Olasz fórum

Olasz fórum

Verdi és a Scala, 1899

2021. augusztus 27. - mbemba

Ha nem tudnánk, hogy Benedek Elek inkább Kisbaconban és Pesten sétálgatott, akkor azt mondanám, hogy: Nini, Elek apó!
 
Nem! 1899 van és ő Giuseppe Verdi a Scala előtt!

Rómában oltásért focimeccs!

Jó ötletnek tűnik! A római egyesületek (AS, Lazio) eldöntötték és gyorsan ki is vitelezték. A 12 és 19 éves közöttiek egy-egy barátságos meccs erejére ingyen mehetnek be amennyiben előtte beoltatják magukat. Volt sikere az olasz Vöröskereszttel együtt meghirdetett programnak: mikor a Fatto Quotidiano újságírója az oltás helyszínén volt 300an álltak sorban.

Itthon?

HAJRÁ!!!

(ma este: Roma-Raja Casablanca (marokkói), Lazio-Sassuolo)

 

Történelmi aranyak!!! (100 méter- és magasugrásarany 10 percen belül!)

100_meter_magas.JPG

A Gazzetta dello Sport fényképe

Természetesen eddig is voltak Olaszországnak hősei az olimpiákon, de ami tegnap este történt az valami utolérhetetlen, valami felfoghatatlan.

Olaszország 10 perc alatt két olyan aranyat nyert, ahol korábban nem sok esélyük volt, ráadásul ugyanabban a térben, ugyanabban a stadionban, Történt először, hogy magasugrásban Gianmarco Tamberi egy hosszú bokasérülésből visszatérve nyerni tudott. De ezt sem akárhogy: egy kuwaiti versenyzővel hasonló magasságot (2,37) ugrott, de mivel minden korábbi kísérletüket hasonlóan ugrották, döntetlenre álltak. A döntés a kezükben volt: akarnak-e egyedül olimpiai bajnokok lenni? Először a kuwaitit kérdezték, jelezte, hogy benne van a közös aranyban. Taburini pedig szintén tudta mit akar, nem sokat elmélkedett. ARANY!!!

És akkor már készültek a világ leggyorsabbjai! A stadion sötétbe borult, egyenként bemutatták a férfi 100 méter legjobbjait. Az első rajtpisztolynál egy valaki kiugrott, aztán jött a második, egy villanás (9,80, javítva, mbemba) és az El Pasóban, igen, Texaszban született olasz, Marcell Jacobs győzött.

10-15 percen belül két arany az Olimpián!

Foci-arany után két ilyen arany! Olaszország 2021 kapcsán nem csak a covid-ra fog gondolni! Olimpiai aranyak kellettek hozzá.

Történelmi aranyak!!!

Kávékról, Pavarotti segítségével

A minap hallottam, hogy bezár Budapesten (talán egész Magyarországon) az egyik kávéhálózat. A hírt magyarázók között felmerült, hogy pótolhatatlan űr marad, hogy ezután hová lehet leülni, beülni.

Kicsit elmélkedtem, aztán egyszer kerekezés közben beugrott ez a videó és rájöttem, hogy Pavarotti nekem az olasz kávé, a lányok a plázakávé

Nézzétek meg az arcokat, az azokon lévő hódolatot, tiszteletet! :)

Procida 2022ben Olaszország kulturális fővárosa!

Procida egy Nápoly melletti sziget és tegnap kiderült, hogy 2022ben Olaszország kulturális fővárosa lesz. 330 nap alatt 44 kulturális programot fognak szervezni Procidán és környékén. Az, hogy Procida és környéke roppant fontos, mert a sziget kisebb mérete önmagában is indokolja, hogy a környező települések szerepeljenek a programokban. De a helyi hatóságok, szervezők és az állam képviselői is elmondták, hogy a környékre ráfér a befektetés.

Procidán nem voltam, komolyabbacskán akkor ismertem meg a szigetet, mikor a Tehetséges Mr. Ripley című film megnézése után egy különösen érdekes, szép jelenet forgatási helyszínét próbáltam megtudni!

Így! :)

 

 

 

Sálak és BL-serleg a temetőben! (egy zseniális történet Milánóból)

A Chievo a szívem legszebb csücske, a nápolyiakért is tudtam már szurkolni nagyon sokszor, de ha olaszok játszanak, akkor csak nagyon ritkán kérdés, hogy értük szorítok-e. Az Inter valahogy mégis, ritkábban hozott lázba. Ez a történet viszont nagyon megfogott, pár napja nem is enged el. ZSE-NI-Á-LIS! Lefordítottam, hátha nektek is tetszik.

Aki nem focis, annak fontos tudnia, hogy az Inter bár a legnagyobbak közé tartozik, mégis sokáig sokszor veszítettek, aztán jött egy Mourinho nevű (edző ő!) és egy évben mindent megnyeretett velük. A történet a nagy győzelem éjszakáján és reggelén zajlik!

