Olasz fórum

Dante-nap volt Olaszországban!

2020. március 27. - mbemba

dante.jpgTegnapelőtt Dante-nap volt Olaszországban! Jövőre lesz a költőóriás halálának 700. évfordulója, erre az ünnepre készülve találták ki az emlékezést, mely emlékezést most a koronavírus árnyékba borított.

Sokan-sokan, így sem feledkeztek meg az ünnepről és előkerült az Isten színjáték, előadták azt színészek, gyermekek idézték a legemlékezetesebb sorokat. A rendőrség oldalán is Dante-idézet volt kinn rövid ideig.

Ha Isteni Színjáték, akkor nekünk eszünkbe juthat Babits Mihály, Nádasdy Ádám, mint nagyszerű fordítói ennek a csodának, az olaszok sokaságának pedig Vittorio Gassman dörgedelmes vagy Roberto Benigni megható előadása. Ha belehallgattok a vonal alatti videókba, ismét megállapíthatjátok, hogy szerencsés az, aki olaszul beszél.

Tanulj, beszélj te is olaszul!

Hajrá Olaszország!

Analfabéták csodalevele 1973ból!

Eddig, ha olasz csodalevélre gondoltam, akkor a Petőfi-fordító Cassone levelezése volt, ami elsőként eszembe jutott. Viszont, amióta megismertem ezt az 1973-ból ránk maradt levelet, talán változik a sorrend.

Levél, de itt mégsem szép szavakról, fogalmazásról van szó, ilyen vagy olyan mondatfűzésről, hanem kis, gyermeki tisztaságú rajzokról, melyekkel az otthon maradt írástudatlan, szicíliai feleség elmeséli immár négy éve idegenben (Németországban) dolgozó szintén írástudatlan férjének, hogy otthon zajlik az élet és minden rendben.

Hogy a levél nem kallódott el, az Gesualdo Bufalinónak köszönhető, aki ezeket a rajzokat olaszra fordítva egy könyvet publikált La luce e il lutto (A fény és a gyász) címen. Megfejtésében ez szerepel, körülbelül:

,,Szeretlek! Szomorú vagyok, hogy előző levelemre nem kaptam választ. Szántottunk, 150 ezer lírába került, az olívaszüret is megvolt. A pap meggyőzött, hogy a kereszténydemokratákra szavazzak, a kommunisták (ott a sarló és a kalapács!) nagyot buktak. Közeleg Karácsony, együtt leszünk! Ölellek én és három gyermekünk! Örök hűséggel szeretlek!"

lettera_bufalino.jpg

Párma, a kulturális főváros 2020-ban!

2019-ben a figyelem Materára terelődött! Ez a csodaváros volt tavaly Európa kulturális fővárosa (Siena mellett Matera a legszeretettebb városom). Idén Párma lesz a figyelem középpontjában.

Matera egy európai program részeként volt főváros, Párma esetében pedig egy olasz szervezésű projektről van szó. Amúgy 2015 óta választanak olasz kulturális fővárost. Az első évben öt központja is volt Olaszországnak (Perugia, Ravenna, Cagliari, Lecce, Siena), utána Mantova, Pistoia, Palermo, 2019-ben nem volt senkire ráruházva ez a cím. Talán a materai programok miatt.

Én nem voltam Pármában, de szívesen belekóstolnék bármikor sonkájukba, borukba, édességeikbe. A meccsek sem rosszak a Tardiniben, Verdi zenéjét egy fesztivál ünnepli. Képtárba, múzeumba tévedve sem érhet csalódás!

A programba belepillantva látom, hogy például Rembrandt-művek is láthatók lesznek idén Pármában.

Szóval, mi szemnek, szájnak, fülnek ingere, az megvan Pármában!

Jövő évtől Dantedì, Dante-nap!

dante_and_beatrice.jpgLunedì, martedì, mercoledì, giovedì, venerdì,... DANTEDì, vagyis Dante-nap lesz 2021. március 25-én és a következőkben is, évről-évre! Erről döntöttek a miniszterek Dario Franceschini kultuszminiszter (a turizmus is hozzátartozik) javaslatára, hogy mindenki könnyebben emlékezhessen az 1321-ben meghalt költőre.

Az biztos, hogy az olasz posta megemlékező bélyegsorozatot ad ki, hogy sok-sok kiállítás lesz, például a Quirinale épületében (vagyis a köztársasági elnöknél), de a Corriere-cikkében olvasott miniszter szavak (,,a Rai-tól sokat várok", ,,Jöjjenek javaslatokkal a nagy cégek") inkább noszogatásnak tűnnek, mint komoly szervezésnek.

Mindenesetre, eldöntött tény, 2021-től minden március 25. Dante-nap!

Hajrá Dante! Hajrá olaszok! Hajrá olvasók! :)

 

500 éve halt meg a Cinquecento Casanovája, Raffaello

angels.jpgSzerette a szépet. Színekkel és szívekkel játszott. Angyalokat festett, egyikkel-másikkal ágyba is bújt.
Sűrű élete volt. Az urbinoi herceg udvarában nőtt fel, olyan reneszánsz legendák között forgolódott, mint Bramante, Leon Battista Alberti.

