Róma, 1470. A Campo dei Fiori melletti Gallo sikátor egyik fogadójában ott ül a római elit. Képviselők, papok szövetkeznek, az asztal felett dől a bor, az asztal alatt dől a lé. Ott, a Locanda della Vacca félhomályában kacsint össze először a kurtizán és a kardinális. Vannozza dei Cattanei fiatal, okos mint a nap és mellé persze gyönyörű. Rodrigo Borgia ravasz és rámenős. Csak a vak nem veszi észre, mi készül... Az Urbs viszont prűd, álszent és botrányra éhes. Gyorsan terjed a hír, hogy Vannozza várandós. Rodrigo akkor már három törvényen kívüli gyermek apja, az anyjuknak a nevére sem emlékszik. De ez a nő most más, megvan benne az a... mi is? Vagy csak szerelmes a bíboros?

Hamar készen van a terv: Domenico Giannozzo kapja a férj szerepét. Csilingelnek a tallérok, a mellékszereplő lelkesen asszisztál a kismama körül, majd megszületik Giovanni...

Domenico, a kamuférj halálával (ne firtassuk) ér véget az első fejezet. A szépasszony özvegy, így Rodrigo még a második gyerek megszületése előtt új férjet keres: Antonio da Brescia vállalja a feladatot. A forgatókönyv szinte azonos az előzővel. Megint fiú, a férj pedig megint balra el... Hogy ne torkolljon unalomba a történet, a másodszülött kisfiú, Cesare mögött rendre összesúgnak, mert Rodrigo halálos ellenségére, Giuliano della Rovere bíborosra (későbbi II. Gyula pápa) hasonlít. (Ejnye Vannozza!)

Újra indul a casting, a harmadik férj Giorgio della Croce, kiváló pedigrével és hatalmas vagyonnal. Mondhatnánk, hogy milyen bátor férfi, de csak az apostoli titkárságra hajt. A házasság egyelőre hosszabbnak ígérkezik mint az előző kettő összesen. Vannozza a férje mellett igazi üzletasszony lesz, adja-veszi a palotákat, vérében van a biznisz. De az idillbe megint belekelepel a gólya. (Szegény Giorgio della Croce!) Kislány születik, Lucrezia, aki később "VI. Sándor pápa kedvenc gyermeke" néven vonul be a történelembe.

Porszem kerül a gépezetbe, mert - egyelőre - Giorgio férj él. Rodrigo és Vannozza között viszont már nem szikrázik a levegő, bár a nő újra teherbe esik, hogy ki Joffre apja, azt a történészek máig vitatják. A bíboros magáénak ismerte el.

Vannozza áll előttünk!

Giorgio vigasztalja a mellékvágányra tett Vannozzát. Ezzel el is helyezi a pecsétet a saját halálos ítéletén. Még megéri, hogy a nő megszüli közös gyermeküket, Ottaviót, de nem sokkal később őt is és Ottaviót is kiírják a történetből.

Rodrigo rutinosan, negyedszer is férjhez adja: Carlo Canale a betűk varázslója, ragyogó szellemiségű, tudós ember.

Még az első sorból nézi szeretője pápai beiktatását, de nem messze tőle már ott ül Giulia Farnese, a hamvas bőrű fiatal lány nincs még 20 éves sem.

A sors olykor keményen büntet: Vannozza sorra temeti el gyermekeit, csak Lucrezia éli túl anyját néhány hónappal. Élete utolsó éveit vezekléssel tölti, vagyona nagy részét szétosztja. A Santa Maria del Popolo templomba temetik. A templomot később lerombolják, a sírt széthordják, csak a sírköve marad meg.

A ház, amit egykor Giorgio della Croce-től kapott "jegyajándékba" mai napig ott áll Róma közepén. Alatta sötét árkád, átvisz a San Pietro in Vincoli bazilikához. Oldalán borostyán szalad felfelé.

A Campo dei Fiori mellett pedig még látható a Locanda della Vacca bejárata, ahonnan a középkori teleregény elindult. Útikönyvek nem nagyon említik, tábla sem jelzi, a vicolo del Gallo 13 alatt keressétek.

Sokan vagyunk úgy, hogy szeretnénk komolyabban figyelni Nagy Ádám további pályafutását is. Bolognában, először játszott hivatalos meccsen tegnap este: Bologna-Trapani volt az Olasz Kupában és a hazaiak 2-0-ra nyertek (Krejci 41. perc, Taider 46.). És aminek még jobban örülhetünk a bolognanews szerint  a Ferencvárosból Olaszországba költöző emberünk kimondottan jól focizott.