22én éjszaka Milánó utcáin sétáltam, fura érzés volt, 17-18 éves srácok ünnepelték a BL-t, én 40 éve vártam ezt! Nem volt menő, nem éreztem nagyon jól magam. Egyedül voltam. A Dóm térig mentem, hogy lássam az őrületet, majd hazamentem. De éreztem, hogy elfelejtettem valamit.

6kor, mikor felébredtem egyből beugrott mi nem volt rendben: már-már elfelejtettem egy édesanyámnak tett ígéretet, aki halála előtt nem sokkal ezt kérte: ,,Ha velem történne valami és utána az Inter BL-t nyerne, akkor ne felejts el valamilyen emléket kihozni nekem!”

Anyukám több volt, mint szurkoló! Az utolsó meccs, amit látott egy Inter-Mönchengladbach volt. Egyszer csak azt láttam, hogy felpofoz egy németet. ,,Beszólt nekem!” De hát nem is ismered a nyelvüket. Azután nem engedtem kijönni a San Siróba, túlságosan is megszenvedte a meccseinket.

Nyolc körül elindultam őhozzá. Az utcán ott voltak az ünneplés nyomai, fejemben ott volt az ígéretem. Néhány srác azért még ment az utcán, nyakukban sálak. Egyikük, aki még mindig euforikus hangulatban volt, felismert, odajött hozzám és közben egyre csak üvöltötte: ,,CAMPIONI! CAMPIONI!”

Hol vannak a többiek, kérdezte (:)))))). Mondom, hogy: ,,Vége van az ünnepnek!” Kérdeztem, hogy tud-e itt zászlókat, sálakat, Inter-cuccokat áruló mozgóárust, merthogy van egy ígéretem valakinek, aki már nincs itt köztünk. A srác levette nyakából a sálat: ,,Ez ott volt Madridban. A tied!”

Nyakamban a sállal elmentem a lambratei temetőbe. Margarétákat vettem, alattuk volt a sál – mégsem szerettem volna úgy bemenni a temetőbe, mint a stadionba. Betartottam az ígéretemet! A sálat a fényképe köré tekertem. Zavarban voltam. Mikor állok fel, látom, hogy egy úr Inter-zászlót állít fel egy sírral szemben. Rám mosolygott. Sok fekete-kék szín volt a temetőben, de kezdeti zavarom, akkor változott vigyorrá, amikor egy felfújható Bajnokok Ligája serleget láttam egy síremlék angyalkájának jobbján.

Számomra ott volt a romantikus foci csúcsa.



A történet hőse és mesélője egy Paolo Rossi nevű színész.

 

A nápolyi testvérek, Franz Werfel (könyvajánló)

Szeretek Nápolyról olvasni, többet tudni róla. Érdekes, izgalmas hely, ahol egy nagyon eredeti városban, nagyon eredeti emberek élnek, valami végtelenül bájos eredetiséggel és minden olyan… Van ez és van az a bűnözés, az a korrupció és maffia, amelyik behálóz mindent és mocsárrá teszi ezt a paradicsomot. Mindkét kép igaz!

De Crescenzo nápolyiként írt a városról, komolytalanságokról, Saviano a maffiáról, Márai a nápolyiak hangulatairól, lelkéről és akkor most itt van ez a Franz Werfel, aki osztrák és Prágában született és zsidó, illetve katolikus identitása is volt. Mikor elkezdtem a könyvet, mert végre nyár van, ami azért is jó, mert több az idő olvasgatni, még nem tudtam ki ő, azonban egyszer, mikor már lekötött a könyv úgy döntöttem utánanézek szerzőnk életének. Óh, igen, a Musza Dag negyven napjának a szerzője, döbbentem rá.

Werfel nagyszerű könyvet írt, szerintem megpróbálta egész pontosan jellemezni az olaszokat, a nápolyiakat. Úgy érzem sikeres volt, merthogy kiválasztott egy családapát, aki hat gyermeket nevel. Nevel? Akinek hat gyermeke van – három lány és három fiú –, úgy 6-8 és 18-20 között, valamennyien különbözőek. Van közöttük: széplélek, rendetlen, szelíd, vadóc, vallásos és kevésbé.

A családfő által teremtett – addig sem nagyon rózsás – anyagi háttér biztonsága megszűnik és felbomlik az addig Domenico Pascarella (családfő) által uralt családi élet. Sőt, felrobban! A fiúk Brazíliában kötnek ki, a lányok ilyen és olyan bajok érik utol és megmutatkoznak felnőtt, majdnem felnőtt mivoltukban. Feltűnik a színen egy angol úr, aki a maga kívülállásával újabb színt visz a történetbe.

Közben feltűnik a harmincas évek Nápolya, ennek a városnak a különös vallásossága, a San Carlo operaház, a kor fasizmusa, ezeknek az álságossága. És Werfel túl azon, hogy jól írt, humora is volt, amit fel-felvillantott ebben a remek könyven.

Sok ilyen könyvet augusztusra!

Hajrá augusztus! Hajrá olvasás!

