Aki nem Chievo-szurkoló az pedig lehet, hogy a meccs után nem a csapat mellett tette le a garast, hanem Sergio Pellissier mellett, a Buffont háromszor is mattoló csapatkapitány mellett. Pedig nem lenne érdemes nevekhez kötni a chievói sikereket, egyiket sem! Mert Veronában már régóta jönnek-mennek a játékosok a csapat pedig marad.

 

Az egyesület vezetése (Luca Campedelli az elnök, kinek édesapja, Luigi szintén irányította a klubot. Luca Campedelli, édesapja halála után 23 évesen vett át a klubot. Ez volt 1992-ben. A másik kulcsember Giovanni Sartori technikai igazgató, volt Milan- és Chievo-játékos) remek érzékkel válogat a harcos játékosok és edzők között. Az olyanok között, akik bizonyítani szeretnének, a nagy tehetségek között, akik most érkeztek Európába, vagy az olyanok között, akik a nagyoknál nem kaptak lehetőséget. De ezek a játékosok előbb-utóbb továbbállnak, viszont az elnök, az igazgatás és a klub marad és ezzel a szellem is: a dolgos, munkás kiscsapat, ahol nincs hacacáré, csak meló és meló, merthogy az eszközök, azok szerények, de a tisztességes munkára megvan a lehetőség.

 

A 2001-es sokat emlegetett csapatból csak Luciano maradt meg, illetve Moro. Azóta megfordult itt az Adige gátjánál a később világbajnok Barzagli, Perrotta a később válogatott Legrottaglie, Semioli, Brighi, Marazzina, Corradi, az odakívánt Amauri, de  Obinna, Tiribocchi, Corini, Santana, Marchegiani sem akárki a szakmában. Egek, mekkora csapatot lehetne összehozni ezekből a nevekből! És előbbieket, ma is, ha megkérdik, hogy mi a véleményük a Chievóról, akkor belekezdenek és elmondják, hogy ez az apró egyesület, ez a veronai Rákospalota mennyit adott nekik.

 

Annak ellenére, hogy a veronaiakról, mint csapat érdemes beszélni, most mégis egy pár szót ejtenénk Pellssier-ről. Április 12-én lesz harminc az aostai támadó és ő a csapatkapitány, de nem azért, mert különböző előjogai lennének korábbi tettei miatt, hanem azért, mert példát mutat. Pellissier a veronaiaknál a tavalyi, másodosztályban eltöltött idény alatt lett a vitathatatlan első ember; lőtt egy mázsa gólt (huszonkettőt), idén pedig mindenki azt várta, hogy az élvonalban is rángatja előre a csapatot, de nagyon nem ment neki: egyre csak rúgta a kapufákat, a kapusok csodákat tettek lövéseivel szemben, azonban ő tovább mondta, hogy jó a csapat és tovább kell remélni és küzdeni, mert olyan nincs, hogy ne forduljon a kocka. Edzőmenesztés kellett a fordulathoz, pedig Iachinivel nem volt gond. A többiek hittek neki – mármint a kaptánynak és az új edzőnek, Di Carlónak és elindult a tavaszi hadjárat – már januártól. Azóta a Csacsik egy meccset veszítettek!!! Akkor is, Firenzében vezettek a 73. percig. A 90.-ben lett 2-1.

 

Bíztak nagyon Pellissier-ben, Di Carlo olyat is mondott, hogy az ő góljain át vezet a bennmaradás felé vezető út. A keménykötésű csatár (1,76 magas és 70 kiló) amúgy a Toro neveltje és ha felmerültek hírek vele kapcsán, akkor többnyire a bordóvörösökről cikkeztek. A piemonti fővárosból a Varesehez igazolt, ahol Mario Beretta volt az edző. Ő később a Chievónál is dolgozott, és a kapitány, mint élete legjobb mesterét emlegeti. 2000-ben igazolja le a Chievo, de nem sikerül bekerülni a csapatba, így a SPAL-hoz, vagyis Ferrarába engedik kölcsönbe, ahol bizonyít és mikor visszakerül Veronában már kész csatár: Amaurival az oldalán lödözi a gólokat.