A Resto del Carlino fotója

Így írják: jól passzolt, jól cselezett –több kötényt is említ az újságíró –, és ezzel bevette a Dall’Arát. Középső középpályásként nagyon jól érezte magát a bőrében, mindezért 7-est kapott, csak a közönség kapott jobb jegyet a hatalmas lelkesedésért.

A Trapani az előző idényben a Pescara ellen alulmaradva a feljutásért játszott.

Továbbra is: Hajrá Ádám!

Ha újra elolvasom a hírt, akkor is nehezen hiszem azt, amit írok: Bújócska-világbajnokság  lesz. Azonban, ha Olaszországra, mint az infantilizmus és a fantázia otthonára gondolunk, akkor rendben is van ez így!

De ehhez a hírhez még jár egy-két adalék. Bergamo mellett van egy ma már lakatlan kisfalu – Consonno a neve –, ahol bújócskázni fognak több nép, nemzet büszke fiai, örök gyermekei. Fontos és érdekes hírtöbblet, hogy a keresők rögbisek lesznek. A Fatto Quotidiano napilap a hetedjére megrendezendő (szeptember 3-4.) vébé kapcsán 64 csapatról beszél és 320 atlétáról. Ők idézőjelbe teszik az atlétát, én nem.

Számtalan kérdés várja, hogy megválaszolják, de én nem nézek utána ezúttal semminek. Marad a hír: Bújócska-világbajnokság lesz Olaszországban!

Ott volt a szállásunk a Santa Maria Maggiore Bazilika mellett. Még össze kellett pakolni a bőröndöt, az emlékeket, kisimítani az összegyűrt belépőjegyeket, (könyvjelzőnek jó lesz, és decemberben is a római nyár jut majd az eszünkbe) szóval siettünk a szállásra, reggel hatra a repülőtéren kellett lennünk, Rómában meg mindig rövid az éjszaka... Augusztus ötödike volt... Éppen 10 évvel ezelőtt.

Már besötétedett mire a via Giobertire értünk, de még nem halkult el a város, a bazilika előtt tömeg, a templom ezer fényben játszott, az épületek oldalára az i.sz. 358 óta fennmaradt legenda képeit vetítették, és miközben egy férfihang arról beszélt a mikrofonba, hogy a csodákban hinni kell, "hópelyhek" kezdtek szállni az égből... Kis esti ajándék varázslat augusztus elején. Az ünnepség után beszaladt a "hóba" mindenki, a katonazenekar cintányérosa, az apáca, a püspök, a kirendelt hivatalnok, a templom előtt kéregető koldusok és a világ minden szegletéből éppen arra tévedt turisták...

Róma így emlékezik meg minden évben Liberius pápa és a patrícius álmáról, amiben Mária azt kérte tőlük, építsenek templomot oda, ahol másnap reggelre friss hó esik.

Ha egyszer augusztus elején arra jártok, "hógolyózzatok" Ti is.

Ma Milánóban megszületett a 2016-17-es Serie A! Nagy Ádám új csapatával, a Bolognával hazai pályán kezd az újonc Crotone ellen. Ez talán nem rossz így! A Juve a Fiorentinával kezdi a menetelést és a magam részéről állítom, hogy ez is rendben van így! :)

Számomra fontos még, hogy a római derbi december 4-én lesz. Május 14-én pedig egészen biztosan kiderül ki lesz az olasz bajnok!

Hajrá Serie A! Hajrá Nagy Ádám!

Aki böngészni akar a sorsolásban, az a vonal alatt teheti meg!

Nagy Ádám a bolognai legenda, ma klubmenedzser Di Vaio mellett ülve érvel (fotó: bologna fc 1909)

Az utóbbi években figyelmem csak úgy esetlegesen irányult az olasz focira, a válogatottra. Így sokat nem elemzek a németekre készülve sem. Ellenben a vonal alatt ott van Kéri András Dániel labdarúgó elemző írása Conte gondolatairól, lehetőségeiről, gyakorlatáról. Szerintem semmi, de semmi nem maradt ki. A németek elleni derbi előtt nincs jobb olvasmány!

A poszt szerzője hamarosan szakkönyvvel jelentkezik.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a futball aranykorát idézné az, amit az olasz válogatott mutatott a spanyolok ellen, de az biztos, hogy nincs szégyenkeznivaló, mint mondjuk, mikor Vieri góljáért kapart, ravaszkodott egy egész csapat. Akkor is teljes okkal-joggal és teli torokkal szurkoltunk nekik.

Van itt rend, szenvedély, tűz! A képen Vincze Ottó csapattársa, Antonio Conte!