 Frnz Werfel, A nápolyi testvérek, Európa könyvkiadó, 1972, fordította: Szántó Rudolf. Az eredeti 1931-ben született.

Gattuso felidézett egy öltözői pillanatot! :))

Nagy híve vagyok Gattusónak! (10 éve írtam a vonal alattit) Eredetien fejezi ki magát, hihetetlenül őszintén, kétséget nem hagyva afelől, hogy tisztában van magával. Játékosként nagyon sokat ért el így (világbajnok lett!), én szurkolok neki, hogy edzőként – most, mivel a Nápoly trénere – szintén sikeres legyen.

A minap olvastam ezeket a sorokat, melyekkel a milánói évekre emlékezett: ,,Beléptem az öltözőbe, körbenéztem, mindenhol bajnokok. Leültem a szekrényemhez és mielőtt átöltöztem volna azt mondtam magamba:

De mit a f...t keresek én itt ezek között?"

Így! :) Ő Rino Gattuso!

Morricone halálára

A Facebookon bóklászva egy szép emlékezésre, azzal kapcsolatos kommentekre találtam:

,,Kissé nagyot hallott. (Ki gondolta volna róla?) Gyerekkorában orvosnak készült, egész életében a Rómának drukkolt, egyszer sakkozott Lékó Péterrel és 70 éven át ugyanazt a nőt szerette. Azt az egyetlenegyet... Édesanyja a halálos ágyán arra kérte, írjon sok szép melódiát. Szófogadó fiú volt, írta egyiket a másik után és mind szívbe simultak.
Aztán ma, amikor a Trastevere harangjai hajnalban először felzúgtak, még utoljára szmokingot öltött és halk sóhajtással, elegánsan átballagott a túloldalra..."

,,És olyan búcsúlevelet írt, hogy azt már tényleg nehéz könnyek nélkül olvasni. Egy hónapig volt kórházban. Combnyaktörés. Tudta, hogy vége... Hát elköszönt mindenkitől. Testvéreitől, gyerekeitől, unokáktól, barátoktól. Meg persze Mariától, akivel megadatott neki ez a különleges szerelem. Sajnálja, hogy most el kell válniuk, de tudja, Mariának ez az egész még fájdalmasabb. És nem, nem... Ne legyen nagy temetés, csak szerényen, csendben. "Non voglio disturbare." - Nem szeretnék zavarni."..
,,Morricone mindig is utálta a felhajtást. Nem járt a Via Venetóra flancolni a többi sztárral. Olvastam egyszer vele egy interjút, azt mondta, a szegényeket szereti. Igen, neki sok pénze van, sokat is dolgozott érte, de hozzá a szegények nagyon közel állnak. Ezért nem ment Hollywoodba sem, pedig hívták. Haláláig római maradt."

(baraonda)

 

 

Pocsolyázástól a tunkolásig! (fare le scarpette)

Zseniális érzés egy szónak, kifejezésnek a logikájára rájönni, ráérezni vagy egyszerűen csak fantáziálni rajta! Legyen most az utóbbi! :)

Tegnap izgalmas paradicsommártásban úszott még a tányér és mikor belenyúltam egy szintén izgalmas rozskenyérdarabbal, eszembe jutott, hogy erre az eredeti – talán ősi is – mozdulatra az olaszok azt mondják, hogy: fare le scarpette, tunkolni. Scarpette, gyermekcipő. És mivel lányom, aki még iskola előtti korban van, előttem ült már el is képzeltem, amint az eső utáni utcán pocsolyázik, talán éppen új cipőcskéiben.

Igen, szerintem nagyon is hasonló az, amikor gyerekek a pocsolyában élvezkednek, mint mikor mi, fenőttek a tányérban mártogatjuk serclinket.

A különbség az, hogy mi rászólhatunk utódunkra, hogy: Na, legyen elég ebből! Mi viszont addig garázdálkodhatunk míg van kenyér és van szósz.

Így ezzel a szép nyelvvel!

 

Bevitette magát Auschwitzba, hogy tudjon a világ az igazságról!

pilecki.jpgNéhány éve saját kiadásban megjelentettem egy könyvet, akkor hallottam először arról a bátor emberről, aki szántszándékkal juttatta be önmagát Auschwitz poklába, azért, hogy dokumentálja az ott történő felfoghatatlant, hogy majd értesítse arról a világot, illetve a háború irányítóit.

Akkor nem jegyeztem meg a nevét, most azonban a Lengyel Intézet oldalára pillantva utána néztem ennek a szenzációs életnek. Remélem, örökre bevésődik ez a név: Witold Pilecki!

945 napot töltött Auschwitzban, szervezkedett, dokumentált, majd tudását leírta kijuttatta, sokakhoz eljutott, de igazi célját nem érte el.

Pilecki az első világháborúban már harcolt, majd a lengyel-szovjet háborúban is. Középiskolai tanulmányait csak ezután fejezte be. Majd visszatért a katonaságba alhadnagy lett, visszatérve falujába részt vesz a közélet alakításában, ezt kitüntetésekkel is elismerik (katolikusságát megvalló ember volt).1931-ben házasodik meg, a házasságból két gyermek születik (felesége, Maria Ostrowska 2002-ben halt meg).

