Olasz fórum

Olasz fórum

Citromos tagliatelle (mbemba főz, 9.)

2011. június 27. - mbemba

Van új a nap alatt! Van citrom az olasz tésztán!

Barátok jöttek hozzám, s úgy döntöttem elkészítem az elhinni sem mert receptet. Annyira furcsán hatott a Citromos szélesmetélt (Tagliatelle al limone) cím, hogy délután ki kellett próbálnom, mennyire illik citrom a szélesmetéltre. Elkészült, de olyan gyorsan, hogy el se kezdtem, de már számban volt a citrom íze, a bazsalikomé, a parmezáné. Jó ez így! Pontosabban:
Tovább

Pinocchio 130 éves (Collodiról, kifejezéseiről, helyeiről)

Carlo Lorenzini 130 éve kezdte el írni a Pinocchiót. A zseniális könyv annak idején sorozatokban jelent meg. Mit mondhatok? Szegényebbek lennénk, ha a firenzei, akkor már 55 éves Lorenzini úr nem ül le az asztalhoz írni.

Néha úgy gondolom, hogy egy szerző ismertsége, alkotásának szeretettsége, igazi befogadottsága mérhető azzal, hogy hétköznapjainkban hányszor idézzük, már nem is gondolva arra, hogy ki mondta, hol mondta. Nincs is annál szebb, mikor félismerősökkel is egymásra tudunk kacsintani egy könyv, egy film nagyjelenete után – egymás szavába belevágva, hogy ki mondta, mikor és milyen fejet vágott hozzá (elsőre nem szépirodalom, hanem a Csengetett Mylord? ugrott be). Mindezt csak azért írom, mert eszembe jutott, hogy milyen hihetetlen sikerű olvasmány a Pinocchio. Csak egy példa: mennyire valószínűtlen, hogy egy 1883-ra megírt olasz könyv miatt Pesten vagy bárhol a világon a hosszú orr ugyanazt jelenti.
Pinoccho orra legendás lett az egész világon, de Olaszországban több figura is a hétköznapi beszéd eleme lett. Ott van például a Non fai il grillo (ne játszd – szó szerint csináld – a tücsköt) fordulat. Emlékszik, ki olvasta, hogy a tücsök mindig megmondta, hogy mit kellene csinálnia, ha jó fiú lenne. Ezt nem tűrte a jó öreg Pinocchio, s rásuvasztotta papucsát. A tücsök nem mozdult többet. Kedvünk szerint – kicsit szelídebben – így bánnánk el minden túl okossal.
Egy másik, aki szintén tanácsokkal látta el az olasz fadarabot a jótündér, a Fata dai capelli turchini (tündér, akinek haja türkiz). Rá viszont nem lehetett haragudni, mert ő anyai volt: tudta büntetni a hőst és tudta jutalmazni is. Tőle könnyű volt elfogadni ezt is, azt is. Nem, mint a hülye tücsöktől. Fare la fata használata többnyire ironikus. Hozzáteszem, hogy a jótündér nem csak anyaként tündökölt.
De a Pinocchióból egy csomó helyszín is ott van az olasz közgondolkodásban, meg másfelé is: a csodák mezeje (Campo dei Miracoli) – ahol nem kell mást tenni, mint elásni a pénzt, s esetleg egyszer-kétszer vizet loccsintani rá – gyakran jelzi a könnyen ígért anyagi jólétet; a Paese dei Balocchi (Játékország, Firenzében a balocco annyi mint játék) pedig a gyerekek mennyországa. Nincs matekóra, nincs nyelvtan (w in gran matico, w lari mmetica). Csak buli, buli és buli!
Egy másik érdekes téma a Pinocchio kapcsán a helyszín, illetve a helyszínek. Először is ott van szerzőnk neve: Carlo Collodi. Ő igazából Carlo Lorenzini; Collodi egy apró toszkán település, ahol az író gyermek volt, illetve, ahonnan édesanyja származott. A település ma bevételeit nagyrészt a Pinocchio-parkból szerzi – 1956 óta épül-szépül. De mikor a posztot terveztem, akkor inkább a könyv helyeire gondoltam, ugyanis többen is megpróbálnak utánajárni a könyv helyeinek: melyik lehet az erdő, a csodák tere, illetve – többek között – az Osteria del Gambero Rosso (Vörös Rák fogadó). De Geppetto házára is rátaláltak már. Talán.
Ponte a Elsa nevű településen vélik felfedezni Geppettónak a házát. Ott volt ugyanis a kutatások idején egy Osteria Bianca nevű vendéglátó hely. Feltételezni lehet, hogy Lorenzini meglátogatta a települést, és mivel vonattal kellett érkeznie a kutatók kiszúrták az állomással szembeni szegényes házat, mely a könyvben leírt ház pontos másának tűnik.
Az egyik legsikeresebb illusztráció-sorozat Piero Bernardinié, ő szintén a toszkán tájjal, tárgyakkal, épületekkel a háttérben ábrázolt.
Pár szót még az 1826-ban született és 1890-ben meghalt szerzőről. Carletto apja szakácskodott, édesanyja otthon dolgozott, s nem voltak módos család, hiszen a Pinocchio szerzője egy másik család anyagi segítségével tanulhatott. Eleinte papnak készült, tanult filozófiát, retorikát, majd miután egy könyvesboltban kezdett el dolgozni – mint eladó – elkezdett írogatni is.
1848-ban önkéntesként a szabadságért harcol az osztrák ellen, Piemontban. Utána lapot alapít, majd egy másikat. Utóbbi egy színház lap (ez a Scaramuccia, csatározás, csetepaté), ahová kritikákat ír. 1868-ban miniszteri felkérésre szótárt ír, mégpedig a firenzei beszélt nyelv szótárát. Később a Paggi nevű kiadó kéri fel francia mesék fordítására. Utóbbi két munka egyértelműen hasznára volt a Pinocchio megírásakor. 1877-ben írja meg a Giannettino-sorozat első könyvét, mely sorozat nagysikerű volt akkortájt.
Azóta ez a könyvsorozat is a fabábú árnyékában pihen.
Szerintem, ha toszkán íróemberekről beszélünk, akkor a Dante, Petrarca, Boccaccio (úgy emlegetik őket, mint a Tre Corone, vagyis a Három Korona), Machiavelli sorba bátran odalehet írni Carlo Collodi, alias Lorenzini nevét is.