Alig töltötte be a húszat, de már a perugiai Szent Ferenc templom oltárképét festette. Perugiából Firenzébe ment, közelről látni, mit művelt arrafelé Leonardo és a másik mester, Michelangelo. A világ képtáraiban színes Madonnák jelölik ezt az időszakot. (A Szépművészeti Múzeumban is van egy, "Esterházy Madonna".)

Felfigyelt rá Itália de még a pápa is. "Akadna egy kis munka Rómában" - hívatták, és Raffaello már át is cuccolt a Vatikánba. Michelangelo kicsit húzta az orrát, nem szerette a konkurenciát.
Kifestette a pápai termeket, hogy aztán évszázadokkal később egy szédült amerikai turista majd a bíborba mártott Sylvester Stallone-t vélje felfedezni az egyik freskón.

stallone.jpg
Népszerűsége az egekig ért. Dolgozott fáradhatatlanul. Viszont amikor a Tevere-parti palota, a Villa Farnesina freskóin munkálkodott utolérte egy kis alkotói válság. Nem haladt sehova. A máskor jókedvű művésznek inspirációra volt szüksége. Titokban odaköltöztették akkori kedvenc játszótársát, Imperia Cognati-t. Raffaello az éjszakánként szerzett ihlettel napközben aztán szépen be is festette magát a művészettörténetbe.

galatea_diadala.jpg

Galatea diadala - Villa Farnesina/Róma (Imperia Cognati ihlette kép)


Feljegyezték róla, hogy félt a szerelemtől. Mégsem tudta kivédeni. A kifinomult római kurtizán, Imperia (La Divina) Cognati, és a trasteverei pék lánya, Margarita Luti bizony komoly nyomot hagytak a szívén és a képein.

margherita_luti.jpg

La fornarina - Palazzo Barbieri/Róma  és La velata - Palazzo Pitti/Róma
Margarita Luti ihlette képek


Két végéről égette a gyertyát, röpke 37 év alatt összeért a láng. Bekopogott hozzá a spanyol kór és magával vitte. 1520-ban, nagypénteken halt meg. Amikor a Vatikánból átszállították a Pantheonba, egész Róma kint volt az utcán, a halotti lepel rojtjait csókolgatták, a nők virágokat dobáltak a testére, a korabeli írások alapján durvább műsor volt, mint Zámbó Jimmy temetésén. Szerették...

Rómában nyugszik, a Pantheonban, királyok között. 2020-ban egész évben egy szál vörös rózsa jelzi a sírján, hogy 500 éve halt meg az egyik legnagyobb (élet)művész, Raffaello Sanzio.

rosa.jpg

Raffaello sírja - Pantheon/Róma - kép forrása: ilmessaggero.it

Olaszországban ez az év Raffaelloé...

- Szülővárosában, Urbinoban január 19-ig tart az első tárlat, de 2020-ban több kiállítást is szentelnek a művésznek. (Palazzo Ducale di Urbino - Urbino, piazza Rinascimento 13.)
- Milánóban február elejéig látogatható a Raffaello2020 interaktív bemutató. (Museo della Permanente - Milano, via Filippo Turati 34.)
- Rómában márciustól júniusig több mint 100 Raffaello festményt és grafikát lehet megnézni. )Scuderie del Quirinale - Roma, via ventiquattro Maggio 16.)

 

Tó született Rómában, de tényleg!

Ha séta vagy biciklizés közben azt látom, hogy az aszfalt feltüremkedik és fűcsomó kandikál ki, vagy mikor azt látom, hogy a rakpart kiépített lépcsőin bokrok, fűzfák éldegélnek, akkor rendszeresen arra gondolok, hogy a természet visszaakarja azt, ami az övé. Vagy egyszerűen csak, hogy a föld nem az aszfaltot akarja nézni alulról, hanem az eget vagy minket, embereket.

Akkor képzeljétek mire gondoltam, mikor megismertem ezt a római történetet, amelyikben a természet fogja magát és jól két vállra fekteti a telekspekulánst, a remek politikai kapcsolatokkal rendelkező pénzembert.

Róma egyáltalán nem is olyan külső területeinek egyikén gyár volt, műanyagokat gyártó gyár. Aztán egy nagymenő megszerzi a gyárat, ügyeskedik, ezt-azt-amazt ígér, de bevásárlóközpont, csúcs-szuper-megaplázába kezd, illetve ahhoz járó mélygarázs építésébe. Túr-túr-túr (Scava, scava, scava). De egy idő után már csak túrna, mert víz tör fel. Nagymenőnk a vizet megpróbálja elterelni, azonban a víz átveszi a kezdeményezést (1992 ez!) és Rómában egy tó születik, Róma legnagyobb természetes tava. Majdhogynem egyhektárnyi vízfelület, mely néhol 9 méter mély.

Az építés, de még inkább (vagy pontosabban) a pénz megszállottja még küzd egy keveset, hogy saját álmait megvalósítsa, azonban arra már felébredtek az emberek és megértették, hogy nekük tavuk született és megvédték azt Mammontól, nem engedték, hogy aszfalt, beton és miegymás jöjjön és ismét elvegye tőlük.

