Van új a nap alatt! Van citrom az olasz tésztán!
Van új a nap alatt! Van citrom az olasz tésztán!
Carlo Lorenzini 130 éve kezdte el írni a Pinocchiót. A zseniális könyv annak idején sorozatokban jelent meg. Mit mondhatok? Szegényebbek lennénk, ha a firenzei, akkor már 55 éves Lorenzini úr nem ül le az asztalhoz írni.
Nem tudok hasra esni a statisztikák előtt, de főleg ilyen hosszútávon csak jeleznek valamit – főleg, ha jól készítették el őket. Bízzunk a Corriere dello Sport matekosaiban. Persze, egy pár statisztika eleve csal, hiszen van ki több, van ki kevesebb meccsen érte el az illető számot.
Gólkirály és Inzaghi-díjas: Antonio DI NATALE
Mindenesetre jó volt látni, hogy egy találkozás Gattusóval még mindig maradandó. Megtudjuk azt is, hogy Benatia értékes egy játékos – nem csak azért, mert az Udinének egy éve 500 ezer euróba került a játékjoga. Da Vaio adatait kiegészítem még azzal, hogy a Bologna 35 góljából 19-nek ő a szerzője.
Hírré tétetik, hogy a Dolomitokon túl, jó néhány kilométerrel nyugatnak, egy Milánó melletti kisvárosban, a Ticino partján – az iparvidék közepén – Gallarate városában gyermekszínház-előadások vannak ezekben a napokban. Egy háromnapos fesztivál. Hatodszor szervezik.
Sajnos ez a hír kevés lenne ahhoz, hogy az olaszfórum jólfésült hírei közé bekerüljön. De mivel ennek neve Via Paal (Pál utcai fiúk ugyebár), így hírt adunk róla.
Carlo Matisa-val, a Duna tévéből megismert olasz konyha szakértőjével készített posztsorozatunkat az itthoni helyzettel zárjuk. Eddig szó volt: a tésztákról, a mindenkori szegények ételéről, életéről, illetve az olasz tájak – pontosabban néhány vidék, régió – jellegzetes étkeiről. Köszönöm Carlo!
Pár hete Berlusconi nagyot hasalt az önkormányzati választásokon. Pártja csak elvétve nyert (Cosenza, Reggio Calabria, Rovigo,), ráadásul a jobboldal elbukta Milánót is (55-45), Nápolyt is (65-35) (nem minden városban voltak választások). Fájt ez Berlusconinak, de legfőképp Letizia Morattinak az addigi polgármesternek (az Inter-elnök sógornője), aki jól tudta, hogy leginkább a Cavalierenek nevezett miniszterelnök miatt veszített.
A Siena és az Atalanta feljutásáról eszembe jutott, hogy egy kicsit ők is olyanok, mint a haj a levesben és a fejen. A Serie A sok nekik, a Serie B pedig kevés. Feljutottak megint a toszkánok, a firenzeiek riválisai és a mindig harcos bergamóiak. Egészen más a helyzet az 55 év után ismét elsőosztályú Novarával. Róluk, illetve a Serie B mezőnyéről már irogattam, most egész egyszerűen legyen itt a tény: feljutott az Atalanta (79 pont), a Siena (77) és a Novara (70). Aztán lehet, hogy a zöld asztalnál másképp döntenek, merthogy 2010-11-ben is volt disznóság.
Nagyon úgy néz ki, hogy Koman befejezte olaszországi pályafutását. A Samp ifi csapatában remeklő (2008-ban Primavera-csapattal bajnok és Olasz Kupa-győztes), a Serie B-s csapatában (Avellino 28/4) és a Bariban jó teljesítményt (16/2) nyújtó magyar válogatott játékos egy tűrhető őszi idény után tavaszra kikerült a kezdőből (26 bajnoki meccsén, 1469 perc alatt nem lőtt gólt, nem adott gólpasszt, Európa Ligában: 6/1). Oka van ennek is.
Már harminc éve is van annak, hogy a Mobil elénk állította a statisztikai hivatal által megjelenített átlagmagyart, az átlagembert.
Az utolsó húsz percet láttam. Ezalatt – 1-0-ás állásnál – támadtak a ragazzók, folyton keresték Giovincót, ő azonban tehetetlen volt, mert Gilardino és Matri nem volt elég mozgékony, éles, egyszóval nem lehetett megtalálni őket. Eredményesebb volt Montolivo szervezése, de ő is csak szélre – Balzarettinek, Cassaninak – leosztott labdáival.
Mindenféle zenei vetélkedőket valami miatt nem nézek. Tegnap este is Ábelre voltam kíváncsi, s azt néztem, hogy Ábelünk mit csinál ott fenn a rengetegben.