Inzaghi-díj és egyéb királyságok (Serie A-statisztikák, játékosok)

Nem tudok hasra esni a statisztikák előtt, de főleg ilyen hosszútávon csak jeleznek valamit – főleg, ha jól készítették el őket. Bízzunk a Corriere dello Sport matekosaiban. Persze, egy pár statisztika eleve csal, hiszen van ki több, van ki kevesebb meccsen érte el az illető számot.

Gólkirály és Inzaghi-díjas: Antonio DI NATALE

Mindenesetre jó volt látni, hogy egy találkozás Gattusóval még mindig maradandó. Megtudjuk azt is, hogy Benatia értékes egy játékos – nem csak azért, mert az Udinének egy éve 500 ezer euróba került a játékjoga. Da Vaio adatait kiegészítem még azzal, hogy a Bologna 35 góljából 19-nek ő a szerzője.

Legtöbb győztes párharc: Criscito (Genoa), Benatia (Udinese), Vives (Lecce) mindhárom 97, Parolo (Cesena) 95, Gattuso 93;
Tovább

Via Paal Festival

Hírré tétetik, hogy a Dolomitokon túl, jó néhány kilométerrel nyugatnak, egy Milánó melletti kisvárosban, a Ticino partján – az iparvidék közepén – Gallarate városában gyermekszínház-előadások vannak ezekben a napokban. Egy háromnapos fesztivál. Hatodszor szervezik.

Sajnos ez a hír kevés lenne ahhoz, hogy az olaszfórum jólfésült hírei közé bekerüljön. De mivel ennek neve Via Paal (Pál utcai fiúk ugyebár), így hírt adunk róla.

