Szerény, visszafogott játékosok a nápolyiak. Afféle anti-Ibrák. A meccsek végén rendszeresen legjobbnak választott Cavani pedig ebben is túltesz mindenkin. Talán ezért volt, hogy eddig sikerült úgy nyilatkozni folyton, hogy: A következő meccs mindig a legfontosabb, Beérném a harmadik hellyel is, Dolgozunk tovább. Mi lesz most, a római 0-2 után még mindig képesek nem beszélni az arany esélyéről? Úgy tűnik képesek rá. Egy wizzernyi távolból azonban kijelenthetem: Bajnok lehet a Napoli!
Valami hihetetlen erőnlétben van a nápolyi csapat. Számomra a barcelonai Eto’o – mármint a Barca-Interen látott – példát jelent; befejező csatárként ott volt folyton a védelemben is. Na, ebben a Nápolyban Cavani és Lavezzi hétről-hétre megcsinálják ugyanezt a munkát. S Hamsik is ott tűnik fel, ahol kell – ha nem tépett, idétlen frizurája lenne, hanem nagy sörénye, akkor sokaknak eszébe jutna Gullit.
Mikor Anti-Ibra Cavanit és Lavezzit nézem gyakran ugrik be a Cancellara-féle gyorsulás: ott sprintel két ember egymás mellett iszonyú sebességgel, s akkor az uru, meg az argentin még tovább tud gyorsítani egy hat fokozattal. A hihetetlen ütemérzékű Juant többször is megelőzték a nápolyiak; Riisét Maggio úgy futotta le, mintha a norvég helyben futna.
Vagyis Mazzarri hihetetlen munkát végzett, ahogy összerakosgatta a csapatot, de az erőnléttel foglalkozó szakik testnevelési Nobelt érdemelnek.
Hihetetlen jó letámadást tud játszani a csapat. Ranieri nagyon jól látta, hogy egy ennyit futó csapattal szemben Tottinak nincs esélye, ha az első perctől játszik. Ott volt például Vucsinics, aki visszajött, mint majdnem mindig a félpályáig, mégsem tudott a kapu felé fordulni talán egyszer sem. Campagnaro, Aronica (egy éve tudtunk róluk valamit?), Cannavaro, Gargano rendre megelőzte a kiszemelt embert.
Nagy-nagy kérdés, hogy az azúrkékek a bajnokság végéig tudják-e tartani ezt az erőállapotot. A csapatvezetés is tudja, hogy ez már-már lehetetlen, ezért leigazolták Ruizt, Mascarát, azonban még megnyugtatóbb, hogy a cserék Zuniga és Yebda feltűnően magabiztosan fociznak, s ügyesebb játékosnak tűnnek, mint a kezdőcsapatban szereplő Dossena és Pazienza (tegnap utóbbi végig pályán volt).
A következő két csütörtökön a Villarreal jön, s a spanyolok ellen nem lehet félgőzzel játszani (sokan, egészen biztos, hogy kifejezetten örülnek a hazai kupából történt kiesésnek).
Február 28-án Milan-Nápoly, de azon kívül úgymond könnyű meccsek következnek: február 20-án a Catania érkezik, március 6-án pedig a Brescia. Utána Pármában lesz a vendégség, majd egy hétre rá az utóbbi időkben egyre inkább verhető Lazio látogat a San Paolóba.
A San Paolo fölött nem zúgnak el angyalok, sőt már Maradona árnyéka is oda. Csak a meló van!
