… s szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból szeretem? de szeretem. Bizony, így vagyunk szerintem ezzel mindannyian. Végre valahára ma elrajtol a Serie A – igaz, hogy a B-ben már a negyedik kör következik, de leplet rá. Történt ugyanis, hogy a játékosok érdekeit képviselő szövetség, élén az ex-Romás Damiano Tommasival nem tudott megegyezni sok mindenben a ligával, ezért csúszott a rajt. Aztán jöttek a válogatott hetek – hál’ Istennek ezek feledtették velünk ezt a kisebbfajta zavart, hiszen mindkétszer győztünk és még élnek a reményeink. Ma pedig már itt állunk a rajt küszöbén: a Serie A, ma hivatalosan is elstartol – a második fordulóval – egy Milan – Lazio rangadóval.

Modenában kerékpárra pattant két olasz fiatal, Marcella Stermieri és Bernardo Moranduzzo, és eszelős kitartással Tibetig karikáztak. Céljukról nem lehet olvasni a repubblica cikkében, beszámolójában. Persze Tibet mindenkinek sokat ígér. Az út pedig… ilyen fényképek készültek.

Mikor céljukra gondoltam először Forrest Gump hatalmas futása jutott eszembe – a cél kapcsán –, majd a Kőrösi Csoma nyomát járó Jakabos Ödön.

Az út rögtön az elején nagy nehézségekkel kezdődött: Marche és Abruzzo határán, a hegyi átkelőkön novemberben már hóval küszködnek. Hajóra szállnak és az albániai Durazzóban kötnek ki. Albániában, akárcsak Görögországban követik a tenger vonalát, ahol látni, hogy hegyek vannak szép számban. De volt olyan is, amikor a küllők között a tenger volt. Elmentek Krétára is, ahol élvezték a napot. Megérdemelték, mert a leírás szerint Törökország kegyetlen volt: iszonytató emelkedők, hatalmas lejtők, néhol hőség, máshol fagy. Ráadásul Ankarában a bürokraták is packáztak, egyszóval dolgoztak. Tetszik, ahogy Bernardo írja: ,,egyetlen fegyverünk a türelem volt.”. De az utakon mindenfelé a barátkozó emberektől kapott tea sok energiát adott. Majd jött áprilisban Kurdisztán, ahol sok jóval nem találkoznak, ellenben a félelmetesnek ígért Iránban mindenki a végletekig kedves volt velük; a homokvihar viszont kegyetlen volt. A türkmének, üzbégek, tadzsikok és kirgizek országa közül a hősök kiemelik Tadzsikisztánt, mármint a kaland szempontjából: ,,Fenn a hegyek gyakran kiszélesedtek, s ott sivatagok voltak, bennük türkiz, kristálytiszta tavak. Autó gyakorlatilag sehol. Elszórt falvak voltak, és soha-soha meg nem álló szél.”

A biciklisek júliusban értek Kínába, Ujgurföldre. A Taklamakánban szél- és homokvihar fogadta őket. A gyakran szembefújó szél ellenére sikerült elérni az általuk ex-tibetinek nevezett területeket. Gyakran 5000 méter fölött haladtak. ,,Templomok és papok mindenfelé; minden faluban, ahol megálltunk a helyiek ámultak-bámultak, vizsgálták, utánozták mozdulatainkat. Kerékpárjaink voltak leginkább csodáltak, de gyakran minket is megérintettek, hogy igaziak vagyunk-e.”

Olaszország leszerepelt a kosárlabda Európa-bajnokságon, pedig a három nba-játékos (Bargnani, Belinelli, Gallinari) játékra jelentkezése sokat ígért.

A litvániai tornáról viszont megmarad az edző, Simone Piangiani kifakadása az izraeliek elleni meccsen. A neten nagy a lelki fröccs sikere.

Egyik legnagyobb betegsége sok-sok szurkolónak, hogy eszelős fölényességgel tudja kezelni azt, ha valaki csak második, ne adj’Isten harmadik lesz egy világversenyen – mintha jómaga mindig elsőként tudna felnyomulni a várakozó metróra vagy mintha mindig elérné az előle iszkoló buszt. Van, hogy nem sikerül.

Nápolyban lelkesek-lelkesek (27 ezren voltak kinn egy Nápoly A-Nápoly B edzésen), de érzik, hogy más a Serie A, más a Bajnokok Ligája. Őssztől pedig nem csak érezni fogják ezt a különbséget. A München, a Villarreal (Giuseppe Rossi csapata) és Manchester City lesz Cavaniék ellenfele. Nápolyban biztosan valami szebbre-jobbra számítottak, de az is biztos, hogy a csoport nagyjai is könnyebb negyedik kalapost akartak maguknak.

Hogy a Milant sikerül-e alaposan megkergetni? Nem hiszem! De az Inter, a Juve, a Roma, a Nápoly nem mondhat le erről. Aztán lehet, hogy utóbbi négynek a Lazio és az Udine lesz inkább a fő gondja, nem a Milan üldözése.