Tovább

A mienkre büszkék lehetnénk (Beszélgetések Carlóval, 4.)

Carlo Matisa-val, a Duna tévéből megismert olasz konyha szakértőjével készített posztsorozatunkat az itthoni helyzettel zárjuk. Eddig szó volt: a tésztákról, a mindenkori szegények ételéről, életéről, illetve az olasz tájak – pontosabban néhány vidék, régió – jellegzetes étkeiről. Köszönöm Carlo!

Tovább

Győzött a népszavazás, vesztett Berlusconi

Pár hete Berlusconi nagyot hasalt az önkormányzati választásokon. Pártja csak elvétve nyert (Cosenza, Reggio Calabria, Rovigo,), ráadásul a jobboldal elbukta Milánót is (55-45), Nápolyt is (65-35) (nem minden városban voltak választások). Fájt ez Berlusconinak, de legfőképp Letizia Morattinak az addigi polgármesternek (az Inter-elnök sógornője), aki jól tudta, hogy leginkább a Cavalierenek nevezett miniszterelnök miatt veszített.

Tovább

Az Atalanta, a Siena és a Novara az A-ban

A Siena és az Atalanta feljutásáról eszembe jutott, hogy egy kicsit ők is olyanok, mint a haj a levesben és a fejen. A Serie A sok nekik, a Serie B pedig kevés. Feljutottak megint a toszkánok, a firenzeiek riválisai és a mindig harcos bergamóiak. Egészen más a helyzet az 55 év után ismét elsőosztályú Novarával. Róluk, illetve a Serie B mezőnyéről már irogattam, most egész egyszerűen legyen itt a tény: feljutott az Atalanta (79 pont), a Siena (77) és a Novara (70). Aztán lehet, hogy a zöld asztalnál másképp döntenek, merthogy 2010-11-ben is volt disznóság.

Tovább

Többet Komanról

Nagyon úgy néz ki, hogy Koman befejezte olaszországi pályafutását. A Samp ifi csapatában remeklő (2008-ban Primavera-csapattal bajnok és Olasz Kupa-győztes), a Serie B-s csapatában (Avellino 28/4) és a Bariban jó teljesítményt (16/2) nyújtó magyar válogatott játékos egy tűrhető őszi idény után tavaszra kikerült a kezdőből (26 bajnoki meccsén, 1469 perc alatt nem lőtt gólt, nem adott gólpasszt, Európa Ligában: 6/1). Oka van ennek is.

Tovább

Írország-Olaszország 2-0 (barátságos)

Az utolsó húsz percet láttam. Ezalatt – 1-0-ás állásnál – támadtak a ragazzók, folyton keresték Giovincót, ő azonban tehetetlen volt, mert Gilardino és Matri nem volt elég mozgékony, éles, egyszóval nem lehetett megtalálni őket. Eredményesebb volt Montolivo szervezése, de ő is csak szélre – Balzarettinek, Cassaninak – leosztott labdáival.

Tovább

Rino Gaetano, Dél Dylanje (30 éve halt meg)

Vannak emberek, akiknek híre nem terjed túl a határokon. Ilyen volt Rino Gaetano is.

Énekelt ő, de nem csak szerelemről, rózsaszínről. Próbálta nem eladni magát. Aztán ő is elment San Remóba dalolni egy csöpögőst (Gianna), de talán ez is jól sült el, mert többen megismerték az olasz valóságról ismert számait. Valóság, mint: a fiatalok elvándorlása Délről, melósok kihasználása, politikai pártok rothadtsága. Hetvenes-nyolcvanas évek ezek.
 
Ő is mint Dylan szeretett a bajokról is írni, énekelni, csak egy gitárral kiállva. Természetesen csak kritikusan. Komoly ember csak így tehetett. Néha történeteket meséltek, néha vicceltek, beszéltek a szegények, nyomorultak, nyomorítottak helyett. Aztán, szerintem, Gaetano fizimiskája is hasonlít a 30 éves Dylanre.
Tovább

Edwin Mosest és Alberto Tombát idéző bicikliutak

Több honlap közölt szerencsétlenre, viccesre sikerült bicikliút-szakaszokat.