Hogy Xavi szavai mögé bújjak: Olaszország valahol a Barcelona és az Atlético között van! Nagyon tetszettek ezek a szavak Conténak is. Érthető! Utóbbi mit mondott a spanyolok elleni 2-0 után? ,,Fantasztikusak voltunk! Tudtam, hogy ezek a srácok rendelkeznek valami rendkívülivel. És most a németek ellen valami gigászi kellene! (titanico, mondja az olasz – tartottam tőle, hogy félreértenék:). Azt is mondta, hogy miután befejezi a Chelsea-nél, szeretne visszajutni a válogatott mellé, mert ez az élmény utolérhetetlen.

Világos, az utóbbi meccsek alapján, hogy Conte érti a szakmáját: nagyon menő válogatottat tett össze, menő játékosok nélkül. Vagy csak nagyon kevés menő játékossal (azt tudtuk, hogy a kapus nagyon menő). Könnyen vitatható döntéseket, mert meghozni, kiállni mellettük, mert meg volt győződve igazáról. Ederre és Giaccherini gondolok elsősorban! Hihetetlen ahogy ez az ember labdával a lábán tud közlekedni a pályán! Gyakran az az érzésem, hogy lényegük az lehet, hogy fölösleges passzokat előzzön meg velük a kapitány!). A védőhármas (BBC:) lassan felnő a Milan legendás védőnégyeséhez, bennem legalábbis felidézte őket. Ugyanúgy szikrázva pattannak le a támadások róluk.

És igen, szimbolikus ahogy egy 10-es mez Thiago Mottára kerül. Igen, szerintem, Conte ki akarja ezzel fejezni, hogy csapata a meló, az érettség és a nélkülözhetetlen erőszakosság tiezengye.

Jönnek a németek, akik esélyesnek számítanak most is, mint mostanában mindenki ellen, mert túl azon, hogy csapatként is jól muzsikálnak, sok-sok szólista is futkos közöttük.

Július 2-án, szombaton német-olasz 9-től! Jó lesz!!! :)

(nem tudtam, hogy Chiellini a King Kong névre is hallgat, illetve, hogy Giaccherini becéje: Folletto)

Több helyen is olvasható megállapítás, hogy olaszok határon kívül ugyanannyian élnek, mint otthon.

A második világháború utáni olasz kivándorlás egyik kevésbé ismert iránya Belgium volt. Június 23-án volt pontosan hetven éve, hogy a két állam megegyezett arról, hogy hetente 2000 olasz Belgiumba vándorolhat, hogy ott bányában dolgozzon. A helyiek csak elvétve vállaltak hasonlóan nehéz, gyakran életveszélyes munkát. A feltétele a letelepedésnek, a munkavállalásnak az volt, hogy: férfi légy és 35 éven aluli. A 70 évvel korábbi dátumra hivatalosságok is emlékeznek manapság, de a történész (Anne Morelli) szerint sok ünnepelnivaló nincs. ,,Semmi dicsőség nincs benne, a kényszer döntött, nem az emberek, gyakorlatilag deportáció volt.”

Ha az utóbbi szót túlzásnak is érezzük tény, hogy kíméletlen sorsuk volt a kivándoroltaknak, többször történt halálos baleset. A legnagyobb 1956 augusztus 8-án volt és az olasz állam ezután fel is bontotta a szerződést. A bányatragédiában (Bois de Cazier-ben) 262-en haltak meg, 136-an közülük olaszok.

Az olaszok vonatai Charleroi-ba érkeztek, ahol egy barakkokban történt átvizsgálás-azonosítás után azonnal mentek a bányákba. A körülmények eltértek az ígértektől, azonban az a tudás, hogy bizonyos időn belül jöhetnek a családok is nagy erőt adott ezeknek az embereknek, illetve az, hogy segíteni tudnak az otthoniaknak – ne felejtsük, hogy a világháborút közvetlen követő évek ezek.

A wikipédia tanúsága szerint az olasz emigráció több tagja, illetve inkább leszármazottja lett ismert, illetve szeretett figura Belgiumban, a világban. Nekem a 80-as évek focista csillaga Enzo Scifo jutott rögtön eszembe, feleségemnek Lara Fabian énekesnő, de ott van néhány focista mellett több ismert autómotor-versenyző is (Lucien Bianchi, Jerome D’Ambrosio) és a legleg történet Paula királynőé (1993 és 2013 között), aki egyenest Olaszországban született. Persze az ő a szülei nem bányában dolgoztak.

Ma 157 ezren vallják magukat olasznak Belgiumban.

Kicsit idetartozik, szerintem, a Székelyföldre vándorolt olaszok története is.

A Gazzetta címlapján szerepel ez a főcím a magyar meccs kapcsán: Mint régen volt! A tegnapi 2-0 után meglepően sok olasz kommentel rokonszenvezve a magyar csapattal, emlegetve mindent: régi időket, Királyt, illetve Budapest szépségét.