Arrébb nyomtam, s a Csillag születikbe néztem bele, s ott is ugynőt láttam.
Ma délelőtt végignéztem az előzményeket, s tudom, hogy Ábel volt az.
A kávé összeköti Olaszországot. Így van ez már régóta. A saronnói múzeumban – Giuseppe Gianetti a neve –összegyűjtöttek néhány szép darabot az olaszországi kávékészletekből. Tették mindezt a 150 éves országot ünneplendő.
Nem láttam, nem beszélek róla, csak tudatom: Modenában Olaszország 3-0-ra verte Észtországot. Vonal alatt ott a statisztika is.
Vannak emberek, akiknek híre nem terjed túl a határokon. Ilyen volt Rino Gaetano is.
Több honlap közölt szerencsétlenre, viccesre sikerült bicikliút-szakaszokat.
Itt egy olaszt és egy angliait – de olasz vonatkozásút – közlünk, a többiért kattintani kellene. Ide.
Az első, a római, Edwin Mosest, a 400 méteres gátfutás királyát juttatja eszébe a Rómában közlekedőnek.
A Palermo focizott, az Inter gólokat rúgott. Pontosabban Eto'o. Nem véletlen, hogy Moratti eladhatatlannak nyilvánította.
Még a végén Zamparini-örömmel zárul az idény. A Palermo lobbanékony elnöke folyton eredményeket óhajtott, de csapata rendre alulmaradt. Most azonban 90 percnyire vannak egy komolyabbacska serleg begyűjtésétől.
Már a hajrá felé közelítettünk, és még mindig azt hittük, hogy ritka izgalmas bajnokság lesz. Aztán a Milan úgy gyorsított, hogy a tavalyi győzelmekben megfáradt Inter nem tudta követni. És a téli erősítésekből kimaradt Nápoly örült, hogy elcsípte a dobogót, nemhogy révedezhetett volna a bajnokságról.
Nem láttam egy meccset sem ebből a fordulóból. Azonban amint tehettem megnéztem a Chievo palermói diadalát (1-3), újra megcsodáltam egy Pellissier-varázst, aztán másodjára az Udine-Milan két-három percét játszottam vissza: Amelia úgy védett, mint a kapus, aki nem kapta meg a hírt, hogy nem kell kivédeni a védhetetlent. Így lett 0-0.
Megy a Giro, s nekem beugrott, hogy tavaly ősszel Torinóban mit láttam. Kicsit idetartozik.
Mikor az Udine a Barcelonával játszott BL-meccset, akkor volt utoljára teltház a Friuliban. Most ismét az lesz, hiszen a Milan ellen ismét a BL-be (selejtezőbe) dobbanthat a néha zseniálisan focizó Guidolin-csapat. Udinében, Leccében, Rómában, Torinóban a 90 percek vasárnap háromnegyed 9-től kezdődnek. A többiek vasárnap 6-kor.
Hernanes és Sanchez a BL-re hajt
Helyet követelt magának a nap alatt a Nápoly, s most ott van. Tény, hogy az Inter elleni 90 perc, főleg az utolsó negyvenöt nem volt veretes – tologatták a labdát a kiegyezett felek –, de az eredmény hatalmas. 2004 augusztusában De Laurentiis 80 millió euro adóssággal vette át a csapatot – ráadásul a Serie C-ben voltak –, s ma már a Bajnokok Ligája keretüket tervezik. Továbbra is betartva a pénzügyi fair-play törvényeit sajnos csak íratlan szabályait.
A Milan bajnok, a Bari és a Brescia kiesett, ez biztos! Meg az is, hogy Cavaniból idén nem lesz gólkirály (három fordulót kapott). Viszont, hogy ki fog BL-selejtezőt vívni, az még kérdés. Sőt, a harmadik BL-helyezés sem lefutott. A Nápolyt még be lehet fogni.
Egy sztrím és számítógép nélküli hétvégén vagyok túl. A Genoa-Samp meccset próbáltam megnézni, de a 88. percben kipateroltak a tévés helyről, így lemaradtam a genovai végkifejletről, a Sampot kiesőhelyre taszító 2-1-ről. Jaj, szegény Samp! (nem ironizáló sok a betűs, Jaaaaaaj szegény Samp ez!)
Ha most éppen sok pénzem lenne, felülnék a magánrepülőmre, s Genovában szállnék le. Vasárnap este – esetleg 3-tól, ha a biztonsághoz értők úgy akarják – ugyanis izzik a Marassi. Ott lesz a forduló legizgalmasabbja.