Olasz fórum

Olasz fórum

Szombattól Giro

2011. május 03. - mbemba

Itt van május hetedike, és már indul is a Giro! Nézhetünk verőfényt egészen huszonkilencedikéig, hiszen a Torinó-Milánó távot – legnagyobb szerencsénkre – nem a legrövidebb úton pedálozzák le.

Tovább

Amalfiban citromot, Abruzzóban ricottát (Beszélgetések Carlóval, 3.)

Olaszország szerintem sok-sok országból áll. Ezeket az országokat tartományoknak, régióknak hívjuk. Kiemeltünk néhányat közülük, kedvencekről pedig még többet kérdezgettem. Egy jó tanács: jól járunk, ha helyit választunk – nem csak, ha itthon vagyunk. Ez jó lehet, mert frissek lehetnek az alapanyagok, de azért is, mert valószínű, hogy a helyi szakács, ahhoz ért legjobban, ami hazai. Ha Abruzzóba megyünk együnk ricottát, ha Pugliába, akkor broccolit, Campaniában mászkálva pedig vegyünk tésztát.

Tovább

Széll Kálmán vagy Moszkva? (Cseh Tamás: Széna tér, videó)

Dúl a vita, hogy jó volt-e a Moszkva teret átnevezni (pontosabban, visszanevezni). Nekem Cseh Tamás Széna tere jutott eszembe.

,,Ég a tér, látom, hogy ég, ég a Széll Kálmán tér,
...

A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át,
itt feküdt el sok tízezer, s nem nézem a házak falát,
golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok,
A Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott,
bújt a pincébe apám is, anyám is,
míg a szoldátok üvöltve halálig,
így megyek, én így megyek a Széna téren át,
így megyek, én így megyek a Széna téren át."

Itt a teljes szöveg. És ez is ide tartozik.

Ha a Milan nyer, s az Inter nem... (tippeljünk a 35. fordulóra)

A Milan már-már megnyerte, a Bari már kiesett. Előre a gyanúmentes fociért! (Hogy hogyan, azt nem tudom. Úgy általában mondom, nem célozva senkire, semmire:) A forduló szombat 6-tól, hetfő estig tart.

Így állnak: Milan 74, Inter 66, Nápoly 65, Lazio 60, Udine 59, Roma 56, Juve 53, Palermo 50,… Chievo 39, Párma 38, Catania 37, Cesena 37, Samp 35, Lecce 35, Brescia 30, Bari 21.
Tovább

Szegény kitalálta, jómódú tálalta (Beszélgetések Carlóval, 2.)

Nem közismert, hogy a mai menő éttermek gyakorlatilag a szegények által – gyakran kényszerből – kitalált ételeit tálalják. Tetten érhető ez több ételnévben is. Carlo Matisa említett nekem néhány példát: ,,Spagetti fuvarosné módra. Háborúk alatt és azt követően, a nagy mizéria idején a szegény emberek nem pénzzel, hanem a termékeikkel, vagy munkával, fizettek egymásnak. Tehát a fuvaros is abból az áruból kapott fizetséget, amit szállított. ha szerencséje volt, akkor élelmiszert fuvarozott, és estére abból készült a vacsora. Akkor volt csak baj, ha követ kellett szállítania, mert abból legfeljebb „kőlevest” főzhettek.”

Ilyen a carbonara is (vagyis szénégetőné módra), gondolom, okoskodtam közbe. ,,Igen. Visszatérve, itt van például a tenger gyümölcsei. Ma ugye különleges, delikatesz étel, de ha belegondolunk abba, hogy a halász ezt eredetileg azokból halakból készítette, melyeket nem tudott eladni… Természetesen jómódú családok, konyhák gazdagítják ezt. ,,Hozzáteszem, hogy a világ egyik leghíresebb tésztája, talán a világ egyik legszegényebb tésztája is. Ott van a bucatini all'amatriciana,(Lénárd Sándor óta tudjuk, hogy az abruzzói amatricei asszonyok a névadók) hagymával, pofaszalonnával, paradicsommal, bazsalikommal, erős paprikával és pecorino románóval; ez eredendően paradicsom nélkül készült, egészen egyszerű szalonnával, mert szegények voltak. Mindent megettek, egész nap dolgoztak, éhesek voltak. A jobb módúak látták, hogy milyen jó étvággyal eszik ezt a bucatinit, mi is csinálunk ilyet, gondolták, majd tettek hozzá paradicsomot, gazdagították.” Ma a világ minden valamire való konyhájában kínálják, ahol tésztaétel van. A tömeggyártás előtt az asszonyok acéltűre sodorták a tésztát, hogy finom bucatini készüljön. Egy olasz barátom látott már olyat is, hogy biciklikerék küllöjére sodródott a tészta. 
  