Itt egy olaszt és egy angliait – de olasz vonatkozásút – közlünk, a többiért kattintani kellene. Ide.

Az első, a római, Edwin Mosest, a 400 méteres gátfutás királyát juttatja eszébe a Rómában közlekedőnek.

Tovább

Pár szó a Serie A húsz csapatáról

Már a hajrá felé közelítettünk, és még mindig azt hittük, hogy ritka izgalmas bajnokság lesz. Aztán a Milan úgy gyorsított, hogy a tavalyi győzelmekben megfáradt Inter nem tudta követni. És a téli erősítésekből kimaradt Nápoly örült, hogy elcsípte a dobogót, nemhogy révedezhetett volna a bajnokságról.

Közben az Udine és a Lazio örömszerző focit – főleg előbbi – és eredményeket produkált, a Roma és a Juve miatt viszont egyre csak keseregni lehetett – főleg utóbbiért.
 
De mit lehet, akkor mondani a Samp kapcsán…
 
Milan. Ami Olaszországban bőven elég volt, az Európában édeskevés. Véleményem szerint a csapategységen javítva lehet a legtöbbet tenni, azért, hogy ott lehessenek a BL árpilisi, májusi 90 percein. Ibra és Pato néha ellenfelei voltak egymásnak, ez pedig nem megy. Kiugrót alakított Thiago Silva, ráadásul nem csak odahátul, hanem eggyel előrébb is. Helyezkedése, ügyes közbelépései már azt sejtetik, hogy Nesta visszavonulása nem is lesz annyira nehezen viselhető. Boateng erőtől duzzadó játéka, Robinho fantáziája ugyancsak kellettek a győzelemhez. És ami nagyon fontos volt, hogy a téli igazolások nagyon jól sikerültek: Van Bommel, Cassano, Emanuelson mind hozzátettek – Van Bommel számomra váratlanul sokat. És hiába volt néha összeférhetetlen, néha felelőtlen Ibra, a góljai (14 mind Patónak) sokat jelentettek.
 
Abate ezután nem csak a Milánnak kell nagyon, de az olasz válogatottnak is.
 
Inter. Véleményem szerint a Benitez-gyalázás butaság. Sokkal-sokkal többet nyomott a latba, hogy Mourinho mindent kifacsart a citromból, és abból már nem lehetett újra limonádét készíteni. Ráadásul sok-sok sérülés is akadályozta a csapatépítést: a legfontosabb talán a Militóé. Talán sokat várt Coutinhótól, és az ifjú brazil nem tudott adni – az egyik legnagyobb bukás az övé. Jött Leonardo, sokan felépültek, és ekkor már voltak olyan meccsek, amikor legalább – mondjuk – 60-70 %-ban azt nyújtották, mint tavaly. Kellett ehhez az is, hogy Pazzini éles volt, mint az új penge, Nagatomo úgy illeszkedett a csapatba, mint kicsi legó a társaihoz, ráadásul Ranocchia is elég volt a hazai mezőnyben.
 
Eto’o ismét sokat vállalt, rengeteget tett. Ha főleg ősszel nem megy neki, akkor lehet, hogy a dobogó sem lett volna meg.
 
Nápoly. A bajnokság mondjuk kétharmadáig óriásit alakított a csapat. Hihetetlen erővel harcoltak minden meccsen. Mintha motor hajtotta volna a játékosokat, mintha botkormánnyal rángatták volna a gyepen a játékosokat. Lavezzi gyorsulásai Usain Boltot idézték; Cavani pedig mindent bevágott. A két szélsőhátvéd oldalról sok labdát rajzolt be középre, őket pedig remekük hozták helyzetbe a hosszú keresztlabdák özönével. Maggio és Aronica, máskor Dossena ügyesen játszották be a széleket. Hátul pedig a zseniálisan focizó csapatkapitány, Cannavaro mellett Campagnaro is mesés volt. Nagy galiba volt, hogy a téli erősítés – szerintem kényszerből – túlságosan érzelmesre sikerült: Mascara és Lucarelli korábban emlegették – évtizede is –, hogy szeretnének Nápolyban focizni. A Nápoly egy nagyon jól összeválogatott csapat: egy csomó huszonöt körüli játékos, s nincs köztük egységet romboló – egy sem, tehát együtt még többet érnek, mint külön-külön.
 