Amerikából érkezik a spagettizabálást megkönnyítő furfangos-furmányos villa. A repubblica írja, hogy 400 ezer már elkelt.

Ismerek egy székelyföldi fényképet, ahol malomkő van a molnár sírján (Bartha Árpád képe). Ez jutott eszembe, mikor hallottam, láttam a videót Claudio Castiglioninak, a Cagiva tulajdonosának, atyjának búcsúztatásáról.

Az olasz motogyártó céget Giovanni Castiglioni 1950-ben alapította Varesében. A Cagiva sikeres volt a Párizs-Dakaron, illetve a motorkerékpársport különböző ágazataiban is.

A wikipédián olvasom, hogy Eddie Lawson a királykategóriában pontosan Magyarországon nyert először versenyt a Cagivának, 1992-ben.

A 2010-11-es Udinese szép volt, néha káprázatos. De míg Nápolyban stratégia az értékek megtartása, addig Friuliban egyfajta Ajax-módi érvényesül (Pozzo elnök mondta, hogy új stadion készül, s arra kell a pénz).

Bop Decameron lesz a címe a Rómában ezekben a napokban is forgatott filmnek. A jútyub emberei és az on-line újságok rendre hozzák a forgatás jeleneteit, előkészületeit. Ezek egyikében Benignit paparazzók rohanják meg vagy inkább le (videó a szöveg után).

Ezeknél a jeleneteknél nekem jobban tetszett Woody Allen tipegése a polgármesternél, illetve az őt körbe szerencsétlenkedő-idétlenkedő léhűtők és polgármesteri hivatalban dolgozók sürgölődése.

Benigni nem először forgat Rómában – amúgy echte toszkánnak (toscano doc, mondja az olasz) számít. Ha Allen is akkorát rendez, mint annak idején Jarmusch, akkor jól járunk, jövőre jó filmet nézhetünk.

A készülő Woody Allen-film, a romantikus kommédia ihletője Boccaccio Dekameronja volt. A fantasztikus novellagyűjtemény 1351-ben készült el.

A világbajnok spanyolok elleni tizenegyet Prandelli a következő keretből állítja össze. Buffon, De Sanctis, Sirigu (Paris SG), Balzaretti, Bonucci, Cassani, Chiellini, Criscito (Zenit), Maggio, Ogbonna (Torino), Ranocchia; középpályások: Aquilaini, De Rossi, Marchisio, Montolivo, Motta, Nocerino, Palombo, Pirlo (Juve), támadnak remélhetőleg: Balotelli, Cassano, Giovinco, Pazzini, Rossi. A barátságos mérkőzés szerdán este kezdődik Bariban, s a sztrímvilágban mindenfelé.

Egy ideig Tripoli volt a menő hely, most pedig – már évek óta – Peking a menő. Ezúttal is Kína megavárosában lesz az Olasz Szuperkupa döntője. Kicsit egyszerűbb lett volna Milánóban lebonyolítani a derbit – mivel két milánói feszül egymásnak –, de a gazdaság nagy úr (ez olyasmi, mintha annak idején a Fradi-Újpest Moszkvában lett volna:).

Gasperini mutatja

Kiderült, hogy mennyire fontos volt a harmadik helyért vívott csata. Az Udinese ugyanis, így az Arsenallal fog küzdeni a Bajnokok Ligája csoportköréért. Nehéz a friuliak sorsolása, de biztos vagyok, hogy a Wenger FC rajongói is meglettek volna kevesebb izgalom nélkül. Az jó, hogy a visszavágó, augusztus 23-24-én Olaszországban lesz. Az első 90 percet egy héttel előtte rendezik.

Hogy mennyire lehet szeretni a Napolit, arra itt egy példa Massimo Troisivel:)) (olaszul nem értőknek magyarázat a videó után) FORZA NAPOLI!!

Az asszony fontos ügyekről szeretne beszélni, mire Vincenzo (a filmbeli Massimo Troisi, aki a délieknek azt jelenti, amit Benigni Olaszországnak és a világnak) eleinte értetlenkedik, majd a rádióhoz menekül. Jól felháborodik azon, hogy a Nápoly 2-1-re vesztésre áll – a Cesena ellen, HAZAI PÁLYÁN :). Ezt az asszony nem akarja megérteni :), de szerencsére Vincenzo megvígasztalja azzal, hogy: Nem kell aggódni, mert hátra még az egész második félidő.

ISTEN ÉLTESSEN, NAPOLI!

Mi jól belehúztunk (Hollandia, Törökország, Románia, meg Észtország és Andorra), viszont az olaszoknak nincs okuk a panaszra, szerintem: Dániánál volt néhány erősebb csapat a második kalapban – például a franciák –, a csehek az utóbbi 20 évben mindig erősebbek voltak, a bolgároknál, ha minden igaz Berbatov sem játszik, a máltaiak pedig – hiába van belük Málta Messije, alias Mifsud – nem lehetnek ellenfele komolyabbacska csapatoknak.