Ma a tó és környéke – az ipari romok mellett – a virágoké, fáké (Pinus halepensis,...), halaké, békáké, szitakötőké, madaraké (Erithacus rubecula,...), a kenusok is otthon vannak, a környéken élők pedig csak ámulnak-bámulnak mi csöppent az ölükbe. Még nem tudni biztosan, hogy mi lesz ott, de egy gyönyörű park alighanem mindenkinek jó lenne.

A történetről pár hónapja hallottam először, mikor a youtube-on a Muro del Canto együttes után nyomozgattam, majd megismertem egyik számukat és következő számuk után mentem.

Így! :) Hajrá természet! Hajrá igazi zöldek!

 fénykép: radiocolonna.itlago-ex-snia-2-1024x691.jpg

Telefonozgatnak, telefonozgatnak? :)

A fenti fényképet látván, a Milan kemény és kevésbé kemény magjából sokan felháborodtak, gondolván, hogy játékosaik a mérkőzésre készülve telefonjaik gombjait nyomogatják.

Stefano Pioli, a piros-feketék edzője tisztázta a helyzetet, mikor elmondta, hogy a meccsre készülést szolgáló videókat nézegettek a játékosaik (Rebic és Kessié a Gazzetta dello Sport fényképén).

Őszintén bevallom, hogy jómagam is ugrottam, mikor először láttam ezt a képet. Nem kellett volna: Bocsesz! :)

Medvevilág Szicíliában, animációs néznivaló!

Kedves volt, eredeti, fantáziadús és egyszerűen gyönyörű!

Ilyen volt a Dino Buzzati könyvéből (1945) készített animációs film, amelyet az Olasz Filmhét alatt mutattak be a Puskinban. Az értékhez hozzáadott érték számunkra, hogy az animáció jelentős része Kecskeméten készült, akárcsak A vörös teknős esetében, illetve, hogy Andrea Camilleri hangja is ott a filmben (a szicíliai író idén júliusban halt meg).

És erről ugrik be, hogy a film fantasztikus, eleven színei mellett - többször eszembe jutott, hogy haza kellene vinni egy-egy kimerevített képet - a film alatt az olasz nyelv pattog, ha kell hömpölyög, GYÖ-NYÖ-RŰ!

Nézzétek meg mindenképp!

Róma legkedvesebb halottja

Volt egyszer egy kislány, aki haldoklott, már nem tudott felkelni betegágyából, ahol immár egy éve feküdt. Csak szülei segítségével tudott felülni, élni.

Egy nap mégis újra megmozdult valami a kislány életében. A tévében hallotta, hogy egy óriási vihar majdnem elmosta a gyönyörű szomszéd várost, sok-sok halott volt, házak, iskolák, paloták omlottak össze. A világ jobbik része segíteni akart. Élelmet küldtek, ruhát, pénzt. A beteg kislány, akit Raffaellának hívtak, szintén tenni akart valamit a gyönyörű városért, az ott lakókért. De mit tehetett volna, hiszen betegágyában élt, mozdulni sem tudott a szülei nélkül.

Raffaella, aki iskolába járva írogatott verseket, arra gondolt, hogy egy költeménnyel próbál segíteni. Sorait, szép rímeit a tévében felolvasták, és még többen kezdtek adakozni, pénzt adni, de nem kétszer annyian, hanem ezerszer annyian. Még a szomszéd, sokkal gazdagabb ország lakói is, meghallva a verset, adakozni kezdtek. Most már volt miből újraépíteni a gyönyörű várost. Főleg a versnek, az ágyhoz kötött beteg kislánynak köszönhetően.

Sokan gondoltak Raffaellára, az ő nehéz sorsára. Egy játékkereskedő egy csodababát küldött neki. November elseje volt. A kereskedő még aznap elküldte a babát, a kislány azonban nem kaphatta meg. Éjszaka meghalt.

Szülei az új babát oda tették halott kislányuk mellé.

Aki nem hiszi, olvasson utána!

 -----

A történet nem mese! Salernót 1954-ben pusztította egy hatalmas vihar, több százan (az olasz wikipédia szerint 318-an) haltak meg a városban. A Rómában élő Raffaella La Crociera valóban halálos betegségben élt, ágyából lényegében nem tudott felkelni, és verse olyan lendületet adott az adakozásnak, hogy csak Svájcból félmillió svájci frank érkezett (ez az összeg ma 4 millió eurót érne). És igen, a játékkereskedő, november 1-én küldött babája nem érkezett meg időben. Raffaella meghalt.

Rómában, a veranói temetőben, a sok-sok híres ember sírja között, ott van a kislányé is, kezében egy füzet, ahová versét írta. Raffaella La Corciera nevét egy római és egy salernói iskola őrzi.