Zuniga és Yebda lehetősége a fejlődésre egyértelmű, vagyis még jobb lehet a Nápoly, saját forrásból is. Előbbi balon, jobbon, középen egyaránt kifejezetten jó. Utóbbi kiszorította Garganót – védekezik és támad is.
 
Udine. Hogy mit tud Di Natale azt tudtuk, hogy Sanchez ekkora csoda azt csak sejtettük, de van Friuliban más is: Inler irányít – mesésen passzol – s hatalmasakat tud lőni. De Armerót látva – ő a balhátvéd – csak ámultam-bámultam: hihetetlenül erős, jól cselez, lendületes, s ráadásul vidám fickó. Kolumbiai, mint Zapata és Cuadrado. Főleg Zapata játéka fontos a védelemben. A 2004-ben 40 ezer euróért vett Handanovic, a szlovén óriás idén is remekelt. Februárban és márciusban hét egymást követő meccsen nem kapott gólt. Erről a statisztikáról jut eszembe: első öt meccsén egy pontot szerzett az Udine!
 
Méltatlanul keveset emlegetik Guidolin nevét. Pozzo elnök tudja, hogy mennyire fontos ő, hiszen 2015-ig hosszabbított vele. 1997-ben a Vicenzával kupát nyert.
 
Lazio. Hernanes tíz gólt szerzett, és öt gólpasszt adott, meg a hitet a szurkolóiknak, hogy lehet még a közelben nagycsapat a Lazio. Remek volt a brazil, ugyanakkor voltak olyan hétvégei a játékosnak, amikor fáradtságra hivatkozva nem játszott vagy gyengén muzsikált. Nem viccből mondom: nekem ez szimpatikus! Mert emberi. Nem láttam annyit, hogy tárgyszerűen megítélhessem, de szerintem a 2010 tavaszán igazolt Dias ugyanennyire fontos tényező volt a Lazio remeklésében. Ahhoz, hogy egy csapat eredményes legyen, kellenek az olyan játékosok, mint Sculli. A minőség mellett a mennyiség is elengedhetetlen. Végre Zaratet is kevesebb szó érheti, vagyis képes volt áldozatokra az argentin apróság. A középpályán az iparosok jól dolgoztak: Ledesma, Matuzalem és Brocchi egyaránt. Ugyanez igaz a széleken robotoló Lichsteinerre és Radura (nem is emlegettük, hogy: Haaajjj, amikor Kolarov). Mauri egy ideig szédületes volt.
 
Időközben Rocchi kapitány elérkezett 96. Serie A-góljához.
 
Roma. Zaklatott egy év volt ez. A tavaly szárnyalás után egyértelműen többet lehetett elvárni tőlük. Ehhez képest néha nagyon elverték őket: a szárdoknál 5-1-re kaptak ki, a Palermo oda-vissza verte őket, a Genoa pedig 0-3-ról borította fel a tehetetleneket. Totti és a derbik eredményei viszont bocsánat sok mindenre.
Taddei, Perrota, Vucsinics összességében nem tudott hozzátenni eleget – de mondjuk, például, Riise sem; Juan idén már hibázott, Pizarro sokat hiányzott.
Csak három ponttal volt jobb a Lazio, de a várakozásokat tekintve inkább 13-mal.
 
A legnagyobb csalódás viszont De Rossi. Őneki most kellene Totti oldódó karszalagját átkötnie saját kezére, ehelyett csak magát keresi a derék világbajnok. Tudása mellett, önkontrollját is elvesztette néha.
 