A nácik lerohanják Lengyelországot, a szovjetek bevonulnak Lengyelország keleti részébe, Pilecki harcol, de az ő egységeit is szétverik. Földalatti mozgalmakban vesz részt, szervezkedik, majd tagja lesz a későbbi Honi Hadseregnek.

Elöljáróinak engedélyével, 1940. szeptember 19-én elfogatja magát Varsóban, a Gestapo pedig Auschwitzba viszi, ahol a 4859-as rabszámot tetoválják bőrébe (innen a svéd rockbanda dalának címe). Célja, hogy dokumentálja a szörnyűségeket, illetve, hogy szervezkedéssel tartsa a reményt a bentiekben, azért is, hogy a reménybeli felszabadításkor – legyen az angol vagy lengyel helyi fegyveresek által vezetett – szervezett erők lehessenek a koncentrációs táboron belül.

Már 1941-ben juttatott ki jelentéseket – benn eszkábált rádión is –, azok eljutottak Londonba, de az angol katonai és politikai vezetés, azokat túlzónak gondolták-mondták, nem avatkoztak be az Auschwitzban.

Két társával 1943. április 26-án szabadult ki, miután a kerítésen kívüli pékségben dolgozhattak, ott pedig leszerelve őreiket, megszöktek, megmenekültek, ami után újabb sikertelen, következmények nélküli jelentést küldtek Londonba (ebben már másfél millió gázkamrában megölt emberről ír). Üldözőik nem tudták elkapni őket, sikeresen jutottak el a Honi Hadsereghez. Majd a Varsói Felkelésből is kivette a részét (ezekről a napokról is szól a Zongorista). Ennek végén a nácik fogolytáborba viszik Németországba. Április 28-án az amerikai felszabadítják a tábort, miután Pilecki csatlakozik a hazatartó lengyel csapatokhoz, Olaszországba kerül, ahol, pontosabban Anconában leírja sokkal részletesebben az auschwitzi tragédiát.

(Olaszországban, Vicoliban (Pescara melletti község) egy közkert őrzi Pilecki nevét. A névadás 2016-ban történt, akkor Andrzej nevű fia levelet küldött az ünnepségre. Marco Patricelli nevű történész pedig könyvet írt róla.)

A háború végeztével végképp kiéleződött a helyzet a lengyel hazafiak és a Moszkvát szolgáló kommunisták között. Pilecki adatokat gyűjtött a szovjetek bűntetteiről, a Gulagról, az NKVD-ről (említettem, hogy 1918 és 21 között már harcolt a bolsevikok ellen). 1947 májusában letartóztatták, megkínozták, egy évre rá, május 25-én pedig kivégezték, hiába kértek kegyelmet auschwitzi barátai és felesége. Sírjának helye ismeretlen, a kommunista lengyel hatalom 1989-ig minden vele kapcsolatos adatot cenzúrázott.

Őrizzük meg emlékét!

A cikk megírásához használtam a magyar, angol, olasz wikipédiát, a Famiglia Cristina és a corriere egy-egy írását is.

Milánó is sokkal biciklisebb lesz!

Milánóban a következő hetekben, 23 kilométernyi bicikliutat-sávot (pista ciclabile) fognak átadni. Több oka is van ennek, ahogy azt az alábbi posztokból ki lehetett silabizálni.

Mindenekelőtt, mert Milánó, vagyis Lombardia székhelye, a levegő szennyezettségét tekintve a legszörnyebbek között van. Másodszor, mert a város vezetése úgy gondolja, hogy a vírusfertőzés után a tömegek rögtön nem szívesen fogják használni a tömegközlekedést. Naponta 1,4 millió ember használta a metrókat, villamosokat, buszokat. És persze a városvezetők örülnének, ha el lehetne kerülni azt, hogy mindenki, aki csak teheti autóba üljön! (0,57/lakos, míg Barcelona: 0,39, Berlin: 0,29)

A Giuseppe Sala, balos polgármester (ő volt a 2015-ös milánói világkiállítás főnöke is) által vezetett Milánóban az év végére összesen 35 kilométer új biciklisávot terveznek. Az első 23 kilométer kivitelezése gyorsan fog menni, mert a jelenlegi úttestről fogják leválasztani a sávokat. A második ütemben (12 km) lesznek egészen új utak is.

A cikk említi azt is, hogy megfelelő helyeken az autósoknak bevezetik a 30 kilométer/órás sebességkorlátozást a biciklisek és gyalogosok biztonsága érdekében, illetve, hogy a jelzőlámpáknál a bringások előrébb helyezkedhetnek az autósoknál.

bikenight-stampa-foto05.jpg
a witoor.com fotója 2019-es Bike Night Milano nevű eseményről

.

Dante-nap volt Olaszországban!

dante.jpgTegnapelőtt Dante-nap volt Olaszországban! Jövőre lesz a költőóriás halálának 700. évfordulója, erre az ünnepre készülve találták ki az emlékezést, mely emlékezést most a koronavírus árnyékba borított.