A római dialektusban írt vers itt hallgatható meg! (5,48tól) Címe Er sinale, a köpeny.

raffaella.jpg

 

(a fénykép a www.lacrocieraraffaella.it oldalról származik)

Japán Nápoly

kagosima.jpgHa 2020 május 3-án Nápolyban járunk – különösen, ha a Vomero környékén téblábolunk –, akkor talán sokkal több japánt is láthatunk és könnyen lehet, hogy többen közülük, majd őrülten ölelgetnek egy helyit – vagy minket, ha annak gondol –, és az viszont. És hogy mi lehet erre az alibijük? :)

Az olaszországi Japán követség fényképe

60 éve annak, hogy testvérváros lett Kagosima és Nápoly. Hogy testvérvárosok lettek, azt nem néhány bürokrata, néhány politikus fantáziálása, érdeke tette, hanem a két város földrajzi helyzete. Kagosimát, állítólag már rég Japán Nápolyának hívták, miután ott is a város fölött a vulkán (Sakuradzsima), a város oldalán a tenger és a nap mindig-mindig simogat (ha nem éppen éget – teszi hozzá mbemba).

Természetesen mindkét városban vannak utcák, terek, megállók, amelyek a másik városra emlékeztetik az éppen ott járókelőt (Via Kagosima a Vomerón, Japánban pedig a Napori dori nevű fasor,…).

Javaslom, ellenőrizzük , hogy megvan-e az említett fasor, illetve Nápolyban a Kagosima utca!

De a kötelező gesztusokon túl – utcanevek, terek, parkok névadási figyelmességeire gondolok –, a Via Tassóban működik egy japán étterem, ahol négy nápolyi azon ügyködik, hogy megfelelő giappo-napoletano-menüt (japán-nápolyi) állítson össze. Sakurajima Fusion Lab a nevük.

Ellenőrizzük ezt is!

 

Egy igazán kemény ember Nápolyból (Armando Izzo élete tömören)

Az olasz focisták között, a rengeteg tetoválás és szakáll, kemény arc és keménykedés között lehetetlen felismerni a tényleg nehéz életből érkezőket. A minap olvastam a Sportweek egy rövidített cikkét a facebookon, úgy gondoltam érdemes lehet lefordítani. Íme!

,,Igazuk van, tanulatlan (ignorante) vagyok. Nem szégyellem! Scampiában (Nápoly egyik maffiával mérgezett szegénynegyede) nőttem fel: apám tizennyolc órákat is dolgozott, hogy majdnem normális életünk legyen. Majd egy agresszív (fulminante) leukémia két hónap alatt elvitte. Huszonkilenc éves volt, édesanyám huszonhét, én majdnem tíz. A halálos ágynál átölelt minket három testvéremmel – mindannyian fiatalabbak voltak, mint én. Ott álltam, próbáltam nem sírni. Távolról egy kézmozdulattal jelzett: én lettem a családfő. Tanulni volt-e lehetőségem? Igen, ma is elrontom a congiuntivót (kötőmódot).

Mindenesetre, apukám fizetése nélkül nyomorba jutottunk. Hónapokon át a vacsorám tej volt és száraz kenyér. A camorra (helyi maffia neve) markában végeztük volna, ha nem történik két csoda. Persze folyamatosan kerestem a kétkezi munkát.

Anyukám vitt magával takarítani mindenféle házakhoz: hat eurót kaptam egy óráért. Ezt csináltam folyamatosan. Nekem a foci jól ment, 14 évesen a scampiai csapatból átmentem a Nápolyhoz. Anyukám azt mondta egyszer: ,,Apuval álmodtam, nagy-nagy szárnyai voltak és azt mondta, ne idegeskedjünk: legyek focista! Nem volt egyszerű. Nyaranta a negyedek közötti bajnokságokat játszottuk, ott is volt néhány euro. Igazi focisták játszanak ott, köztük igazi bajnokok. Az apámnak adott ígéret is erőt adott: arca ott van a testemre tetoválva. 16 évesen a Nápoly havonta 500 eurót adott, Ehhez még hozzájött ügynököm, Paolo Palermo segítsége. Majd a primavera-csapat (ők az ifik) kapitánya lettem. Mazzarri elvitt a felnőtt csapattal egy összetartásra és mikor látta, hogy három számmal nagyobb cipőben futok, pénzt adott a masszőrnek, mondván, hogy kísérjen el és vegyük meg azt a cipőt, amelyiket szeretném.

A többi csak meló és izzadság eredménye, talán tanulatlan vagyok, de becsületes!"

Armando Izzo

Manapság Izzo a squadra azzurra keretének tagja!

 

Rossi otthon járt! :)

Valentino Rossi hazaérkezett! Hétvégén a motogp következő állomása San Marino, így Rossi megtehette, hogy megnézi az otthoniakat. Az olaszfórum szerkesztősége pedig úgy döntött, hogy megosztja a tifosolovalentinorossi erről szóló videóját. Ilyen szeretettel fogadták a Doktort Tavulliában! :)

(És még két adat: Rossi Tavulliában gyermekeskedett (Urbinóban született), 46-osunk februárban volt töltötte be a negyvenediket! :( :)))

Chaplint bemutatták Carusónak!

