Már egyet sem kell aludni :), és útjára indul a labda a tizennegyedik labdarúgó Európa-bajnokságon: a nyitómeccsen az egyik házigazda, Lengyelország feszül neki a görög csapatnak Varsóban, 18 órakor. Alábbi posztunkban azonban nem róluk lesz szó - bár elég izgalmas találkozónak ígérkezik, ahogy maga az 'A' jelzésű csoport is -, hanem imádott Squadra Azzurránkról; őket veszzük szemügyre, illetve csoportbeli ellenfeleit, továbbá szót ejtünk esélyeikről, az EB készülést megzavaró bundaügyről és mindenről, ami még az eszünkbe jut.
Kezdjük talán először a pesszimista olasz drukkerek felrázását, jobb kedvre derítését. Ugyan is nem csupán legenda, hogy amikor valami bűzlik Itáliában, akkor a válogatott, mindig megnyeri az aktuális tornáját. Így volt ez 2006-ban és 1982-ben is. Igaz a '82-es totóbotrány a két évvel azelőtti olasz EB-t megelőzően robbant, de ott egy olyan játékos kapott akkor elmeszelést, aki Spanyolországban pont a legfontosabb meccseken lőtte a gólokat. Igen, ő volt Paolo Rossi. De azért, hogy ne legyen ennyire egyszerű és meseszerű a történet, 1986-ban, Mexikó előtt is beárnyékolta az olaszokat ez a fajta szenny, ami persze Platiniékon mit sem ártott, így a taljánok már a legjobb nyolc között elbuktak.
Szegény embert az ág is húzza - mondhatnánk sajnos joggal ezt a közhelyet. Hiszen, tudjuk mindannyian, hogy nem ez az olasz csapat, a legleg az egész calcio történetében, erre még jött az utolsó hangolások közepette ez a botrányos eset. Így került ki a keretből Domenico Criscito, aztán az egyik tréningen kidőlt a legjobb formában lévő középhátvéd is, Andrea Barzagli. Végül előbbi helyére, az egyik feltörekvő ígéret, a most feljutó Torino csapatkapitánya, Angelo Ogbonna lett a beugró, míg utóbbi hiányát Davide Astori pótolhatja majd. Pedig Criscito szerint ígéretet kapott a Mistertől az ügyben, hogy ő lesz az első behívandó, egy esetleges változtatáskor. Hát nem így lett, mindenesetre a két tartalék most kapott az élettől egy nagy esélyt, hogy hírnevet szerezzenek maguknak. Zárójelbe megjegyzendő, négy éve a csapatkapitányra, Fabio Cannavaróra szabta ki a sors kegyetlen úrnője a száműzetést.
Az az igazság, hogy mindegyik csoport nagyon izgalmasnak tűnik, de ennél fontosabb, hogy jó meccseket is lássunk majd. Mindegyik kavertettben van valami szépet magában rejtő. Az 'A' jelűben például ott van az össz-szláv csoportosulás, közte a parázs lengyel-orosz presztízsmeccsel. A történelmet nem lehet csak egy legyintéssel besöpörni a szőnyeg alá, komoly ellentétek élnek még ma is az alábbi országokban, még ha ezt nyíltan nem is akarják nekünk tudtunkra adni. Elég csak Lengyelország 18. századi és későbbi felosztásaira gondolni, amelyben a nagy orosz medve is jelentősen kivette a részét. Aztán ott van még Zeusz népe, akikben miért is ne lehetne egy újabb meglepetés - szinte már a továbbjutásukkal is azzal szolgálnának.
A következő csoportban három nehézsúlyú csapat, élükön a német-holland duóval. Óriási csapatokról van szó, régi nagy ellenfelekről és velük kiegészülve a Crictiano Ronaldo luzitánjai, egyből rá is aggasztják a halálcsoport szignót erre a négyesre. És ne felejtsük el azokat a dánokat sem, akik pont a portugálokat lökték ki a selejtező mellékvágányra.
Hagyjuk a végére az olaszok csoportját és ismét kalandozzunk egyet az ukrajnai mezőkön. Merthogy a 'D' csoport tagjai is itt fognak szerepelni, hasonlóan a németek és társai nevű brancshoz. Francia-angol a nyitókörben? Fincsi, jöhet! A történelmi hátteret már szinte felesleges is előhoznom, amellett, hogy két, mindenképpen bizonyítani akaró válogatottról van szó. És, hogy ki a másik két csapat? A két sárga mezes: az ukrán és a svéd. Két lebecsült, de nagyon harcos, szívós együttesről beszélünk: az ukánok hazai pályán mindenképp valami nagyot szeretnének dobbantani, Ibrának pedig valószínű ez lesz az utolsó válogatott tornája, ő pedig ezért.
