltatáshoz. Toszkána ezen partján pár kilométerrel délebbre már jelentősek a különbségek, például Viareggióban jelentősen gazdaságosabbak az árak.
Ligúriában hasonló a helyzet: az említett felmérés Paraggit említi, ahol a kényelemben eltöltött órákért 37 eurót követlenek, plusz egy 10 eurós belépőt, pár kilométerrel arrébb Santa Margheritában mindez csak 16-ba kerül.
Aztán ott van Szardínia szigetén a Costa Smeralda, a Rómához legközelebb eső részen, amelyik már nem is számít annyira sikknek, mint amennyire kis ideje volt. A közelben van Berlusconi palotája a Villa Certosa, ahol, ha minden igaz még maga Putyin is járt. Na putty!
Lajosmizsei olasz van, kalábriai nincs (Olimpia 1.)
Eddig 329 olasz sportoló lehet biztos abban, hogy ott lehet az Olimpián. A CONI, vagyis az Olasz Olimpiai Bizottság honlapján megtalálható a versenyzők születési hely szerinti megoszlása.
Nem biztos, hogy véletlen, hogy Lombardia küldi, ilyen értelemben a legtöbb versenyzőt – köszönhetően a mindenféle lehetőségeknek –, szám szerint 52-t, míg például Kalábria nem büszkélkedhet Pekingbe jutott sportemberrel.
A nápolyi szemét útra kelt
Milánó, Brescia és Mantova szemétégetői nápolyi szemetet fognak égetni. 3000 tonna érkezik a lombard fővárosba, két turnusban. Mindez történik a szolidaritás jegyében.
Umberto Eco remek
Umberto Eco remek
Loana királynő titokzatos tüzét, egy kedves olaszul tanulgató kismama-diáktól (Brunellától:) kaptam kölcsön. Merem ajánlani mindenkinek, mert kevés olyan könyv volt, amelyikből napi 200 oldalat tudtam olvasni. Ez is megesett!
Emlékezetes rész, amikor a szerző édesapja, egy régi sérelmét torolja meg, méghozzá úgy, hogy a bő 20 évvel korábban elszenvedett ricinus adagot, egy kis fekáliával kiegészítve adja vissza a fascistának. Szegény fascista, gonosz volt, aztán megszívta!
Aki érdeklődik az olasz félmúlt iránt, annak úgymond kötelező a könyv, hiszen ami Eco kezében megfordult a mögötte lévő bő 70 évben, az itt mind megvan (Topolinótól elkezdve mindenféle könyvekig). Erre röviden magyarázatot is kellene adni:
A hős eszméletét, emlékezetét veszti félig-meddig, vagyis mindent elfelejt, ami személyes, viszont minden ami adat - amolyan mindenféle vetélkedőkben megkérdezhető műveltségi és nem műveltségi - az megmaradt. Így Ecónknak alkalma van villogni, és bizony - valljuk meg - van mivel!
Feleim, egyelőre csak arra lennék kíváncsi, hogy ma Magyarországon, tényleg ennyire egyszerű-e blogot alapítani! Amennyiben igen, akkor folytatás következik!
A bloglapító
Antonio