Augusztus 27-én uccu neki, kezdődik a bajnokság! Így kezdenek: Atalanta-Cesena, Bologna-Roma, Cagliari-Milan, Inter-Lecce, Lazio-Chievo, Napoli-Genoa, Novara-Palermo, Parma-Catania, Siena-Fiorentina, Udinese-Juventus. Én kiemelném a barátok derbijét Nápolyban, illetve az ellenséges toszkánok ütközetét.
 

Aki látta nem felejti: 1982-ben egy madárcsontú emberke a győzni képtelen Olaszországot kézen fogta, s megnyerette a kék csapattal a harmadik világbajnokságát. Aki viszont akarja látni a szeptemberben 55 éves Paolo Rossit, az csak kattintson.

A tegnapi Tour-szakasz szép volt, izgalmas, mozgalmas s volt benne vicces jelenet is. A sárga mezes Thomas Voeckler befutott egy olasz társasház parkolójába. Legyen ezután a kanyar neve: CURVA VOECKLER!

A francia tévé felvétele látványos, de az olasz család videója és kommentárja nem kihagyható. Madonna, Madonna kiabálják, illetve, hogy szerencse nem oda tették az autót, majd a testvérek nyelvén: Voila, Voila, aztán a végén már csupa bátorítás.

Hosszú évek óta valami egészen abszurd nagy számot emlegetnek az olasz államadósság kapcsán (vannak más szörnyű társadalmat érintő gazdasági adatok is). Már évek óta a bruttó hazai termék 100 százaléka fölötti számról van szó – jelenleg 120. Valamitől éppen most a piacok ráijesztettek az olaszokra, meg úgy egyáltalán Európára. Olaszország mégiscsak az Unió alapítója lenne – Európai Szén és Acélközösség volt az alapja az EU-nak.

Szerintem sokan-sokan tudnának családjukról ötvenoldalnyi érdekes írást produkálni (ha pénz is van, könyv is lehet belőle). Most akkor képzeljük el, mi történik, ha egy nápolyi íróember (Luciano de Crescenzo, 1928-as ő) ül neki írni. Mi pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy ezt el is olvashatjuk. Hülyeség a kevés időre panaszkodni, mert ezúttal ötven oldalról van szó. 50 kisoldalról. És 1400 forintról.

5 éve úgy éreztem, mint mikor a Vidit az UEFA-kupa döntőjébe izgultuk. Emlékszem, mikor a (sepsi)szentgyörgyi tizedik emeleten édesapámmal, bátyámmal a szarajevói meccset valamelyik délszlávul hallgattuk végig – egy mukkot nem beszéltünk úgy. Disztlek, Csuhay miattatok nem aludtam el éjszaka mittoménmeddig.

Na, ugyanennyire örültem, mikor 5 éve Grosso Berlinben bebikázta a franciáknak. OLASZORSZÁG VILÁGBAJNOK LETT! Grosso belőtte, s a Millenáris fele – bőven több mint fele – elszállt. Mittoménmeddig folyt a bor. Azóta vagyok másnapos.

Holnaptól ismét verőfény! Nem panaszkodni, örülni! :))

Mesélik, hogy a híres sorokhoz Eduardo Di Capua Odesszában komponált melódiát (1898-ben jelent meg először). Édesapjával járt a Fekete-tenger partján, mivel az öreg éppen akkor egy zenekar hegedűseként ott turnézott.

A sorok írója, Giovanni Capurro; a dalszerző, Di Capua úgyszintén nagyon szegény emberként halt meg – előbbi Nápolyban vagy Mexikóvárosban, utóbbi Milánóban.

Óbudán több olaszos hely is van – az amfiteátrum közvetlen környékén négy is –, most a számomra legrokonszenvesebbről írnék, a Cantinettáról.

Kérdeztem, honnan érkezik a bogyó, s hogyan. A kapcsolat közvetlen a kintiekkel, s a cerignolai termelők olaszországi híréről is szó esett. Szó esett arról is, hogy az úriember – pontosabb, mint a kereskedő – mikrobiológiával is bajlódott, kiderült, hogy közös ismerősünk is van erről a területről (pedig nem ebben a szakmában garázdálkodok – csak fordítottam oda).  Majd benn egy asztalhoz ülve – kinn is megtehettem volna – dolgozgattam, eddegéltem, majd ismét szóba elegyedtünk. Beszéltünk még a saját súlya alatt préselődő olívabogyó nedűjéről, Bariról, általában a kintiekről és fociról.

Ami nálunk Csillag Születik, az Olaszországban Italia's Got Talent. A győztes ezúttal nem énekes volt (tavaly igen, Carmen Masola, operaénekes), hanem az ember, aki fordítva festett. Maestro Tükörkép! Itt pont a Queen zenéjére.