Charlie Chaplin Életem című könyvében félelmetesen jól mesélve emlékszik remek történetekre. Az Aranyláz, A kölyök, A diktátor és számtalan más filmremek alkotója és színésze (1889-1977) itt arra emlékszik vissza, amikor Carusóval (1879-1921) találkozott.

Aznap délután a Metropoitan Opera környékén csavarogtam, és beleütköztem Maurice Guestbe, David Belasco vejébe. Maurice-t még Los Angelesből ismertem. Jegyüzérként kezdte, az első New York-i tartózkodásom idején ugyancsak virágzó foglalkozás volt. Maurice színházi vállalkozóként szédületes karriert futott be… Szlávos, sápadt arcával, hosszúkás szemével, vastag ajkú szájával úgy festett, mint egy rosszabb kiadású Oscar Wilde. Indulatosan beszélt, az ember valósággal érezte, hogy le akarja terrorizálni.

  • Hol a pokolban mászkáltál mostanáig? – és mielőtt válaszolhattam volna: - A francba is, miért nem hívtál fel eddig?

Mondtam neki, hogy éppen sétálgatok.

  • Mi a fene! Miért sétálsz te egyedül? Hová mész?
  • Sehova – válaszoltam alázatosan. – Egy csepp friss levegőt szippantanék.
  • Gyere! – mondta, arrafelé fordított, amerre ő ment, és úgy belém karolt, hogy hiába is próbálkoztam volna a szökéssel. – Bemutatlak a jobb embereknek, akikkel össze kell járnod!
  • Hova megyünk? – kérdeztem félénken.
  • Bemutatlak a barátomnak, Carusónak – hangzott a válasz. Hiába tiltakoztam.
  • A Carmen-t adják ma Carusóval és Geraldine Farrarral.
  • De én…
  • Krisztus szerelmére, be ne gyulladj! Caruso remek fickó, egyszerű és emberi, mint te. Odalesz, ha megismerhet, majd lerajzol, meg minden.

A függöny lement, és Guest végighurcolt a székek között a színpad mögé vezető oldalsó bejárathoz. Bebugyolált cipőben emberek tologatták a díszleteket; folyton útban voltam. Minden, mint egy zavaros álomban. A zűrzavar fölé magas, karcsú, ünnepélyes és szigorú, hegyes szakállú férfiú tornyosodott, aki olyan szemmel méregetett a magasból, mint egy véreb.

  • Hogy van az én kitűnő Signor Gatti-Casazza barátom?- kérdezte Maurice Guest, kezét nyújtva.

Gatti-Casazza megrázta, lekicsinylő kézmozdulatot tett és morgott valamit. Guest hozzám fordult.

  • Igazad van, nem a Carmen megy, hanem a Rigoletto. Geraldine Farrar az utolsó pillanatban telefonált, megfázott. Ez Charlie Chaplin – folytatta Guest. – Körbeviszem itt, és megismertetném Carusóval, talán jobb kedvre hangolja. Jöjjön velünk. – De Gatti-Casazza csak rázta a fejét gyászosan.
  • Hol az öltözője?

Ösztönöm azt súgta, ne bolygassuk most Carusót, meg is mondtam ezt Guestnek.

  • Ne butáskodj – válaszolta.

A folyosón eltapogatóztunk Caruso öltözőjéig.

Ide figyelj – szólalt meg Guest –, engem már várnak, már rohannom is kell.

  • Csak nem mész el? – kérdeztem gyorsan.
  • Minden rendben lesz!

Még  mielőtt válaszolhattam volna, már el is tűnt, és otthagyott a vaksötétben. Az ügyelő gyufát gyújtott. – Itt is vagyunk – mondta és halkan kopogtatott az ajtón. Bentről robbanásszerű olasz szózuhatag harsant.

Az én barátom olaszul válaszolt, és a mondókája végén Charlie Chaplint említette. Újabb robbanás dörrent az öltözőből.

  • Hallgasson ide – suttogtam –, majd máskor.
  • Nem, nem – tiltakozott az ügyelő; megbízták valamivel, hát a végére akart járni. Az ajtó résnyire kinyílt, és az öltöztető kikémlelt a sötétbe. Az én barátom sértett hangon magyarázta, hogy ki is vagyok.
  • Ó – mondta az öltöztető. és újra becsukta az ajtót, de kisvártatva ismét kinyitotta:
  • Tessék befáradni!

Ez a kis győzelem lelkesedést öntött barátomba. Beléptünk. Caruso háttal felénk ült az öltözőasztalnál, és a bajuszát nyírta.

  • Ó, signor – szólt vidáman a barátom. – Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy bemutathatom önnek a film Carusóját, Mr. Charlie Chaplint.

Caruso bólintott egyet a tükörbe, és tovább nyirbálta a bajuszát.

Később feltápászkodott, övét csatolta, és közben végigmért:

  • Nagy sikere van, mi? Rengeteg pénzt keres.
  • Igen – mosolyogtam.
  • Maga nagyon boldog ember lehet.
  • Igen, valóban – pillantottam az ügyelőre.
  • Nahát – mondta Caruso vidáman, jelezve, hogy ideje elköszönni.