Sokan-sokan, így sem feledkeztek meg az ünnepről és előkerült az Isten színjáték, előadták azt színészek, gyermekek idézték a legemlékezetesebb sorokat. A rendőrség oldalán is Dante-idézet volt kinn rövid ideig.

Ha Isteni Színjáték, akkor nekünk eszünkbe juthat Babits Mihály, Nádasdy Ádám, mint nagyszerű fordítói ennek a csodának, az olaszok sokaságának pedig Vittorio Gassman dörgedelmes vagy Roberto Benigni megható előadása. Ha belehallgattok a vonal alatti videókba, ismét megállapíthatjátok, hogy szerencsés az, aki olaszul beszél.

Tanulj, beszélj te is olaszul!

Hajrá Olaszország!

Analfabéták csodalevele 1973ból!

Eddig, ha olasz csodalevélre gondoltam, akkor a Petőfi-fordító Cassone levelezése volt, ami elsőként eszembe jutott. Viszont, amióta megismertem ezt az 1973-ból ránk maradt levelet, talán változik a sorrend.

Levél, de itt mégsem szép szavakról, fogalmazásról van szó, ilyen vagy olyan mondatfűzésről, hanem kis, gyermeki tisztaságú rajzokról, melyekkel az otthon maradt írástudatlan, szicíliai feleség elmeséli immár négy éve idegenben (Németországban) dolgozó szintén írástudatlan férjének, hogy otthon zajlik az élet és minden rendben.

Hogy a levél nem kallódott el, az Gesualdo Bufalinónak köszönhető, aki ezeket a rajzokat olaszra fordítva egy könyvet publikált La luce e il lutto (A fény és a gyász) címen. Megfejtésében ez szerepel, körülbelül:

,,Szeretlek! Szomorú vagyok, hogy előző levelemre nem kaptam választ. Szántottunk, 150 ezer lírába került, az olívaszüret is megvolt. A pap meggyőzött, hogy a kereszténydemokratákra szavazzak, a kommunisták (ott a sarló és a kalapács!) nagyot buktak. Közeleg Karácsony, együtt leszünk! Ölellek én és három gyermekünk! Örök hűséggel szeretlek!"

lettera_bufalino.jpg

Párma, a kulturális főváros 2020-ban!

2019-ben a figyelem Materára terelődött! Ez a csodaváros volt tavaly Európa kulturális fővárosa (Siena mellett Matera a legszeretettebb városom). Idén Párma lesz a figyelem középpontjában.

Matera egy európai program részeként volt főváros, Párma esetében pedig egy olasz szervezésű projektről van szó. Amúgy 2015 óta választanak olasz kulturális fővárost. Az első évben öt központja is volt Olaszországnak (Perugia, Ravenna, Cagliari, Lecce, Siena), utána Mantova, Pistoia, Palermo, 2019-ben nem volt senkire ráruházva ez a cím. Talán a materai programok miatt.

Én nem voltam Pármában, de szívesen belekóstolnék bármikor sonkájukba, borukba, édességeikbe. A meccsek sem rosszak a Tardiniben, Verdi zenéjét egy fesztivál ünnepli. Képtárba, múzeumba tévedve sem érhet csalódás!

A programba belepillantva látom, hogy például Rembrandt-művek is láthatók lesznek idén Pármában.

Szóval, mi szemnek, szájnak, fülnek ingere, az megvan Pármában!

Jövő évtől Dantedì, Dante-nap!

dante_and_beatrice.jpgLunedì, martedì, mercoledì, giovedì, venerdì,... DANTEDì, vagyis Dante-nap lesz 2021. március 25-én és a következőkben is, évről-évre! Erről döntöttek a miniszterek Dario Franceschini kultuszminiszter (a turizmus is hozzátartozik) javaslatára, hogy mindenki könnyebben emlékezhessen az 1321-ben meghalt költőre.

Az biztos, hogy az olasz posta megemlékező bélyegsorozatot ad ki, hogy sok-sok kiállítás lesz, például a Quirinale épületében (vagyis a köztársasági elnöknél), de a Corriere-cikkében olvasott miniszter szavak (,,a Rai-tól sokat várok", ,,Jöjjenek javaslatokkal a nagy cégek") inkább noszogatásnak tűnnek, mint komoly szervezésnek.

Mindenesetre, eldöntött tény, 2021-től minden március 25. Dante-nap!

Hajrá Dante! Hajrá olaszok! Hajrá olvasók! :)

 

500 éve halt meg a Cinquecento Casanovája, Raffaello

angels.jpgSzerette a szépet. Színekkel és szívekkel játszott. Angyalokat festett, egyikkel-másikkal ágyba is bújt.
Sűrű élete volt. Az urbinoi herceg udvarában nőtt fel, olyan reneszánsz legendák között forgolódott, mint Bramante, Leon Battista Alberti.

