A Montessori név, ha ismerős, akkor honnan ismerős? Kicsi szék, kicsi asztal a gyerekeknek; van ilyen iskola nálunk is, például a Montessori Alapítványi Általános Iskola, ahol Gyurcsányék gyermeke érettségizett. Általában ennyiben kimerülnek az alapismeretek. Olaszországban azért is sokkal ismertebb volt, mert ő váltotta Marco Polót az egykor volt 1000 líráson.
Maria Montessori személye pedig még kevésbé ismert, mint munkássága. Neki az életrajznak! Ancona mellett született, de fiatalságát Rómában hagyta, ahol mérnök szeretett volna lenni, ami, akkor majdhogynem lehetetlen volt. Nem is sikerült neki. A férfisovinizmus ezúttal jót tett, hiszen így lett pedagógus a hősnőnkből. Az orvosit végezte el, diplomamunkáját pedig pszichiátriából írta. Maradt az egyetemen, tanársegédként.
A századforduló környékén a S. Maria della Pietà nevű tébolydában kezdett el dolgozni. Az itt kezeltek mindegyikével ugyanúgy foglalkoztak: egy-egy szobába voltak bezárva, figyelmet nem fordítottak rájuk, mindenféle stimulusok nélkül vegetáltak a betegek. Montessori eredményeket ért el, mivel észlelte valamennyi eset egyediségét, a különbözőségeknek nagy figyelmet szentelt, és mikor tapasztalták, hogy a fiatal betegek érdeklődést mutatnak, akkor próbálták tudáshoz segíteni őket. Sikerrel.
Maria Montessori 1907-ben alapította híres iskoláját, a Casa dei Bambinit, ahol már nem sérült gyerekekkel foglalkozott, hanem a San Lorenzo negyed munkáscsaládjainak gyermekeivel. Itt a kölkök kis fehér padokban ültek, színes falak mindenfelé, a berendezés: szekrények, kagylók a gyerekekre szabva. Két év múlva írja le tapasztalatait, módszerének hatékonyságát. A könyv hatalmas siker, ezután előadáskörutakon ismerteti módszerét, sorra jelennek meg könyvei. 1933-ig sikerül otthon maradnia, mármint Olaszországban. Nincs maradása, mert a fasiszták propagandája kezdi felfedezni Montessorit, ő pedig nem szeretne eszköz lenni a kezükben.
Spanyolországba megy, majd Angliába, utána pedig Hollandiába, ahol akkor – döbbenet – körülbelül 200 Montessori-iskola működik. Sikere, majdhogynem teljes, hiszen Freud, Piaget, Marconi és Tagore is elismeri munkásságát. Az Államokban is járt népszerűsíteni módszereit.
A második világháború idején Indiába költözik néhány év erejére, ahol, egy másik olasz pedagógus, Luigia Tincani társaságában dolgozik.
1950-ben a Béke Nobel-díj is kijárt neki. Két évre rá halt meg a hollandiai Noordwijkban.
Elméletének alappilléreiként hirdetik az olyan gondolatokat, mint: a tanítvány szabadsága alapető fontosságú, csakis ez adja meg a fejlődés lehetőségét; a felnőtt már elfojtotta magában a kreatív energiákat, a morális beállítódásokat, inaktívvá tette ezeket, és ezért van meg benne a késztetés arra, hogy a gyermeket is nem természetes életritmusra kényszerítse. Továbbá egyik emlékezetes gondolata, hogy: nem lehet fegyelmezettnek mondani, azt a gyermeket, aki hallgatásra van kényszerítve, aki néma és mozdulatlan, mint egy béna!
Montessori életéről filmet is frogattak. Itt éppen megvitatják, hogy milyen az olasz gyermek!