Mindig is viccesnek éreztem azt az illetőt, aki egy koncerten a nagy közös ugrálás közepette pont akkor van lenn, amikor a többiek fönn. És akkor van fönn, amikor a többiek lenn. Tegnap Milánó járt így.

Az egyik összefoglaló úgy kezdődik, hogy azt mondja az olasz kommentátor: jobbak voltunk, mint azt mi magunk gondoltuk volna.

A meccset nem láttam, ezért nem magyarázunk most. Itt az összeállítás, itt vannak a Gazzetta-jegyei s itt a csoportállás. 

Régóta szünetel a szótörténetes sorozat, de miután már hónapok óta nem sikerül beszerezni, majd beszerelni a fregolit, így folyamatosan élő a téma. Magyarázat: a szó, a fregoli természetesen :) az olaszból érkezik. Tényleg, na!

Lehet elégedetlennek lenni az olasz válogatottal, de tény, hogy a négyszeres világbajnok magabiztosan vezeti selejtezőcsoportját – három pont az előny. Véleményem szerint a világbajnoki szereplés megjelölhető történelmi mélypontnak, s most az a feladatunk, hogy lessük meddig képes emelkedni Prandelli s csapata.

Totti és Del Piero már megint! Megint a két világbajnok öregfiú, na meg Cavani, akik örökbe fogadták ezt a fordulót. Totti – jó a honlapja – már kétszáz fölött jár, s közelít Baggio felé (+4). Az elsőt 1994 szeptemberében lőtte, a Foggiának.

Lázár János – a Fidesz parlamenti fraciójának vezetője – többek között azt mondta, hogy fia húsz év múlva jó parti lesz. Ezt üzente a hódmezővásárhelyi anyukáknak – gondolatainak súlyosabb részével később. A hódmezővásárhelyi közgyűlésen elhangzottak a vonal alatt.

Mikor Sacchi és Albertini szerepet kapott az olasz foci legfelsőbb vezetésében azonnal elmondták, hogy változtatni szeretnének. Az egyik legnagyobb galiba az olasz foci háza táján az utánpótlás, a tehetséges játékosok beillesztésének – nemzetközi élvonalhoz viszonyított – siralmas helyzete. Az élvonal csapataiban ritka kevés a hazai fiatal, így az új generációk kimaradnak a nagy csatákból, ami szükséges lenne a későbbi helytálláshoz. Következmény: nincs utódja a világbajnok generációnak!

Leonardo kilépett Mourinho hatalmas árnyékából. A müncheni diadal után azt sem bánná Milánó kék-fekete serege, ha a Lecce pontot kaparna ki a San Siro zöldjéből. A Milan Szicíliába megy, az Inter, Nápoly otthon játszik. Értitek, ugyí? :)

Olaszországban nemzeti ünnep van. 150 éve született meg Olaszország.

Marcello D'Orta kisdiákjai annak idején írtak házit ebben a témában. A cím a következő volt: Cavour, Garibaldi, Mazzini: a Risorgimento e három nagy alakja közül melyik áll hozzád a legközelebb?

Énhozzám Garibaldi áll hozzám a legközelebb, mert két világ hőse, és így Olaszországnak most nem kell többet röstelni magát, ha Amerikába megy.

Pár éve, mikor egy 1860-ban, Nápolyban kiadott 48-ról szóló könyvet fordítottam volt szerencsém megismerkedni egy pár 48-as élettel. Fordulatos életeket ismertem meg. Az egyik legérdekesebb Éber Nándoré volt. Csak egy momentum: mikor 1861-ben Garibaldi ezer emberével beveszi Palermót, akkor Éber az, aki a Times újságírójaként tudósít, miután testközelből követi az eseményeket (vonal alatt az angol nyelvű tudósítás). Mitöbb ő mondta meg Garibaldinak milyen útvonalon érdemes betörni a szicíliai fővárosba. No de zurück (hogy egy Habsburg vezényszóval éljek:) konrétabban is Éber Nándorhoz.

1825-ös születésű budai fiú volt Éber, aztán Pesten jogot tanult, miután Bécsbe ment, hogy beiratkozzék, s elvégezze a keleti akadémiát – öt évet tanult ott. Elvégzése után meg sem állt Isztambulig, de néhány hét, alig ismerte meg a Boszporuszt rögtön haza is jött. Haza, szószerint haza, mert már 1848 tavasza volt, s nem Bécs várta, hanem a független Magyarország. Ő úgy érezte, hogy itthon a helye, s azonnal otthagyta Isztambult.

Csak pár perc volt még a Milan-Bari bajnokiig, amikor Gattuso átugrotta a reklámtáblát, cigánykereket vetett, majd bírót kergetett, Yepes ezalatt piruettezett, Nesta pingpongozott, Seedorf bírót vert, Gillet – a Bari kapusa – fogócskázott, Codrea telefonálgatott.