Alig töltötte be a húszat, de már a perugiai Szent Ferenc templom oltárképét festette. Perugiából Firenzébe ment, közelről látni, mit művelt arrafelé Leonardo és a másik mester, Michelangelo. A világ képtáraiban színes Madonnák jelölik ezt az időszakot. (A Szépművészeti Múzeumban is van egy, "Esterházy Madonna".)

Felfigyelt rá Itália de még a pápa is. "Akadna egy kis munka Rómában" - hívatták, és Raffaello már át is cuccolt a Vatikánba. Michelangelo kicsit húzta az orrát, nem szerette a konkurenciát.
Kifestette a pápai termeket, hogy aztán évszázadokkal később egy szédült amerikai turista majd a bíborba mártott Sylvester Stallone-t vélje felfedezni az egyik freskón.

stallone.jpg
Népszerűsége az egekig ért. Dolgozott fáradhatatlanul. Viszont amikor a Tevere-parti palota, a Villa Farnesina freskóin munkálkodott utolérte egy kis alkotói válság. Nem haladt sehova. A máskor jókedvű művésznek inspirációra volt szüksége. Titokban odaköltöztették akkori kedvenc játszótársát, Imperia Cognati-t. Raffaello az éjszakánként szerzett ihlettel napközben aztán szépen be is festette magát a művészettörténetbe.

galatea_diadala.jpg

Galatea diadala - Villa Farnesina/Róma (Imperia Cognati ihlette kép)


Feljegyezték róla, hogy félt a szerelemtől. Mégsem tudta kivédeni. A kifinomult római kurtizán, Imperia (La Divina) Cognati, és a trasteverei pék lánya, Margarita Luti bizony komoly nyomot hagytak a szívén és a képein.

margherita_luti.jpg

La fornarina - Palazzo Barbieri/Róma  és La velata - Palazzo Pitti/Róma
Margarita Luti ihlette képek


Két végéről égette a gyertyát, röpke 37 év alatt összeért a láng. Bekopogott hozzá a spanyol kór és magával vitte. 1520-ban, nagypénteken halt meg. Amikor a Vatikánból átszállították a Pantheonba, egész Róma kint volt az utcán, a halotti lepel rojtjait csókolgatták, a nők virágokat dobáltak a testére, a korabeli írások alapján durvább műsor volt, mint Zámbó Jimmy temetésén. Szerették...

Rómában nyugszik, a Pantheonban, királyok között. 2020-ban egész évben egy szál vörös rózsa jelzi a sírján, hogy 500 éve halt meg az egyik legnagyobb (élet)művész, Raffaello Sanzio.

rosa.jpg

Raffaello sírja - Pantheon/Róma - kép forrása: ilmessaggero.it

Olaszországban ez az év Raffaelloé...

- Szülővárosában, Urbinoban január 19-ig tart az első tárlat, de 2020-ban több kiállítást is szentelnek a művésznek. (Palazzo Ducale di Urbino - Urbino, piazza Rinascimento 13.)
- Milánóban február elejéig látogatható a Raffaello2020 interaktív bemutató. (Museo della Permanente - Milano, via Filippo Turati 34.)
- Rómában márciustól júniusig több mint 100 Raffaello festményt és grafikát lehet megnézni. )Scuderie del Quirinale - Roma, via ventiquattro Maggio 16.)

 

Tó született Rómában, de tényleg!

Ha séta vagy biciklizés közben azt látom, hogy az aszfalt feltüremkedik és fűcsomó kandikál ki, vagy mikor azt látom, hogy a rakpart kiépített lépcsőin bokrok, fűzfák éldegélnek, akkor rendszeresen arra gondolok, hogy a természet visszaakarja azt, ami az övé. Vagy egyszerűen csak, hogy a föld nem az aszfaltot akarja nézni alulról, hanem az eget vagy minket, embereket.

Akkor képzeljétek mire gondoltam, mikor megismertem ezt a római történetet, amelyikben a természet fogja magát és jól két vállra fekteti a telekspekulánst, a remek politikai kapcsolatokkal rendelkező pénzembert.

Róma egyáltalán nem is olyan külső területeinek egyikén gyár volt, műanyagokat gyártó gyár. Aztán egy nagymenő megszerzi a gyárat, ügyeskedik, ezt-azt-amazt ígér, de bevásárlóközpont, csúcs-szuper-megaplázába kezd, illetve ahhoz járó mélygarázs építésébe. Túr-túr-túr (Scava, scava, scava). De egy idő után már csak túrna, mert víz tör fel. Nagymenőnk a vizet megpróbálja elterelni, azonban a víz átveszi a kezdeményezést (1992 ez!) és Rómában egy tó születik, Róma legnagyobb természetes tava. Majdhogynem egyhektárnyi vízfelület, mely néhol 9 méter mély.

Az építés, de még inkább (vagy pontosabban) a pénz megszállottja még küzd egy keveset, hogy saját álmait megvalósítsa, azonban arra már felébredtek az emberek és megértették, hogy nekük tavuk született és megvédték azt Mammontól, nem engedték, hogy aszfalt, beton és miegymás jöjjön és ismét elvegye tőlük.