Juve. Egyre csak várat magára a jó Juve. A Serie B-ből 2007-ben jutott vissza a csapat, és mindig az a kérdés, hogy mikor vetik meg a jövő bajnokcsapatának alapjait. Idén sem sikerült. De ne feledjük, hogy ősszel még voltak biztató jelek – 13 meccses veretlenségi sorozat (csak az Udine állította be később). Akkor még játszott Quagliarella – 9 góljával, Matrival együtt csapata legeredményesebbje –, akkor még Krászics néha tarthatatlan, máskor kiemelkedő volt, akkor még Bonucci és Chiellini néha összefogta a védelmet, Felipe Melo is hasonlított a firenzei énjére. Aztán tavaszra csak egy pár ember maradt a gáton (Del Piero és Matri), a többiek egy olasz középcsapatot alkottak. A fiatalok közül az egy szem Sörensen tört előbbre.
 
A meglepetésember Storari volt. Buffon helyettese nem helyettesített, inkább egészen zseniálisan védett.
 
Palermo. Mesés játékosok vannak elől – Pastore, Miccoli, Hernandez, Ilicic, Pinilla –, hátul is (Balzaretti, Cassani és a kapus Sirigu válogatott, Bovo pedig nagyon keresett ember lett), középen is egész tűrhető a csapat, de valami nem volt rendben a srácok között.
 
A 0-7 az Udine, a 0-4 a Catania ellen ezt bizonyítja – ez a góltömeg nem engedte, hogy pozitív legyen a szicíliaiak mérlege. 58-63 .
 
 
Fiorentina. Mit lehet erre mondani? Szerintem megítélhetetlen az idény, mert alig volt olyan meccs, amikor a legjobb tizenegy mehetett pályára. A sérülésözön (Frey, Santana, Montolivo, Vargas, D’Agostono, Jovetic) mellett Mutu sem segített Mihájlovicsnak. És ha volt jó tizenegy, az csak akkor volt, amikor már nem volt tét.
De lehet, hogy nem csak a sérülések okoztak gondot, hanem a hely szelleme is, ugyanis Montolivo a szerződéshosszabbítás elutasításakor erre is hivatkozik – amúgy 2012-ig szól az aláírása.
 
Az öt évre aláírt, huszonnégy éves Cerciből még bármi kisülhet. Egy biztos: hét gólja pár meccs alatt sokat ígér.
 
Genoa. Preziosi elnök úgy tervezte, hogy a mezőny első egyharmadában végez a klubja. Nem így lett, főleg, mert a minőségi ugrást nem hozta meg Toni. Sőt, télen elengedték őt. S lassan magára talált a csapat, a Marassi ismét kezdett katlan lenni. Jövőre jobb lesz a Genoa, ugyanis érzésem szerint tavasszal már a jövő tizenegyét építette Ballardini. Elől Floro Flores és Palacio a kulcsemberek, középen pedig a gyakran remekül teljesítő szlovák Kucka és Rossi kapitány a motor.
 
Véleményem szerint Rudolf, ha visszaérkezik, akkor újra a kispadról vághat neki. Főleg, mert nincs egy klasszikus, kapu előtt ténfergő, kiszolgálásra váró befejező csatár.
 
Chievo. Már megint jól vadászott a nyáron Sartori, a szakmai vezető. Constant, Fernandes, Cesar mind erősségei voltak a csapatnak. Nekem különösen a svájci Fernandes tetszett. Annyit fut és olyan okosoan, mint Luciano, alias Eriberto tette azt – Luciano is  megvan, csak sérüét volt sokáig. Constant mer és tud cselezni, de még nem kiegyensúlyozott a teljesítménye. De még a falábú, de csupa lélek Moscardelli is lőtt hat gólt – a B-ből érkezve 30 évesen nem rossz ez. Az öregek (Pellissier, Marcolini, Sorrentino) akárcsak Mantovani és Rigoni ismét remekeltek. Döntetlen Torinóban, az Inter ellen 2-0, a Nápolyt pedig oda-vissza verte a mini költségvetésű csapat. Csoda, csoda, csoda!
 
Sardo (jobb oldali hátvéd) néha káprázatosan focizik.
 