,,A lényeg az volt, hogy a szegények megtalálták a módját a változatos étkezésnek. Vagy ott van Gragnano, Salerno és Nápoly között. Két termékéről híres ez a város: a petárda és a tésztagyártásáról. Itt is megpróbálnak újabb és újabb tésztákkal előjönni. Az északi gyárak, a maguk iparával megpróbálták legyűrni a déli üzemeket, de vannak azok a formátumú tészták, amelyek a Közép- és Dél-Olaszország ízlésvilágát szolgálják ki, ezeket az északi ember talán nem is ismeri fel. Ilyeneket az északi gyárak nem gyártanak. Ilyen például a gemelli (ikrek). Mintha egy fél spagettit, kettévágnánk és egymásba tekernénk. Ezt is Középtől Dél felé készítik. Mikor a Barilla felvásárolta a Buitonit, azonnal meg is szüntette. Zseniális, mert magába szívja a mártást, középen al dente, kívül pedig bársonyos.” Igen, a Buitoni nevet hallva, most már beugrik a kép! Maradona azúrkék mezén a Buitoni hirdetése volt.
 
,,Persze az emberek mindenhol mindenkor megpróbálták felhasználni a rendelkezésre álló anyagokat, s ugyanazt a lehetőséget feltalálták egymástól távol álló vidékeken is, nem feltétlen kellett ezer kilométereket utaznia. Megkockáztatom, hogy tésztaételek variációi ezres nagyságrendben léteznek Olaszországban, és egyfajta is tájanként különböző lehet. Friuliban, például a gnocchi könnyedebb, kevesebb liszttel készül, míg délen jelentősen több a liszt, burgonyához adott aránya, gondolom azért, hogy a szegényebb emberek így jóllakottabbnak érezhessék magukat.”
 
Egy másik kérdés a puliszkára, illetve polentára vonatkozott. Pontosabban, hogy különbözőek-e bármiben. Erdélyiként egész egyszerűen nem tehettem meg, hogy ne kérdezzek erre rá. Észak-olasz népekre – tudtommal főleg Verona környékén (a francia határ felé inkább a rizs a menő) – ma is mondják gyakran, hogy polentoni, alias puliszkazabálók. ,,Semmi, mert ugyanaz az eljárás. Talán az más, hogy sokkal többfajta polenta készül, mint puliszka. Polenta liszt van sárga, fehér, finom, kicsit darabosabb lehet enni melegen, hidegen, grillezve. Ha kiöntik formába az egy alapverzió, burgonyapüré helyett, esetleg folyósabban, de ugyanúgy fel tudja venni a finom szaftot, a mártást."
 
Jómagam kétszer ettem odakinn puliszkát. Először Veronában, ahol egy szép nagy húsdarab mellé kaptam három elegáns pöttynyit (menőnek gondolták:). Aztán tavaly kora ősszel egy piemonti falucskában kaptam egy szép nagy adagot – gazdagon megszórva parmezánnal –, ami különösen jól esett, mivel előtte jól eláztam.
 
,,Ne felejtsük, hogy a polenta is a szegények étele volt. Ha megnézzük a részeket, ahol a polenta a mai napig… mert az olasz hagyományszerető és tisztelettudó, nem tagadja ki a hagyományt, hanem továbbápolja. Valamikor az egyszerű ember, a polentára rádobott egy pár kolbászdarabot, annak zsírjával megöntötte – Amit én is tettem ma délután – okoskodott bele a kérdező. ,,Sok-sok különleges ételt a szegények találtak ki, aztán azokat a jómódú családok fejlesztették tovább.”
 

A Bari kiesett (Panucci és 406 coupé nyertek, 34. forduló)

Ibra és Pato nélkül is sikeres volt a Milan a bresciai kiszálláskor, a távolról figyelők pedig az Inter kivételével mind pontokat hagytak mindenfelé.

Így állunk most: Milan 74, Inter 66, Nápoly 65, Lazio 60, Udine 59, Roma 56, Juve 53, Palermo 50,... Catania 37, Cesena 37, Samp 35, Lecce 35, Brescia 30, Bari 21.

Tovább

Penne, farfalle, rigatoni és barátaik (Beszélgetések Carlóval, 1.)

