Egy remek olasz fociról írott könyvben ezt olvastam: ‚‚Szerdán nekünk ott a stadion, nektek pedig a Twin Peaks." Így bökött oda a Samp-szurkoló a városi rivális szukereinek. Ma már nem csak szerda a nemzetközi meccsek időpontja, hanem keddtől egészen csütörtökig játszanak a nagyfiúk. Ezúttal viszont az Európa Liga-meccsek egy héttel később meccselnek.
Roma-Bayern. Pizarro egészséges, Adriano egészséges – az udineiek elleni becserélésekor dörgött a tapstól az Olimpico –, Menez pedig végre-valahára laza, szellemes, eredményes. Klasszis. A müncheniek 6 ponttal vezetnek a rómaiak előtt, 9-9-cel a bázeliek és a kolozsváriak előtt. Nem repül át az Alpok felett sem Schweinsteiger, sem Van Bommel.
Auxerre-Milan. Most úgy tűnik, hogy sínen a Milan, de ha itt nem nyernek, akkor csak egy lépésnyire vannak a bukástól. Márpedig ez a keretet nem arra toborozták, hogy csak Olaszországban hódítson. Évtizedeken át gondolhattuk, hogy az Auxerre Guy Roux ajándéka, de nem így van az! Mióta az öreg gall abbahagyta, azóta is európai csapat az Auxerre. Színfolt.
Inter-Twente. Ők a Mourinho-árvák. Gyenge az Inter, mert sérülések sújtják, s mert Eto’o 7 gólja nem elég arra, hogy pótolja a formán kívüli Maicont, Militót,… De mégsem lenne jogos felsorolni az egész csapatot, mert lehet, hogy például Sneijder ugyanolyan jó lenne, mint tavaly, csak társak híján ő is elveszettnek tűnik. A Tottenham és az Inter 7 pontos, a bajnokságban – PSV-től három pontnyi hátrányban – második Twente 5, a brémaiak pedig csak 2-őt gyűjtöttek.