Párma. Az mégiscsak ciki lett volna, ha egy ilyen kerettel rendelkező csapat kiesik. Ugyanakkor Amaurival már történtek ciki dolgok az életben – például hosszú hónapokon át nem lőtt gólt, mint csapata első embere. Ő is, Giovinco is rehabilitálta magát. Ugyanakkor Bozsinov még mélyebbre ásta magát – nagyon hasonlít Adrianóhoz. Dzsemaili és Candreva fontos mennyiségi munkát végzett.
 
A csapat legeredményesebbje – 9 gólt jegyez –, a harminchat éves Crespo.
 
Catania. Igen, ők az argentinok, akik januárban még kiesőhelyen voltak, s ekkor megérkezett az argentin edző, Diego Simeone, s odáig jutott újdonsült csapatával, hogy klubcsúcsot jelentő 46 pontot gyűjtöttek össze. A nyári játékospiacon Simeone mellett a csapatkapitány Silvestre a legkeresettebb ember.
 
Maxi Lopez csak nyolcat szerzett.
 
Cagliari. Nem zavartatják magukat a szigeten dúló csatáktól. Elfocizgatnak szépen, nem törik össze magukat. Ahhoz túl jók, hogy kiessenek; ahhoz túl gyengék, hogy Európáért focizzanak. Mégis az az érzésem, hogy nagyobb elszántsággal közelebb lennének az elsőkhöz. Donadoni jobb (talán csak eredményesebb) volt, mint a novemberig dolgozó Bisoli, de semmi rendkívüli.
 
Marchetti, a Dél-Afrikában Lippivel tartó kapus kikerült az első csapatból, mióta tavaly azt mondta, hogy örült a Samp megkeresésének. Ez nem tetszett az elnöknek. Pedig micsoda kapus!
 
Cesena. Le a kalappal az erőn felül teljesítő kiscsapatnak. Nagatomo és Schelotto télen eligazolt, de még jobban küzdöttek, s így maradhattak. Caserta, Parolo és Colucci voltak a legjobbak. Viszont Santon nem emelkedett ki a csapatból. Antonioli kapus szeptemberben 42 éves lesz.
 
A cesenaiak elnöke is Campedelli, akárcsak a Chievóé. Nincs szó rokonságról.
 
Bologna. Ritka fura idény volt az övék. Megmutatták erejüket, aztán megmutatták azt is, hogy mennyire nem akarnak focizni. Di Vaio megint óriási volt: csapata 35-jéből 19-et vállalt magára.
 
Három pontot is levontak tőlük, de láthatólag nem borultak ki ettől.
 
Lecce. A déliek nagyon nekifeszültek a hajrában, s jól tették. És ennek a maradásnak az élharcosai nem is az öregek Giacomazzi és Chevanton voltak elsősorban, hanem Munari, Mesbah, Bertolacci és Di Michele. Utóbbi lett a csapat gólkirálya.
 
Gólkirálya lett csapatának, annak ellenére, hogy három tizenegyesét mind kihagyta.
 
Samp. Úgy gondolom, Garrone elnök úgy tervezett, hogy Pazzinit és Cassanót elengedve is megragad a csapat az élvonalban, és közben felépül a jövő csapata – közben ő spórol is. Nem így történt. A BL-ért induló gárda egyre csak veszített, s a fiatal csapat megzavarodott, ráadásul a végén kulcsmeccseken hiányzott Palombo kapitány is. Di Carlo, majd később Cavasin sem tudta eldönteni, hogy kiben bízzon. Például a sokáig remekül játszó Guberti is kikerült a csapatból. Végig sérült volt Semioli.
 
Koman eleinte alapjátékos volt, a végére viszont teljesen kikerült a kezdőből. Viszont a tavaszra érkező Laczkó többször is kezdő volt.
 
Brescia. Diamanti, Caracciolo rángatták előre a szekeret, Zebina is kitett magáért, de kevés volt – Vass Ádám húsz meccsen szerepelt, ami egy magyar játékostól önmagában is szép teljesítmény a Serie A-ban. Alighanem egész egyszerűen gyenge volt a játékoskeret az élvonalhoz. Olyan minőségi játékosok kellettek volna, mint Cristiano Zanetti, de ő is sajnos többet volt sérült, mint egészséges.
 
