Napra pontosan 100 éve volt a londoni Olimpia maratoni versenye. És annak ellenére, hogy azt egy amerikai versenyző, Johnny Hayes nyerte meg, legalább annyit beszélnek egy másik indulóról, nevezetesen Dorando Pietri, olasz futóról.
Pietri magabiztosan vezette a versenyt és nagyon neki állt a zászló, hiszen a stadionba beérkezve még ellenfelei nem voltak a nézők előtt. A correggiói olasz azonban összeesett, és a helyszínre igyekvők segítségével állt fel, majd be is ért, de a segítségnyújtást tiltották a szabálykönyvek, így pedig a másodikként befutó amerikai nyert.
Az utolsó méterekről, majdnem mindent tudni, hiszen a történetet a fennmaradt felvételeken túl, már könyvben is megörökítették: a derék talján beérve a stadionba eltévesztette az irányt, majd négyszer elesett, valamennyi alkalommal segítséggel kelt fel. A célvonalba érkezéskor pedig, a teljesen kimerült atlétát, egy bíró, illetve egy orvos kísérte az oldalán. Itt lehet még hozzátenni, hogy az utolsó 350-400 méter tíz percnyi hatalmas erőfeszítés volt, azonban még így is 2 óra 54 perc 46 másodperc alatt futotta le a klasszikus távot (42,195 kilométer). Az amerikai csapat óvott és a 75 ezer néző előtt az amerikai kapta az aranyat.
A királynő ezüstserleggel jutalmazta a derék taljánt. A manapság, egy modenai bankban őrzött kupára a következő szöveg van bevésve: ,,To Pietri Dorando - In remembrance of the Marathon pace from Windsor to the Stadium - July. 24. 1908 - Queen Alexandra.”, majd gyűjtést rendeztek a vesztes olasz javára, ahol 300 sterlinget gyűjtöttek, amiből sikerült pékséget nyitnia Capriban.
Aztán Amerikába hívták, ahol kétszer is volt alkalma versenyt futnia, maratoni távon a londoni győzővel, Hayesszel. Mindkétszer Dorando Pietri győzött, az olasz kivándorolók legnagyobb örömére.
A csodafutás
