Ma már fantázia kell ahhoz, hogy el tudjuk képzelni Milánót autók nélkül (ez volt a sorozat első képe). Ugyanígy Velencét is nehéz felidézni turisták sok-sok ezrét szállító hegynyi hajók nélkül.
Az olaszfórumot olvasóknak nem kell megerőltetniük magukat, nem kell fantáziálniuk ehhez a képhez, elég megnézniük Canaletto 1732-ben készült festményét. A kép címe és témája a Bucintoro visszatérése. A Bucintoro a mindenkori dózse aranygályája volt (Napóleon jól felaprította), itt pedig a népek figyelmesen lesik, netán kritikákkal fogadják a gályát, imádják vagy szidják annak tulaját.
2004-ben a Bucintoro alapítvány arról döntött, hogy megépíti az új aranygályát, ennek egy részét ki is állították 2007-ben. Hogy elkészült-e a gálya, azt nem tudom. A honlapjuk biztosan építés alatt van (Sito in costruzione).
Canaletto által idetartozik, hogy a Szépművészeti Múzeumban komoly-komoly kiállítás van Caravaggiótól Canalettóig címmel. Többek között a Telegraph is cikkezett róla.
A zselébe mártott és maffiáról szóló Olaszország, a negédesített Toszkána mellett van egy másik valóság is arrafelé. Egy olyan valóság ahol nem a korrupció vagy a jópofaság, esetenként a majomkodás az úr, hanem a tenni akarás, a munka szeretete, a fantázia. Ez is Toszkána, ha nem is mindig-mindig napsütötte.
Ez is bőven elég kellene legyen ahhoz, hogy a hírek beszámoljanak a Toszkán-szigetcsoporthoz – úgy is emlegetik őket, hogy Le Sette Sorelle, vagyis a hét nővér – tartozó szigetről, de ehhez Olaszországban az kellett, hogy Gorgona néven finom bor szülessen. Hogy történhetett ez? Egy szicíliai rab, Salvatore egyik nap azzal kereste fel a sziget főnöknőjét (Maria Grazia Giampiccolo a neve), hogy ő ért a szőlőhöz, s rendbe tudná tenni az elgazosodott szőlőst. Miután ez megtörtént és az egy hektárnyi terület finom gyümölcsöt termett, Salvatore és benti barátai e-maileket küldtek mindenféle borászoknak, mintegy nyolcvanat. Közülük egyre – s ez éppen elég volt –, Lamberto Frescobaldi válaszolt is nekik. 
Tegnapelőtt meghalt Marcello D'Orta. Ő az, aki egy zseniális ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy könyvbe szerkeszti kisdiákjainak házi feladatait, dolgozatait, irományait. Egy hihetetlenül szép könyv kerekedett ki belőle. Olvastam eddig kábé száz embernek belőle, s nem emlékszem, hogy lett volna köztük egy, aki ne vigyorodott volna el!
Ez egy akciókönyv! Ez jutott eszembe többször is olvasás közben. Sőt, bármikor, amikor letettem Dan Brown új könyvét, az Infernót! Sokan mondják, hogy ez egy olyan könyv, amelyik olvastatja magát, vagyis könnyen át lehet futni rajta. Nekem nem sikerült!
Még augusztus vége volt, amikor olvastam egy interjút, s félretettem, mert az átlagosnál érdekesebbnek gondoltam. Egy fociedző nemcsak közhelyeket ismételgetett, hanem ténylegesen beszélt szakmájáról és életének pár érdekes részletről. Azóta ez az ember, – tisztára úgy írom, mint az X-faktorban nyomják mentorék J – Európa egyik legmenőbb edzője lett, mivel csapata sorozatban nyolcszor nyert. Ő Rudi Garcia!
Mindig örülök, ha bármi kapcsán szülőföldemről, Székelyföldről mondhatok valami szépet, jót vagy izgalmasat. Ezúttal inkább csak izgalmasat.
Lesz egy Fiorentina-Juve hétvégén, ami éppen elég szexis meccs, de a Roma-Nápoly… Szerintem, most izgalmasabb 90 perc lesz a fővárosban. Annak, aki nem a Serie A emlőit szopogatná folyton, annak alapinfók jönnek: Roma 7 meccs, 7 győzelem; Napoli 7 meccs, 6 győzelem, 1 döntetlen (a Sassuolo ellen, otthon).
Verdi az egyik legismertebb – ha nem a legismertebb – olasz zeneszerző, az opera hármas óriáskonstellációjának egyik csillaga Mozart és Wagner mellett, életműve a tizenkilencedik századi romantikus zene egyik csúcsa. Ezek azok a tények, amelyekkel bárki tisztában lehet, aki akár csak fél füllel figyelt énekórán, vagy megsuhintotta az általános műveltség szele. Ne is foglalkozzunk most ezzel a Verdivel: aki rá kíváncsi, felütheti bármelyik lexikont. Inkább idézzük meg dióhéjban, személyesebb módon őt, hogy a mellszoborszerűen életidegen zenetörténeti fogalommá lett alak mögött feltűnjön az egykori Giuseppe Verdi 
Giuseppe Verdi szenvedélyesen gyűjtötte a kéziratokat és kertészkedett, olyannyira, hogy bussettói birtokát mintagazdasággá alakíttatta, ahol a helyi nincsteleneknek adott munkát.
A legritkább esetben lapozgatom a női lapokat, tegnap, 
,,Engem a legnehezebben megérthető világ csábít: egy olyan misztikus hely, ahol megmagyarázhatatlan energiák törnek elő. Egy olyan világ, amelyet nem mi irányítunk. Nem vagyok babonás, de azt is megértem, ha valaki a pogány rítusokban keresi a bizonyosságot. Hiszem a megismerés szükségességét.” Nem, nem