Felálltam, és Carusóra mosolyogtam.

  • Nem szeretném elmulasztani a torreádor jelenetet.
  • Az a Carmen, ez pedig a Rigoletto – közölte, és megrázta a kezemet.
  • Ja, persze, hogyne, hogyne! Haha!

Charlie Chaplin: Életem, Európa Könyvkiadó, 2008, 189-191 oldal.

A világ legkisebb színháza

Távolról fogok indítani! :))

A Tabánban bicikliről nézelődve látom, hogy egy hármas bringás csapat az egyirányú forgalommal próbál meg szembenézni, mert bizony sietni szeretne északnak. Miután tétova módon felém kanyarodtak jeleztem, hogy szívesen segítek. Nem volt nehéz azonosítani őket! Olaszok voltak, bőven ötven fölöttiek mind és a Délibe iparkodtak. Mert Győrbe mentek volna.

Tekerve a Déli felé szóba elegyedtünk, infókat osztottunk meg egymással. A 60-70 közötti kerekes elmondta – többek között –, hogy Bécsből jön a barátokkal és hogy: az ő falujában van a világ legkisebb színháza. mbemba összehúzta szemöldökét, mondván vele, hogy most mit kezdjek ezzel. Aztán bemutatkozott, s mondta, hogy menjek el, nézzem meg. Sajnos, a név csak félig maradt meg, fészbukkal sem vagyok nyomon.

Tegnap egy új tankönyvvel ismerkedve, abból tanítva ismét látom: a világ legkisebb színháza, il teatro più piccolo del mondo, Monte Castello di Vibio.

Évtizedekig semmi róla, aztán most három napon belül kétszer is; gondoltam megmutatom nektek is!

Valóban aprócska és nagyon bájos! Egy makett mérete. Nápolyban,Rómában, Velencében lehet többezres színház, de itt Umbriában, a világvégen milyennek kellene lennie.

Pont ilyennek!

teatro.jpg

 

kép a tripnblog.it-ről

 

Meghalt Luciano De Crescenzo, Nápoly szerelmese!

de-crescenzo.jpg

Ha van ember, aki a nápolyi ember körül lebegő szellemiséget és a háború alatti, utáni Nápolyt meg tudta jeleníteni, akkor az Luciano De Crescenzo volt.

Così parlò Bellavista (Így szólott Bellavista, az Így szólott Zarathustra mintájára) című könyve 1977-ben jelent meg, később film is készült belőle, és óriási sikert hozott számára: a megjelenés évében és rögtön utána 600 ezer példányban adták el könyvét, melyben gyermekkoráról ír, fiatalságáról, az egymásra szoruló és egymással boldogan élő emberekről ír, illetve a nápolyi szokásokról, a presepioról, vagyis karácsonyaikról, a kávézásukról, fürdési technikáikról, a pizza sospesáról, őrültnél is őrültebb emberekről (Masaniellóról, például).

Ezt a könyvét és a továbbiakat a világ sok-sok nyelvére lefordították (az olasz wikipédia 17 millió eladott példányról beszél). Nápoly mellett szívesen írt szórakoztató, illetve ismeretterjesztő könyveket a filozófiáról – görögökről, középkoriakról, modernekről. Tévésként szintén dolgozott. Amúgy iskolatársa volt Bud Spencernek.

Camillerihez hasonlóan ő is tegnap hunyt el, szintén egy római kórházban. 1928. augusztus 18-án született.

Néhány novelláját az említett könyvből legalább félszázszor (kettőt, hármait, talán százszor is) olvastam újra és újra. Óriási élmény.

Korábbi olaszfórum-posztjaink róla, illetve magyarul is megjelent könyvéről a vonalak alatt.

(a napolike.com fotója)

Meghalt Andrea Camilleri!

camilleri.jpgMa reggel, egy római kórházban meghalt Andrea Camilleri. Egy-két hónapja feküdt kórházban. Magyarországon is, mint Olaszországban elsősorban a népszerű Montalbano felügyelő (filmsorozat) figurájának szülőatyjaként ismerjük, de ismert lehetne számtalan regénye – több, mint százat írt − miatt is.

Első regényét 1978-ban adták ki, korábban drámaírással, rendezéssel foglalkozott – sokat dolgozott a rai-nak, vagyis az állami tévének. Regényeinek jellemző vonása a szülőföldjével (Agrigento környéke, bővebben Szicília) való törődés, de nem pátosszal vagy idealizálással tette ezt, hanem könnyedséggel, szellemességgel, állandó derűvel.

Rendkívül foglalkoztatta a közélet, gyakran állást foglalt közéleti vitákban. Korábban kiállít a kommunista múltú Mattarella, köztársasági elnök mellett, illetve az elmúlt években többször elmondta véleményét a bevándorlással kapcsolatosan is, valamennyi alkalommal a segítségnyújtás szükségességét hangsúlyozva.

Jómagam három-négy regényét olvasva, azt tudom mondani, hogy a könyveiből áradó életöröm miatt mindenképp jó sok-sok Camillerit olvasni. Megértésük nem a legkönnyebb, főleg miután sokszor használja a szicíliaiak nyelvét, kifejezéseit, fordulatait. Általuk könnyű jól megismerni, tényleg emberközelből Olaszországot, elsősorban Szicíliát, a Novecentót (a XX. századot).