És akkor 'C' csoport. Az olaszok ellenfelei a következőek: Spanyolország, Horvátország és Írország. Sokan azt mondanánk - leegyszerűsítve ezzel sok mindent -, hogy spanyol-olasz továbbjutás lészen itt majd jó néhány nap múlva. Azonban ezek a horvátok Slaven Biliccsel a kispadon kutyaerős együttes, igaz a nagy név, jól csengő talán csak Modricé lehet, de a többiek is elérik az erős négyes osztályzatot egy ötös listán. És, ha ez a massza összeáll, akkor nehéz lesz rajtuk áthatolni. Két éve nem jártak Dél-Afrikában, de a svájci-osztrák EB-n ott voltak, sőt a németek legyőzve jutottak tovább a csoportból, hogy aztán a török hősök egy felejthetetlen meccsen küldjék haza őket. Aki le tudja őket győzni, fél lábbal már a negyeddöntőben érezheti magát.
Amit két éve jogtalanul elvett a sors az írektől, most visszaadta. A zöld kalapos manók, koboldok és fekete sörök országának futballistái pótselejtezőn abszolválták a selejtezőt, ahol a legkönnyebb ellenfelet legyűrve - Észtországot - érkeztek meg Lengyelországba. Szinte mindenki leírja őket, hiszen tényleg esélytelenek, fekete lóként vágtatnának a csoportban, és láthattuk, hogy ellenünk is csikorgott az ír gépezet. Az is igaz, hogy nem a főpróbán, hanem az előadáson kell kimagaslót nyújtani és jól tudja ezt, az örök ifjú Trapattoni mester is. Ráadásul tőle ki ismerné jobban az olaszokat. Eszméletlen lenne, ha a másik nagy öreg után - Otto Rehhagel - ő is valami formabontót hajtana végre a kőkemény brit focit nyomó írekkel. Ha ez előfordulna, ... na én biztos nem lennnék, csapos semelyik ír pubban sem.
Van itt enkünk ígéretes horvát tizenegy, csoda ír csapat, legyen akkor hát egy tornaeséyles is. Bizony, Spanyolország személyében Prandelliék jól beleléptek a masszába. Papíron a Vörös Fúria a legesélyesebb, azonban, ha ezt áthelyezzük gyakorlatba, kissé borul a kép. Sokkal inkább mondják erre a németeket, bár az is igaz, hogy semelyik csapatnak sem sikerült jól a felkészülés. Ráadásul a spanyolok még hiányzókkal és formán kívüliekkel is küszködnek. A Barca egy rossz éven van túl, és ez a spanyol csapat, többnyire a Barca játékosokra épül. Ennek képében nézzük a dolgokat: Puyolt műtötték, Villa sérülésből tér vissza - nekik ugrott az EB, míg Xavi és Iniesta voltak már jobb passzban is. Elől pedig az egyetlen jó csatár - szigorúan csak a formákat nézve - egyedül Llorrente, aki nem egy Torres, sem egy Villa, igaz ez még nem hátrány, ha azt nézzük miket művelt a bilbaói legény az EL-ben. De rutintalan, ami a tornákat illeti - a 2010-es vb-n nem volt az alapcsapat tagja. Persze minden hiányosságot félretéve, még így is a spanyolokat várja mindenki az első helyre.
Óriási bravúr lenne '68 után aranyat nyerni, tudja ezt mindenki. Azt is tudja mindenki, hogy ez a csapat, az utóbbi évek egyik leggyengébb Squadra Azzurrája, azonban még okozhat kellemes meglepetéseket, az ellenfeleknek pedig kellemetlent. Egymásba kapaszkodva, az utolsó percekig küzdve, minden rosszat, beárnyékolót félrehajítva, el lehet masírozni a döntőig és azon az egy meccsen bármit el lehet érni. Prandelli legénysége a főpróbán csúnyán kikapott az orosz csapattól, ami még jókor jött: lehetett elemezni a hibákat, tovább csiszolni a taktikát, befalazni a lyukakat. Igazából a fejekben dőlhet el minden, különösen Cassanóéban és Balotelliében. Ugyanis ez a két játékos, ha csakis magával a játékkal foglalkozik, élvezik a pályán eltöltött időt, akkor ember legyen a talpán, aki ezt a válogatottat meg tudja majd állítani. Főleg ha Giovinco is együtt lesz velük a zöld gyepen. Buffonra hátul nagy szerep hárul, mint oly' sokszor, karmesterként és egyszerre vezérként kell a védelmet vezérelnie. És aztán az újjászülető Pirlo lehet az egyik kulcs a gépezetben, ahogy Chiellini is felnőhet a nagy melóhoz. Prandelli jó taktikus és amilyen anyag a rendelkezésére áll, abból általában jót szokott kisütni. Én bizakodó vagyok velük kapcsolatban és meglepetést szimatolok a spanyolok elleni meccsen. Így legyen!Forza Azzurri, lássunk egy kiváló Európa-bajnokságot!