Ma a tó és környéke – az ipari romok mellett – a virágoké, fáké (Pinus halepensis,...), halaké, békáké, szitakötőké, madaraké (Erithacus rubecula,...), a kenusok is otthon vannak, a környéken élők pedig csak ámulnak-bámulnak mi csöppent az ölükbe. Még nem tudni biztosan, hogy mi lesz ott, de egy gyönyörű park alighanem mindenkinek jó lenne.

A történetről pár hónapja hallottam először, mikor a youtube-on a Muro del Canto együttes után nyomozgattam, majd megismertem egyik számukat és következő számuk után mentem.

Így! :) Hajrá természet! Hajrá igazi zöldek!

 fénykép: radiocolonna.itlago-ex-snia-2-1024x691.jpg

Telefonozgatnak, telefonozgatnak? :)

A fenti fényképet látván, a Milan kemény és kevésbé kemény magjából sokan felháborodtak, gondolván, hogy játékosaik a mérkőzésre készülve telefonjaik gombjait nyomogatják.

Stefano Pioli, a piros-feketék edzője tisztázta a helyzetet, mikor elmondta, hogy a meccsre készülést szolgáló videókat nézegettek a játékosaik (Rebic és Kessié a Gazzetta dello Sport fényképén).

Őszintén bevallom, hogy jómagam is ugrottam, mikor először láttam ezt a képet. Nem kellett volna: Bocsesz! :)

Medvevilág Szicíliában, animációs néznivaló!

Kedves volt, eredeti, fantáziadús és egyszerűen gyönyörű!

Ilyen volt a Dino Buzzati könyvéből (1945) készített animációs film, amelyet az Olasz Filmhét alatt mutattak be a Puskinban. Az értékhez hozzáadott érték számunkra, hogy az animáció jelentős része Kecskeméten készült, akárcsak A vörös teknős esetében, illetve, hogy Andrea Camilleri hangja is ott a filmben (a szicíliai író idén júliusban halt meg).

És erről ugrik be, hogy a film fantasztikus, eleven színei mellett - többször eszembe jutott, hogy haza kellene vinni egy-egy kimerevített képet - a film alatt az olasz nyelv pattog, ha kell hömpölyög, GYÖ-NYÖ-RŰ!

Nézzétek meg mindenképp!

Róma legkedvesebb halottja

Volt egyszer egy kislány, aki haldoklott, már nem tudott felkelni betegágyából, ahol immár egy éve feküdt. Csak szülei segítségével tudott felülni, élni.

Egy nap mégis újra megmozdult valami a kislány életében. A tévében hallotta, hogy egy óriási vihar majdnem elmosta a gyönyörű szomszéd várost, sok-sok halott volt, házak, iskolák, paloták omlottak össze. A világ jobbik része segíteni akart. Élelmet küldtek, ruhát, pénzt. A beteg kislány, akit Raffaellának hívtak, szintén tenni akart valamit a gyönyörű városért, az ott lakókért. De mit tehetett volna, hiszen betegágyában élt, mozdulni sem tudott a szülei nélkül.

Raffaella, aki iskolába járva írogatott verseket, arra gondolt, hogy egy költeménnyel próbál segíteni. Sorait, szép rímeit a tévében felolvasták, és még többen kezdtek adakozni, pénzt adni, de nem kétszer annyian, hanem ezerszer annyian. Még a szomszéd, sokkal gazdagabb ország lakói is, meghallva a verset, adakozni kezdtek. Most már volt miből újraépíteni a gyönyörű várost. Főleg a versnek, az ágyhoz kötött beteg kislánynak köszönhetően.

Sokan gondoltak Raffaellára, az ő nehéz sorsára. Egy játékkereskedő egy csodababát küldött neki. November elseje volt. A kereskedő még aznap elküldte a babát, a kislány azonban nem kaphatta meg. Éjszaka meghalt.

Szülei az új babát oda tették halott kislányuk mellé.

Aki nem hiszi, olvasson utána!

 -----

A történet nem mese! Salernót 1954-ben pusztította egy hatalmas vihar, több százan (az olasz wikipédia szerint 318-an) haltak meg a városban. A Rómában élő Raffaella La Crociera valóban halálos betegségben élt, ágyából lényegében nem tudott felkelni, és verse olyan lendületet adott az adakozásnak, hogy csak Svájcból félmillió svájci frank érkezett (ez az összeg ma 4 millió eurót érne). És igen, a játékkereskedő, november 1-én küldött babája nem érkezett meg időben. Raffaella meghalt.

Rómában, a veranói temetőben, a sok-sok híres ember sírja között, ott van a kislányé is, kezében egy füzet, ahová versét írta. Raffaella La Corciera nevét egy római és egy salernói iskola őrzi.