Pár hónapja van szerencsém a Duna tévébe járni, így gondoltam butaság lenne kihagyni egy beszélgetést Matisa Carlo-val, a Duna tévé munkatársával. Beszélgettünk, s most többet tudok Olaszországról.

Több témában is beszélgettünk, ami az olasz konyhát illeti. Az első rész a tésztákat, a velük járó mártásokat illeti. De először pár szó beszélgetőtársamról: ,,Magyarországon születtem, Károlyból az Olasz Intézetben lett Carlo – egyébként pedig Károly Istvánnak kereszteltek. 62 éves leszek az idén, s megszoktam már a Carlót. Egyrészt Olaszországban éltem, másrészt ott mindenkit olasz megfelelőjén hívtak. A Matisa pedig az olasz dédapai ősömtől ered. 1924 körülről van adat arról, hogy őseim egyik csoportja Olaszországból Amerikába vándorolt. De azt megelőzően is számtalan európai és tengerentúli országba telepedtek át. A Matisák az egykori Raguzából, vagyis Dalmáciából, származó család, akik a világ különböző részeire spricceltek szét – lehet így mondani.”
 
És most a tészták, meg, hogy mit tegyünk rá: ,,Volt először a penne, a penne liscie, ami nagyon finom tészta. Aztán rájöttek arra, hogy azért finomak ezek a tészták, mert a mártás kívül-belül bevonja, jobban magába szívja a mártást. Ezzel szemben van a bordázott. De nem csak az a különlegessége a rigatoninak, hogy bordázott, hanem a vastagsága is. Ha megnézzük, látjuk, hogy bármelyik rigatoni típus minden esetben vastag tészta. Az olasz hagyományokban, ugyanúgy, mint a magyarban van disznótor, vagyis a disznót fülétől farkáig feldolgozták, finom ételek készültek, akkor az egybepárolt húsok, a legegyszerűbb népi variációban: kivettek a tésztához, s paradicsommal ették. Ezek a tészták jól felveszik a szószt.”
 
Ilyen értelemben, például a rigatonival butaság lenne olio, aglio e peperoncinót készíteni? – kérdeztem. ,,Ahhoz mindenképp spagetti kell, vagy legalábbis valamilyen vékony, vagy lapos tészta.” És az olio, aglio e peperoncinóhoz (olaj, fokhagyma, csipős paprika) mi javasolt? ,,A lényeg az, hogy a fokhagyma különleges aromáját lehet itt elővarázsolni, ami pörkölés közben jön elő, ehhez pedig nem a robosztus tészták a megfelelőek. Ez a fokhagymás, erős paprikás olaj könnyedén vonja be a spagettit.”
 
Szicíliai barátomtól, Salvatoretől tanultam, hogy a tészta főzővízéből érdemes három-négykanálnyi vizet elpárologtatni a serpenyőben, s akkor az esetleg csípősebb paprika is megfelelő ízű lesz. Meg amúgy is.
 
Itthon szerintem igen népszerű a farfalle (olaszul pillangók), lássuk ahhoz mi volt a javaslat: ,,Mikor a farfallét kitalálták, mondjuk, huszonöt évvel ezelőtt, majd a farfallinét és farfallónet, vagyis a kis masni és a nagy masni tésztát, ahogyan ezt Magyarországon nevezik. Ebben az esetben a forma hozta meg a tészta sikerét, ahogy az értő mondta: ,,Számomra egy egyszerű, jól elkészített spagetti, egy tagliolini finomabb. Meggyúrjuk azt a tésztát percek alatt, isteni finom lesz az, bármit is teszünk hozzá, legyen az egyszerű paradicsommártás, halas, húsos, szarvasgombás vagy zöldséges.” Érdeklődtem a szarvasgombás sugo kíséretéről is: ,,Ha szarvasgombás spagettit akarok enni, akkor friss spagetti kell, nem pedig száraztészta.”
 
A kedvenc kézműves tészta beszerzési helyre a Pompej melletti Scafati város neve hangzott el: ,,Vannak ott olyan fajták, amelyek itthon nem is ismertek, például a medaglioni (érme, medál, ugyebár): hengerelt tészta, egyik fajtájában van ricotta sajttal, készítenek belőle egy szalámit, majd felvágja egy centiméter vastag karikákra, és ezt bele kell sütni a mártásba. Zseniális lesz.”
 