Aki jól beszél olaszul, annak javaslom eredeti regényeit, aki tanul vagy csak tanulgat, azoknak ott a Magyarországon Klett kiadó által terjesztett könnyített nyelvű sorozat.

Camilleri 1925. szeptember 6-án született. Sokat olvasva sorait, szeressük őt továbbra is!

(Ezt a posztot az olvasunk.blog.hu nevű blogomról másoltam ide!)

Kós Károlyt letaglózta Assisi és Róma!

kos_k.jpg,,Hagyományos szokás szerint a sikeresen végzett építészhallgatók közvetlenül a szigorlat után, jórészt az állam költségén, két-három hetes közös tanulmányútra mentek tanári vezetéssel a külföldnek valamelyik építésztörténetileg jellemző vidékére. Abban az esztendőben Közép-Itáliába. Emlékezetemben máig hűségesen őrzöm Assisi, Perugia, Orvieto csudálatos itáliai középkorát, apró hegyi városkák hangulatos romantikáját, de mindenekfelett Róma kétezer esztendőt átfogó és összefoglaló, mindent lenyűgöző, semmi mással össze nem hasonlítható nagyszerűségét.
Először életemben akkor állottam szemtől szemben az ember teremtő, építőkultúrájának akkora tömegű élő valóságával, amit eddig csupán könyvek, képek és emberi beszéd halvány visszhangjából ösmertem. És ennek az élő valóságnak minden eddiginél mérhetetlenül nagyobb hatása egész emberi mindenségemet alapjában felkavarta, megfélemlítette és halálosan megfárasztotta.
Igen sok, igen súlyos és igen hatalmas volt, ami akkor megrohant, reám zuhant előkészületlenül, egyszerre, s félelmes nyomása alól riadtan, megalázkodva s összeszorított foggal menekültem – megkorbácsolt, hűséges eb a maga nyomorúságos óljába – haza.
Csak minél gyorsabb, megállás és késedelem nélkül a távoli, eldugott, kicsi, szegényes pátriába.”

És ha valaki kíváncsi, Kós Károly hogyan beszél utána ,,a szegényes pátriáról" (gyönyörűen és elkötelezve:), az csak olvassa tovább Kós életrajzát. A Helikon biztosan kiadta 2014-ben.

Egy finom, egy kevésbé, minden más rendben! (Osteria Mille Lire, Szent István körút 28.)

Egy esős napon betértem a körúti osteriába és úgy éreztem, hogy itt a leves ideje. Csalódtam, mert túlzottan ecetesnek és fölöslegesen csípősnek éreztem a minestronét. A második, a tőkehalas rizottó viszont kárpótolt.

Amúgy minden rendben volt, úgy a tálalás, mint a figyelmesség és a hangulat. Az ár úgyszintén! 1690 forintért enni két fogást a körúton egészen rendben van, szerintem. A két fogás mellett volt ajándékba kihozott étvágycsináló is, articsókával, gombával és olívabogyókkal.

Hitelesnek gondolom, hogy a menüben kevés fogást kínáltak: három-három első és főfogást, egy édességet, valamint pizzákat.

Kiderülhetett ezekből a sorokból, hogy az Osteria Mille Lire elsőre nem volt lenyűgöző, de mégis könnyen ajánlható bárkinek.

Térjetek be a Szent István körút 28. alá, van esély egy-két finom olasz fogásra!

La pioggia nel pineto, Eső a fenyvesben (vers Versnapra)

Ma sokan belebonyolódtunk verseinkbe! Ezért jutott eszembe, hogy az olaszfórum szerkesztősége eddig nem gondolt a nap megünneplésére. Most viszont nekifeszülünk!

Ha olasz vers, akkor sokaknak Gabriele D'Annunzio címben említett sorai ugranak be. Ha szerkesztőségünk nem is gondol úgy rá, mint a legek legére, de azt elismeri, hogy sokaknak D'Annunzio lehet a hangutánzás Maradonája.

A videón Vittorio Gassman olaszkodik! :)

(a poszt elkészülte után ellenőriztem és láttam, hogy ma a magyar verset ünnepeltük, mégis...)

Bocs és sziasztok!

Spenótos gombóc, avagy mbemba a csúcson! :) (mbemba főz, 17.)

Ahogy az lenni szokott sok mindennel az életben, a konyhában: egyszerű, tehát jó!

Ilyen a Fatto in casa da Benedetta oldalról lesett kaja is. Jó, finom, kevés ez ide! Nagyon kevés, mert mbembának ekkora sikere még nem volt a konyhában!:) Két-három hónapja legalább tizedszer kell elkészítenem: barát, rokon, kislányom mindig csak követelőznek mióta megkóstolták ezt a csodalabdát.

