Látva a bajnokság első két fordulóját kijelentem, hogy ebben az idényben lesz olasz Bajnokok Ligája-elődöntős csapat! (először döntőst akartam írni ) Ha nem az Inter, akkor a Juve. Esetleg mindkettő! (a firenzeiek nem a Debrecen miatt nem lesznek ott. És akkor innen is: Hajrá Loki! Hajrá Loki!)
A Juve és Ferrara még rászorul a bizonyításra, merthogy kevés a Roma ellen visszaszerzett, tavaly elvesztett tekintély. Az Inter azonban lenyűgöző volt a Milan ellen, megmutatta magát, mint egy vezérbika. Az érdem énszerintem pedig elsősorban az edzőé, Mourinhoé. Az olaszfórumon már ajnározták őt (Mourinho, a Motivátor volt a cím), de most megint ódát érdemel. Csettintett Olaszországban mindenki látva a 4-0-t, a játékot.
Érdekes volt látni együtt a két edzőt, Mourinhót és Leonardót. Múúúúú annyira tudatos a munkájában, nyilatkozataiban – ezt feltételezem –, hogy az is elképzelhető, hogy Leonardo megbúbolása – jelezve egyfajta szakmai felsőbbséget – is a stratégia része. Ez csak egy gondolat.
Az viszont, ahogy a csapathoz nyúlt az egyértelműen zseniális!
Kezdődött ott minden, hogy Ibra elköltözött a katalánokhoz. Vettek érte két kevésbé rajongott csatárt (Milito, Eto’o), viszont lehet úgy is mondani, hogy eladtak egy nem motiváltat, és vettek helyére két bizonyítani vágyót, akik egymás kiegészítését, maguk és társuk kiszolgálását egyaránt feladatuknak érzik. M. megjegyezte egy interjúban, hogy lényeges elem volt a meccsen a támadásoknál, hogy a labdavivőnek Milito mindig jelenthessen egy passzolási alternatívát. Középpályára Thiago Motta jelent friss vért, védekezni tudást és szervezést egyszerre.
És a lényeg, amivel többet tudhat az élcsapatoknál is az Inter, ott van Lucio, a védőfaltörő kos. Úgy dübörög előre a brazil, hogy feltartóztatásához egy jó erőben lévő Materazzi kellene. A jelenségről a 90-es vébé Matthäusa jut eszembe.
Aztán Sneijder Milan elleni alakítása pedig megintcsak azt bizonyítja, hogy Helenio Herrera utódja nem csak a szavakhoz ért. A hollandot hetek óta sms-ekben győzködte, hogy mennyire szükség van rá Milánóban, nem úgy, mint Madridban. A Gazzetta tovább idézi Mourinhót: ,,Üzenetekben készítettem fel Sneijdert a meccsre, elmagyarázva, hogyan tudja fogni Pirlót!” (a holland egy nappal a meccs előtt csatlakozott a kerethez). És hogy hogyan fogadtatta el a minden szabadrúgást elvégző hollandus csapatba kerülését: ,,A csapat bízott bennem. Én Sneijderben. Ezért a csapat is bízott Sneijderben!"
De nem csak az érkezőket tette jó helyre a csapatban: Sztankovicsot, Dühöngő Bikát hátra vonta a védelem elé, mintegy beismerve, hogy a tavalyi csatárok mögötti szerbbel, talán maga is tévedett. Zanetti és Chivu helye a pályán már nem meglepő. Maicón maradt ott, ahol talán a világ legjobbja.
Ezek a lépések bizonyítják taktikai érzékét. Pedagógiai érzékét pedig a cserék. Behozta Vieirát, üzenve, hogy szükség lesz itt még rá; Balotellit is beküldte, hogy nehogy bepipuljon a nehézfejű szupertehetség: egy interjúban intette arra a fiút arra, hogy csak tanuljon Militótól, meg Eto’otól, ami persze motiválja SuperMariót. És Muntarit is behozta, jelezve a muszlimoknak, hogy lehetnek ők is Inter-szurkolók. Mi még csak azért rágjuk körmünket, hogy Santon is helyet kapjon, hadd legyen ő 2010-es vébé Bergomija.
Mourinho és csapata a 4-0-al a határokon túlra üzent, elsősorban Angliába és Spanyolországba, meg Katalóniába: Mourinho és Inter ante portas!