De mi a lényeg, ha tésztáról és mártásáról van szó: ,,Amire kell figyelni, hogy a mártásban soha ne ússzon a tészta. Legyen annyi, hogy körülölelje a tésztát. A másik nagyon fontos dolog a mártás sűrűsége. Vannak a hosszan főzött mártások, mint mondjuk a bolognai szósz, ezt akár nyolc-tíz órán át is főzhetik. Nagyon tömény mártás lesz.” Azért lehet így, mert Emilia-Romagna a húsfeldolgozás központja, ott gazdagabban használják a húst is. A Bologna si mangia bene, mondja az olasz (Bolognában jól esznek, tükörford.). És hát tudjuk, hogy ezen a tájon van a mortadella és a híres sonka, a pármai sonka hazája is. ,,Vannak szegényebb vidékek ahol egy pici húsból és csontból is királyi étket készítettek. S itt a nagy különbség! Ha belegondolunk abba, hogy mennyi időbe került a főzés – persze Nápoly környékén, Közép-Olaszországban is készítettek hosszú órákon át párolódott mártásokat. Így aztán az is megtörténhetett, hogy a szegény ember ugyan takarékoskodott a hússal, de aztán azt a pénzt óhatatlanul elköltötte a tüzelőre.”
 
És fontos, hogy előkerülhet ,,mindenféle drága dolog, de eredendően a tészta főszereplő volt mindig.”
 
Ha már a drágaságról van szó, a következő fejezet legyen: Hogy lett a szegények konyhájából a gazdagok eledele?
 

Lesz-e Benitez Leonardóból? (34. forduló, itt tippelünk)

A Palermo véget vethet a merész-merész nápolyi álmoknak. Lavezzi és Cannavaro kapitány nélkül ugyanis nehezebb a Barberában nyerni, mint Bresciában. Minden meccs szombaton lesz.

Milan 71, Nápoly 65, Inter 63, Lazio 60, Udine 59, Roma 53, Juve 52,…Párma 35, Lecce 35, Cesena 34, Samp 32, Brescia 30, Bari 21.
 
Tovább

Milan +6 (má' megin' Panucci, 33. forduló)

Könnyűnek találtatott a Napoli (Nápoly-Udine 1-2), s ezzel a Milan 6 pontos előnyt szerzett. Nápolyban azonban van ok örömre (holnaptól:, a közönség már a meccs végén tapsolt :), akárcsak a Lazio környékén, hiszen idény elején nem hitték maguk sem, hogy ilyen magasra szállnak. A bajnokság véghajrája azonban mégsem lesz izgalmas, mármint az arany szempontjából.

Tovább

Nápoly remél (tippeljünk a 33.-ra)

Nápoly-Udinével zárul a forduló, ami koronája lehet a hétvégének. Számomra a forduló második legnagyobb meccse a két bukott derbije, vagyis a Fiorentina-Juve lesz (egymás után három meccset nyertek a piemontiak). Dobogós még a Roma-Palermo.

Milan 68, Nápoly 65, Inter 63, Lazio 57, Udine 56, Roma 53, Juve 51,…Párma 32, Samp 32, Cesena 31, Brescia 30, Bari 21.
Tovább

Madárnevek (Top 19, győztesünk és Doktor Bubo Bubo a videón:)

Tavalyelőtt rapidolaszozó (U.K.) barátomtól kártyákat kaptam. Olyat, amelyiken madarak vannak, s írnak is pár szót róluk (U.K.-ék múzeumi programként reggeli madárlesen voltak, Ravennából lehet menni). Akkor is megnéztem a kártyákat, de most kicsit hosszabban: ritka jó nevek vannak közöttük. Már tavaly bevésődött az upupa (búbosbanka), a Cavaliere d’Italia (Olaszország lovagja, különös gólyatöcs), az allodolát pedig a Pacsirtamező inaktív Maradonája egész egyszerűen nem felejtheti. Top 19 jön, videókkal!