A római dialektusban írt vers itt hallgatható meg! (5,48tól) Címe Er sinale, a köpeny.

raffaella.jpg

 

(a fénykép a www.lacrocieraraffaella.it oldalról származik)

Japán Nápoly

kagosima.jpgHa 2020 május 3-án Nápolyban járunk – különösen, ha a Vomero környékén téblábolunk –, akkor talán sokkal több japánt is láthatunk és könnyen lehet, hogy többen közülük, majd őrülten ölelgetnek egy helyit – vagy minket, ha annak gondol –, és az viszont. És hogy mi lehet erre az alibijük? :)

Az olaszországi Japán követség fényképe

60 éve annak, hogy testvérváros lett Kagosima és Nápoly. Hogy testvérvárosok lettek, azt nem néhány bürokrata, néhány politikus fantáziálása, érdeke tette, hanem a két város földrajzi helyzete. Kagosimát, állítólag már rég Japán Nápolyának hívták, miután ott is a város fölött a vulkán (Sakuradzsima), a város oldalán a tenger és a nap mindig-mindig simogat (ha nem éppen éget – teszi hozzá mbemba).

Természetesen mindkét városban vannak utcák, terek, megállók, amelyek a másik városra emlékeztetik az éppen ott járókelőt (Via Kagosima a Vomerón, Japánban pedig a Napori dori nevű fasor,…).

Javaslom, ellenőrizzük , hogy megvan-e az említett fasor, illetve Nápolyban a Kagosima utca!

De a kötelező gesztusokon túl – utcanevek, terek, parkok névadási figyelmességeire gondolok –, a Via Tassóban működik egy japán étterem, ahol négy nápolyi azon ügyködik, hogy megfelelő giappo-napoletano-menüt (japán-nápolyi) állítson össze. Sakurajima Fusion Lab a nevük.

Ellenőrizzük ezt is!

 

Egy igazán kemény ember Nápolyból (Armando Izzo élete tömören)

Az olasz focisták között, a rengeteg tetoválás és szakáll, kemény arc és keménykedés között lehetetlen felismerni a tényleg nehéz életből érkezőket. A minap olvastam a Sportweek egy rövidített cikkét a facebookon, úgy gondoltam érdemes lehet lefordítani. Íme!

,,Igazuk van, tanulatlan (ignorante) vagyok. Nem szégyellem! Scampiában (Nápoly egyik maffiával mérgezett szegénynegyede) nőttem fel: apám tizennyolc órákat is dolgozott, hogy majdnem normális életünk legyen. Majd egy agresszív (fulminante) leukémia két hónap alatt elvitte. Huszonkilenc éves volt, édesanyám huszonhét, én majdnem tíz. A halálos ágynál átölelt minket három testvéremmel – mindannyian fiatalabbak voltak, mint én. Ott álltam, próbáltam nem sírni. Távolról egy kézmozdulattal jelzett: én lettem a családfő. Tanulni volt-e lehetőségem? Igen, ma is elrontom a congiuntivót (kötőmódot).

Mindenesetre, apukám fizetése nélkül nyomorba jutottunk. Hónapokon át a vacsorám tej volt és száraz kenyér. A camorra (helyi maffia neve) markában végeztük volna, ha nem történik két csoda. Persze folyamatosan kerestem a kétkezi munkát.

Anyukám vitt magával takarítani mindenféle házakhoz: hat eurót kaptam egy óráért. Ezt csináltam folyamatosan. Nekem a foci jól ment, 14 évesen a scampiai csapatból átmentem a Nápolyhoz. Anyukám azt mondta egyszer: ,,Apuval álmodtam, nagy-nagy szárnyai voltak és azt mondta, ne idegeskedjünk: legyek focista! Nem volt egyszerű. Nyaranta a negyedek közötti bajnokságokat játszottuk, ott is volt néhány euro. Igazi focisták játszanak ott, köztük igazi bajnokok. Az apámnak adott ígéret is erőt adott: arca ott van a testemre tetoválva. 16 évesen a Nápoly havonta 500 eurót adott, Ehhez még hozzájött ügynököm, Paolo Palermo segítsége. Majd a primavera-csapat (ők az ifik) kapitánya lettem. Mazzarri elvitt a felnőtt csapattal egy összetartásra és mikor látta, hogy három számmal nagyobb cipőben futok, pénzt adott a masszőrnek, mondván, hogy kísérjen el és vegyük meg azt a cipőt, amelyiket szeretném.

A többi csak meló és izzadság eredménye, talán tanulatlan vagyok, de becsületes!"

Armando Izzo

Manapság Izzo a squadra azzurra keretének tagja!

 

Rossi otthon járt! :)

Valentino Rossi hazaérkezett! Hétvégén a motogp következő állomása San Marino, így Rossi megtehette, hogy megnézi az otthoniakat. Az olaszfórum szerkesztősége pedig úgy döntött, hogy megosztja a tifosolovalentinorossi erről szóló videóját. Ilyen szeretettel fogadták a Doktort Tavulliában! :)

(És még két adat: Rossi Tavulliában gyermekeskedett (Urbinóban született), 46-osunk februárban volt töltötte be a negyvenediket! :( :)))

süti beállítások módosítása