Hogy mi kell a csodatevéshez? Spenót, tehéntúró, parmezán, prézli, tojás, só, ezekből finom, sütéshez éppen elég száraz, kemény massza, közepébe pedig mozzarella. Hát így! :)

Arányokkal, mennyiséggel most nem bíbelődök, mert a fényképen szerintem látszik a lényeg! De ha érdekel, akkor írom a kommentbe rögtön!

Hol lehet elrontani? Ha a massza túl nedves lesz. Tehát, ha a spenót fagyasztott, akkor szépen csöpögtessük ki a vizet. Ha nem sikerül, mert kapkodnánk, akkor több prézlit kell hozzákeverni. Fura módon nem kell hozzá hagyma, fokhagyma. Szerintem, azért hogy a parmezán íze tényleg érvényesüljön.

És igen, a mozzarella nyúlik benne, mint parittya gumi!

Kell a gyereknek, na! :)

Trapattoni nyolcvan!

Hiába volt az olasz foci híres a védekezésről, a folyamatos taktikázásról és színészkedésről és mesterkedésről, számolgatásról és hiába volt Giovanni Trapattoni, azoknak az éveknek egyik legfontosabb alakítója, mikor Trap megjelent a színen, akkor nem volt helye negatív gondolatnak, reakciónak.

Edzőként óriási pályafutás az övé, mármint, ami az egyesületeket illeti, de játékosként is jegyezték őt a világ és Európa fociértői.

Mindennél maradandóbb talán a már korábban említett, sejtetett hozzáállás, nyíltság, eredetiség. Szükség lenne az ilyen személyiségekre minden területen és földrajzilag is mindenhol a világban!

Hogy edzőként és hétköznapi emberként is igazak a fenti tulajdonságok, arra talán bizonyíték a Corriere della Sera videója, ahol játékosai kívánnak neki minden jót 80. születésnapja alkalmából. Csupa mosoly, csupa derű!

Trap, Isten adjon hosszú életet és egészséget Neked!

Március 8. nőnap. Beszélj a nők helyzetéről! (Nápoly, 1990 környéke)

Egy Nápoly melletti iskolában dolgozó tanár bácsi (Marcello D'Orta) fogta magát és egy könyv formájában kiadta a dolgozatokat, amelyeket kisdiákjai írtak. Mi is lehetne a mai nap témája?

,,Március 8. nőnap. Beszélj a nők helyzetéről!

Én azt gondulom és hiszem hogy a nőnek eggyenlőnek kell lenni a férfival, mert nem helyes, hogy nem eggyenlő. Március 8-cadikán a nőnek eggyenlőnek kel lenni a férfival!

Ezen a napon minden ember mimózát visz a nőknek és a többi embernek is, deviszont én ismerek egy embert akki március 8-cadikán segberugot egy nőt. Édesapám mesélte, hogy volt.

Édesapám most villamos vezető, de azelőtt tűzoltó. Akor történt hogy egy ilyen március 8-cadikai nő leakart ugrani a tetőről és ki letek híva a tűzoltókat. Édesapám szokot felmászni a tetőkre hogy az emberek ne ugorjanak le a házak tetejéről. Ő felmászot, ésamikor szemtől szembe ált a bolond nővel, azt monta neki: ,,Mos mondmeg mér akarsz leugorni csakhogy a bajunkat szaporicsd azér?”

Akor a bolond ezen egy kicsit elgondulkodot, hogy téleg kiakare ugorni vagy visszamenne inkáb a szobába és ugy döntöt leugrik. De az édesapám is jól ráugrot és megfokta.

Amikor lejötek, az édesapám eggyik barátyja akki tűzoltó volt ő is (de lenn). segberukta a bolond nőt, amiér ilyen agságot okozot.

És annak az embernek a hejébe nem ruktam volna segbe azt a nőt pont március 8-cadikán, máskor igen."

Így! :)

Ingyenes napok Pompejben (és máshol is)

Minden olasz állami múzeumot, illetve látogatóhelyet, múzeumi helyszínt évente 20 alkalommal ingyenesen lehet meglátogatni.

Ezt az információt a vesuviolive oldalát böngészve szúrtam ki. Tetszik önmagában a gondolat, de a napok kiválogatása szintén megnyerő. Egységes egész Olaszországban, hogy március 5 és 10 között nem kell fizetni a belépésért – a múzeumok hete (settimana dei musei) lenne ez az időszak –, továbbá októbertől márciusig a hónap első vasárnapján sem.

Pompejben ingyenes a belépés március 3-án, mivel 1740-ben ezen a napon kezdődtek a feltárások, május 8-án egy védőszent okán, június 8-án Giuseppe Fiorelli születése az alibi – ő volt a feltárási terület első igazgatója, a szerelmesek napján, ami már odébb ugyebár. Április 25-én, a nemzeti ünnepen, illetve október 24-én, amikor Krisztus után 79-ben kitört a Vezúv, legalábbis a tudomány legújabb állítása szerint.

Az olaszfórum járt ott :) és fog is még menni, mert Pompeji hihetetlen, felfoghatatlan, ugyanakkor, nagyon valóságos!

De jussatok el, ha tehetitek a torinói filmúzeumba, Fenestrellébe, a Ferrari múzeumába,...