  1. Cavaliere d’Italia (ott a végén a videó is róla). Szóval ő lenne Olaszország lovagja, s nem a főpojáca, pedig neki is mondják. Mindketten a mocsarat szeretik, ugyanis a zavarosban halászni a leg.
  2. Upupa (búbos banka). Az olaszfórumon elfoglalt kiemelt helyezését Móra Ferencnek köszönheti. Vonal alatt ott az upupa!
  3.     3. Gru (daru). Az emelős szerkezet is az!
  4.    4. Barbagianni (gyöngybagoly). Ha jól emlékszem valahol a Pinocchióban is említik őt. Mondják, hogy a Gianni név azért, mert a népek szeretik családiasabbá tenni a madarak nevét, s ezért akasztották rá Janit.
  5. 5. Cinciarella (kékcinke). Micsoda hangzás! (nem olaszosoknak: CSINCSIÁRELLLÁ), cinciallegra (cinke, cinege). Hangzás CSINCSÁLLLEGRÁ. Románul vidám ötös lenne.
  6. Codirosso spazzacamino (rozsdafarkú, füstfark). Vörös farkas kéményseprő (Pero barátom, üdvözöllek! Éljen az eszperantó!). Zseniális név!
  7. Spatola, avagy spatula. Kanalasgém! :)
  8.      8. Picchio. Ő lenne ugyebár a harkály, a fakopács. Picchiare egyenlő kopogni, kopogtatni, meg ütni, verni.
  9.      9. Beccaccia (szalonka). BEKKÁCCSÁ. Becco=csőr. Battibecco pedig csőrverés, avagy civakodás. Innen Boccaccio neve is, de ez nem igaz!
  10.      10. Ciuffolotto (pirók). Rendben, pirók, de nekem egyszerűen csak csúfolódó. Ciuffo egyenlő tincs, csomó, üstök.
  11. Beccapesci (tengeri fecske). Az olasz lényeg abban áll, hogy madárkánk halakat fog ki. Beccare itt elkap, elcsíp. Most látom, hogy toszkánoknál becca szamárfület is jelent – olyan iskolásat.
  12. Fenicottero (a végén ott a videó). Már-már elicottero (helikopter), ő a flamingó.
  13. Ballerina bianca, meg gialla is van. Ő lenne a barázdabillegető. Nyilván a mozgása miatt lett balerina. Magyarul billegeti magát a madár
  14. Gazza (szarka). A jó öreg Gascoigne jutott eszembe.
  15. Quaglia a fürj, avagy pitypalatty. PITYPALATTY, zseniális! És persze, Quagliarella gyógyuljon meg mielőbb!
  16. Civetta. Természetes, hogy a Palio ugrik be rögtön. Ő lenne a kuvik. Civettare pedig annyi mint kokettálni.
  17. Cuculo (kakukk). A régi nagyszótár mondja, hogy kúúúúkuló is helyes és kúkúúúúúló is. S megtudni azt is onnan, hogy fare il cuculo annyit tesz mint: Más nyakába varrja gondját-baját.
  18. Luì (füzike).
  19. Gufo reale (ez is videós). Királyi bagoly (latinul: Bubo Bubo), nekünk csak Doktor Bubó, alias uhu. Haha!
Fratino (kistesó) csak azért maradt ki, mert nem találtam magyar nevét.
 
Cavaliere d'Italia 

Flamingók

Uhu, alias Bubo Bubo

Inter-Schalke ismét (BL-negyeddöntő a San Siróban)

A királykékek (Die Königsblauen) ellen, úgy néz ki, hogy a szezonban eddig sérülésektől kínlódó Milito fog kezdeni. Ő ült ki Leonardo mellé a sajtótájékoztatóra. A tavalyi BL-sorozat talán legnagyobb figurája arról beszélt, hogy a benne lévő dühöt, feszültséget pozitív energiává kell alakítania. Mindenkinek erre lesz szüksége miután a Milan elleni derbit 3-0-ra elbukta a csapat.

Tovább

Whisky, soda, rock and roll

Most pont ebből lett sláger! Whisky, soda, rock and roll (Tu vuo' fa' l'americano, Játszod az amerikait), énekli a jó öreg Carosone, meg Sopha Loren 1960-ban. De a lényeg mi? Hogy ne játsszuk az eszünket! Főleg, akkor ne, ha anyu táskájából lesz pénz cigire. A századforduló előtt és után sok-sok olasz vándorolt ki – többek között – Amerikába, s nem mindenki találta meg számítását, nem mindenkiből lett nagymenő. De sokan eljátszották azt.

Énekesről, szerzőről – Renato Carosone a zenét szerezte, Nisa, Nicola Salerno pedig a szöveget (1956-ban) – pár szó, meg dalszöveg a videó után.

Renato Carosone Nápolyban született (1920), katonaként Szomáliában szolgált, s élt ott kilenc évet. Aztán volt egy zseniális koncertje – ezt mondja a wikipédia mellett, a kis Storia della musica italiana is: Kubából indult, megjárta Caracast, Riót, Sao Paolót, s végül a Carnegie Hallban is bizonyított csapatával.

Tovább
süti beállítások módosítása