Nem vagyok Woody Allen-fan. Alátámasztásként annyit, hogy a trilógiához tartozó másik két részt eszembe nem jutott megnézni – utólag tudtam meg, hogy ez trilógia. De például Zelig (a kaméleon-ember) című filmjéért egészen odavagyok.

Ezzel – ezzel az újabbal – a filmmel az lehetett a célja, hogy aki megnézi, az nevessen egy jót. Velem – illetve a Vörösmartyban üldögélő emberekkel – ezt elérte. Én például nem csak egy jót nevettem, hanem néha röhögtem is, mint félnótás. Az operajelenetek szerintem ellenállhatatlanok. A visszahúzódó római polgár, aki zseniálisan énekel – viszont leblokkol, ha nem zuhanyzó alatt teszi ezt – kénytelen egy mobil zuhanyzóból énekelni az operaéhes népnek, miután a nyugdíjas Woody Allen – korábban kemény menedzser – rábírja, hogy ne csak családjának énekeljen.

Megjegyzem, hogy ez a motívum (csak víz alatt énekelni tudó kisember) Norman Wisdom a Follow a star filmjéből való, talán. Nincs ebben semmi rossz, egy római filmben nem marhaság az opera kínálta lehetőségeket kihasználni. Felismertem ezeket a jeleneteket, mert N. Wisdom filmjeit valamiért engedték vetíteni Ceausescu alatt is (olvasom a wikipédián, hogy a hasonlóan nyomorgatott Albániában szintén így volt).

Aztán voltak szépen hírességek is a filmben (P. Cruz, Alec Baldwin,…). Én most csak a fő-fő olaszról ejtenék sorokat: Benigni hálás szerepet kapott. Ő a kisember, vagyis Leopoldo Pisanello, aki sztár lesz, hipersztár, s a mérhetetlenül érzékeny és okos média felemeli az egekbe, s mindent megkérdeznek tőle. De mindent! Hasonló ésszel, ahogy itthon sok újság és tévé megteszi. Pisanello kiélvezi a helyzeteket, de egy idő után ráun az egész haccacáréra, aztán megint visszalépne a csillogók közé. Él Benigni a szerepében!

S most eszembe jut még egy ötletkölcsönzés: amikor egy közlekedési rendőr idétlenül és bárgyún ajánlja Róma szépségeit, az nekem rögtön a korábbi római polgármester, Rutelli szerencsétlenkedését dobta ki számomra.

De mondom, jól van ez így.Mert  W. A. minden magas labdát leütött (ügyesen, jól), amit Olaszország, Róma kínált: olasz család, temperamentumos emberek, kispolgár-nagypolgár, sznobsereg, nyelv és zene, kurvák és széplelkek,…

Nekem nagyon tetszett! Mindenért!