Idén 100 éves a klub.
 
Bari. Vérveszteség érte a Barit – Bonucci és Ranocchia elment –, s ezt nem hordta ki lábon a csapat, amelyik 2009-10-ben még az egyik legtetszetősebb olasz csapat volt – Ventura, az edző nevezte őket minden idők legjobb Barijának. Ráadásul az elején Almiron lesérült, s Alvarez passzok nélkül maradt – aztán Barreto is lesérült, s ez már sok volt a jóból. Hogy Rudolf odament, s jól focizott az nekünk jó volt, de a Barinak édeskevés.
 
Az utolsó fordulóban a 19 éves Grandolfo először volt kezdő, s rögtön mesterhármassal kezdett.

Udimese (utolsó forduló, most madbalee és Zigi volt a legjobb, tavasszal pedig madbalee)

Nem láttam egy meccset sem ebből a fordulóból. Azonban amint tehettem megnéztem a Chievo palermói diadalát (1-3), újra megcsodáltam egy Pellissier-varázst, aztán másodjára az Udine-Milan két-három percét játszottam vissza: Amelia úgy védett, mint a kapus, aki nem kapta meg a hírt, hogy nem kell kivédeni a védhetetlent. Így lett 0-0.

Tovább

A Coppi híd és a macskakövek

Megy a Giro, s nekem beugrott, hogy tavaly ősszel Torinóban mit láttam. Kicsit idetartozik.

szörnyű emlékű Superga domb – nálunk hegy lenne – alatt egy hidat láttam, mellette egy minidombon macskaköveket, szikladarabokat, rajtuk, alattuk pedig feliratokat város- és hegynevekkel, úgy mint: Milánó, Liège, Pordoi, Stelvio és mások. És a Coppi nevet gyakran. Tudni kell, hogy az ő története, Bartalival való rivalizálása országot egyesít. Minden olasznak bevésődött a fénykép, amelyiken az örök riválisnak Bartalinak hátra nyújtja kulacsát – vagy adja vissza? – egy hegyi szakasz embert nyűvő részén.
 
Torinóban halt meg – egy bicikliversenyen elszenvedett baleset okán – Serse Coppi, Fausto testvére. Neki is szól a híd, az emlékkövek.
Tovább

Egy pont a BL (38. forduló, ide az utolsó tippekkel)

Mikor az Udine a Barcelonával játszott BL-meccset, akkor volt utoljára teltház a Friuliban. Most ismét az lesz, hiszen a Milan ellen ismét a BL-be (selejtezőbe) dobbanthat a néha zseniálisan focizó Guidolin-csapat. Udinében, Leccében, Rómában, Torinóban a 90 percek vasárnap háromnegyed 9-től kezdődnek. A többiek vasárnap 6-kor.

Hernanes és Sanchez a BL-re hajt

A hazaiak legjobb tizenegyükkel vonulnak pályára – igen felgyógyult Maravilla Sanchez, a Chilei Csoda, míg a Milan könnyen lehet, hogy a később búcsúzó vagy az elmúlt hetekben, hónapokban sérülteknek ad lehetőséget. Így játszhat: Yepes, Inzaghi, Pirlo,… Thiago Silva semmiképpen sem egyik, sem másik kategória: ő 2016-ig írt alá.
Tovább

Magyarosak mind kiestek (Serie A, 37. forduló, 406 és mbemba a legjobbak)

Helyet követelt magának a nap alatt a Nápoly, s most ott van. Tény, hogy az Inter elleni 90 perc, főleg az utolsó negyvenöt nem volt veretes – tologatták a labdát a kiegyezett felek –, de az eredmény hatalmas. 2004 augusztusában De Laurentiis 80 millió euro adóssággal vette át a csapatot – ráadásul a Serie C-ben voltak –, s ma már a Bajnokok Ligája keretüket tervezik. Továbbra is betartva a pénzügyi fair-play törvényeit sajnos csak íratlan szabályait.

Tovább
süti beállítások módosítása