Első meccsén (1910. május 15., olasz-francia 6-2) a válogatott fehér szerelésben futott ki a pályára: van, aki azt mondja, hogy ez jobb híján történt így; van azonban, aki azt mondja, hogy ennek oka az akkoriban elsőszámú csapat, a Pro Vercelli mezének a színe. Már ezen a fehér ingen is rajta volt a Szavojaiak címere, azonban pontosan egy ellenünk játszott találkozón - a második olasz válogatott meccsen-, a Szavojai család tiszteletére kékbe, azúrkékbe, tehát a nemes család címébe öltözött a tizenegy (innen, csak egy kattintásnyira van a Blu Savoia leírása, meg egy csomó kék szín meghatározása). Mi jól elvertük őket (6-1), de az olaszok nem gondolták, hogy az azúrkék mezen múlott volna bármi, így az azúr maradt a válogatott szerelése. Sőt, azóta más sportágakban is a kék az alap.

 

Egyébként, a focicsapatnál második mezként – a régiekre emlékeztetve – megmaradt a fehér. Hogy tiszta sor legyen: a Szavojai családé volt az olasz királyi cím, miután vezető szerepük volt az olasz egység létrehoztában.

 

Nem utolsó történet, magának az azúr szónak a története sem. Először volt a perzsa lazward, majd lett a latin lapis lazzuli (ez a forma, illetve a lazurit ma is létezik - lapis, latinul = kő), és ennek második feléből lett az azzurri, miután sokan úgy gondolták, hogy az ,,l” betű névelő. Nem így volt!

 

Az ,,l" betűs alak a lazúrhímzés, lazúrfesték, lazúroz formákban él tovább.