Aztán kiderült, hogy nem is ők voltak. Vagy mégis? Langaléta Seedorf biztosan nem! (1,13:)

Ha egy olasz focit szeretőnek azt mondják Dortmund vagy Berlin – főleg a 2006-os világbajnokság óta (korábbról is vannak szép emlékek) –, akkor csupa szép és jó jut eszébe. Holnap München neve is odakerülhet az említettek mellé.

Van itt téma bőven: döntetlent érő Rudolf-gól a San Siróban – magyarokról még: Laczkó kezdett a Sampban, Vass is ott volt 80 percig az Inter ellen –, újabb Roma-derbi, csodálatos Udinese, Lavezzi-fontossága, de tudjunk arról is, hogy a forduló legszebb gólja Cataniában született (persze, hogy nem láttam az összest:).

Mikor a labdát letették a szabadrúgáshoz már lejátszottam a fejemben: Totti belövi, a Roma nyer, s a 10-es bejelenti visszavonulását a győztes 90 perc után. A 2-0-t jelentő tizenegyes értékesítése csak a nyomaték lehetne.

Először fordult elő az olasz baristák bajnokságán, hogy a címvédő ismét megnyerte a versenyt. Nem önmagában Francesco Sanapo (produkció is van a videó végén, meg elején:)– leccei születésű, de Firenzében dolgozik már évek óta – győzelme érdekes, hanem az, hogy mi is történik egy ilyen barista bajnokságon.

Nem valószínű, hogy ebben a – megint pénteken kezdődő – fordulóban férnek a riválisok a Milan árnyékába. Az érdeklődés nem a közvetlen élmezőny felé fordul, most a római rangadó a forduló csalija.

Megszületett a 150 éves Olaszországot ünneplő – és ünnepre hívó – videó, s ahogy az lenni szokott a kritika is azonnal megérkezett. A klip során nem hangzik el, hogy ki is az ünnepelt. Mi most leírjuk: O-LASZ-OR-SZÁG. További szöveg a videó után.

Lehet! De harc, az legyen a kilencvenedikig, a százhuszadikig! Az olasz csapatok valamennyien egygólos hátrányból kezdik visszavágóikat, s valamennyien idegenben próbálnak nagyot tenni. Ha lesz valami nagy, ha nem, jó meccsekre éhezünk. Egy szép halálra. Annyi az esélyük, mint a Nápolynak a bajnokságra.

Riccardo Garrone, a Sampdoria elnöke nem bírta tovább a nyomást, s menesztette a csapat edzőjét, Domenico Di Carlót.

A Nápoly leszakadt, mert leszakították. A videót nézve, körülbelül, akkora különbség volt a Napoli és a Brescia között, mint hétfőn a Milan és a Napoli között. Akkor 0-0-nál kapott egy tizenegyest a Milan, most a Napoli nem kapott meg egy tizenegyest. Maradt a 0-0. Az élet ennél bonyolultabb? Talán.

Már pénteken elkezdődik a forduló, s még az is lehet, hogy sokat tisztul a kép vasárnapra. Ha a Roma és a Juve veszítene, akkor tényleg csak rózsaszín álom lesz a BL-hely kergetése. A vonal alatt, ott a táblázat a tisztánlátásért.

Szakdolgozatom (olasz-székely kapcsolatok) témáiról már posztolgattam itt is, s itt is. Most újra ezt teszem.

A erdélyi olasz emigráció irányítójának és feleségének halotti igazolványa

Az olasz nagyvárosokban a mai Románia területéről érkezett munkásemberekkel – románokkal és magyarokkal – találkozni hétköznapi dolog (mondják azt is, hogy manapság Veronában lakik a legtöbb csángó – igen, beleértve a moldvai falvakat is). A jobb megélhetés korábban nem csak keletről nyugatra kergette az embert, volt, hogy ez fordítva is volt. 150 éve történt az – egészen pontosan –, hogy egy észak-olaszországi falu, Predazzo, férfijainak többsége úgy döntött jobb életük lesz Erdélyben.

Március 25-én Menapace nevű mérnöknél jelentkeznek, a város vezetői is jelen vannak. Mindenki jóindulattal fogadja őket. Az egyik csoport 34 fővel Kronstadtba (Brassó) tart…”

Megnéztem a Juve-Udinét is, Marchisio bevágta élete gólját, de az Udine úgy focizott, hogy az jutott eszembe: én még nem láttam csapatot, amelyik ennyire hasonlít a Barcelonához. Erről írnék bővebben is, majd ha idő is lesz. Ezt írtam január 30-án. Vagyis nem csak arról van szó, hogy a palermói 0-7 elvarázsolt.