 

Pellissier édesapa és kislányát Zsófinak (Sofia) hívják.

 

Atalanta-Fiorentina 1-2. Ez a Gilardino most jöttem rá, hogy mennyire hasonlít Inzaghira. Akar-kapar-vakar és jó helyre pattan a labda, mert ő jól pattintja. De a zsenije is kevés lett volna, ha nem játszanak emberelőnyben az 58. perctől.

Cagliari-Catania 1-0. A yahoo így fogalmaz: ,,Győzött a Cagliari és az unalom!” Mindenesetre a szárdok az UEFA-ért küzdenek.

Palermo-Torino 1-0. Edinson Cavani, az uruguayi csatár tovább remekel: 11 gólos már!

Reggina-Genoa 0-1. Mottának becserélése után 10 perc sem kellett. Vígasz lehet a kalábriaiaknak, hogy riválisaik sem szereztek pontokat. Hat pontra a menekülést jelentő hely!

Roma-Bologna 2-1. Mihajlovicsnak nem sikerült a derbi előkészítését tönkretennie. Jó volt a csapata, de most így sült el – lehetett volna másképp is. És itt nem csak a tizenegyesekre gondolunk, mert azok nagyon is megadhatók voltak, hanem a helyzeteikre – Tonetto mentése Mudingayi lövése után akciófilmbe való volt (1,57-nél). Spaletti meccs után elmondta, hogy Totti mennyire fontos és hogy: ,,a számolgatás teljesen lehetetlen, majdnem minden meccsünket meg kell nyernünk.” És azt is mondta, hogy a Roma már bizonyította, hogy bajnoki véghajrákban nagyon jók tudnak lenni. Jövő héten római derbi!

Samp-Napoli 2-2. Palombóról azt lehetett tudni, hogy úgy küzd, mint Gattuso – nem vicc –, de hogy ekkorákat tud rúgni, az meglepő. Meg kell nézni! Az olasz kommentátor Donadonit Mister x-nek nevezte, ugyanis három bajnoki után háromszor egy pont a mérleg.

Udine-Inter 0-1. Nagyon odatette magát az Udine, pedig akár spórolhattak volna is a Brémára. Az Inter végül egy olyan potyával nyert, amelyik feledhetetlenné teszi Isla nevét, pedig a chilei 21 éves futballista társaival jól tartotta a sztárokat. Könnyen lehet, hogy egy ilyen gólban benne van az is, hogy egy meccsen át rettegni Ibrától, egyszóval nyomás alatt focizni, ilyen megoldásokat is eredményezhet.

Milan-Lecce 2-0.A lecceiek jól felfogták, hogy csakis sünbe formálódva van esélyük. Húzták, húzták sokáig, Ronaldinho már neki is keseredett, Inzaghinak már minden pórusa remegett, Pato már a kapufát is ki akarta cselezni, Pirlónak már ötlete sem volt, amikor jött Senderos és bólintott – rá Ronaldinho kobakjára, onnan pedig a kapuba.

 

Állás: Inter 72, Juve 63, Milan 58, Genoa 54, Firenze 52, Roma 49, Cagliari 45,… Chievo 31, Bologna 26, Torino 24, Lecce 24, Reggina 20

 

Következik: Bologna-Siena, Chievo-Milan, Fiorentina-Cagliari, Inter-Palermo, Lazio-Roma, Lecce-Samp, Napoli-Atalanta, Torino-Catania, Genoa-Juve (ezek a meccsek szombaton lesznek, az utolsó 20,30-tól), Reggina-Udine (vasárnap 16,00)

 

Gólkirályságért: Di Vaio, Ibrahimovic 19-19, Gilardino 16