A cikk szerzője elsőként Kleinheislert emeli, mint a győzelem legfontosabb kovácsát. Ugyanakkor az újságíró úgy érzi, hogy a játékvezető is hozzájárult a sikerhez, mivel jogtalanul állította ki az egyik osztrákot. Aztán jónéhány szurker helyre teszi őt Í:)), mondván: Hogy, de bizony!

A kép is a Gazzetta dello Sportból érkezett

Lényeg: Ismét büszkék lehetünk focistáinkra! És ez nem azt jelenti, hogy annyira jók lennénk, hogy nem kellene a kisebb sikerekért is teljes alázattal, maximális összpontosítással − Izland és Portugália ellenn sok-sok szerencsével − játszanunk.

Magyar-osztrák 2-0, 2016, Európa-bajnokság, Franciaország!

Tavalyelőtt ilyenkor egy szerény kávézóban kellett összefutnom azzal az emberrel, aki nem megrendelt munkát akart elvégezni, aki véletlen rosszul számlázott, aki feleségemmel tiszteletlenül beszélt, akinek emberei szörnyen dolgoztak. Ő egy olyan ember, akinek a léte a szemtelenség.

A kifizetésére várt, de közben megkérdezte, hogy tényleg olaszt tanítok-e. Csak azért, mert, hogy most volt pár napot, és hogy ott milyen szép minden és hogy az emberek milyen végtelenül kedvesek, ellenben itthon…

Nem mondtam semmit, kifizettem, azóta nem hallottam róla.

A képet a toszkániai Gallo Nero (Fekete Kakas) étterem és borozó honlapján találtam.

Pontosan 70 éve történt, hopgy az olaszok úgy döntöttek legyen elég a királyságból, inkább legyenek köztársaság. 12 millió 700 ezer ember mondott igen a köztársaság gondolatára, 10 millió 700 ezer úgy gondolta jobb lenne, ha maradna a királyság. Ha Dél-Olaszországon múlik, akkor... A nők először szavazhattak.

A tartalmasabb psoztért kattints a vonalra!

A 2000-es évek elején ösztöndíjat kaptam az olasz államtól. Van bármilyen kötelezettségem feléjük?

Sokan azzal támadják a miniszterelnököt és embereit, hogy Soros-ösztöndíjasként így viselkednek vagy úgy. Bőven van mivel kritizálni, szidni őket, tegyük mindig olyannal, amivel tényleg érdemes. Szerintem.

Így is össze lehet foglalni az idei Serie A-t (mint a címben), dehát az utolsó fordulóban, amit átéltek Palermóban és Carpiban az elmesélhetetlen. És bizonyára még ezeregy van, függően attól, hogy ki kinek szrukol.

Gyalázatosan keveset láttam az idei Serie A-ból, így nem okoskodok nagyon sokat: megfogott a Milan irtózatos gyengesége, az Inter zaklatott szereplése, illetve a Sassuolo és a Chievo remeklése. Mondják, hogy a Sassuolo nem kevéske pénzből gazdálkodik, de hogy megelőzik a milánói piros-feketéket az mégis kemény infó (61 pont kontra 57).

Olvasom, hogy Toni abbahagyja – hihetetlen volt búcsú tizenegyese –, Di Natale idén csak kereste önmagát, Totti pedig háttérbe szorult. Aztán mit csinál ez a legendás 10-es? Helyet követel a Nap alatt! Gólokkal, passzokkal, varázszsal.

A Juventus elképesztő menetelést tartott a gyengécske kezdés után, de várjuk, hogy jövőre mennyire sikerül Bajnokok Ligája: nekik csak az pálya! (Chiellini irtózatosan nagy gólt lőtt az utolsó fordulóban!)

És ne hagyjuk szó nélkül Higuain tettét – bűn lenne. Gunnar Nordahl kőkori (vagyis 1950-es) csúcsát múlta felül: 36 gólt szerzett egy idényben, eggyel többet, mint a kétségtelenül derék svéd.

Egy többet olvasó Magyaroszágon bombahír is lehetne! Megjelent az Isteni színjáték Nádasdy Ádám fordításában. Kezembe vettem, forgattam körülbelül egy órát és élvezet volt!

Nagyon friss a fordítás nyelvezete, nagyon jók a lábjegyzetek és nagyon jó a kísérőanyag is hozzá – gondolok itt a térképekre, a rendkívül szemléletes ábrákra és a fordítás előtti tudnivalókra is.

Eleinte furcsállottam a könyv méretét – hossza nincs egy mbemba-arasznyi –, szóval kicsinek tartottam, nem elég átláthatónak, túl sűrű sorúnak, de aztán rájöttem, hogy tökéletes ez a méret arra, hogy metrón, buszon, otthon, hűvös nyaralóban kézbe vegyük és könnyedén lapozgassuk, hogy élvezzük ezt a tökéletes művet egy nagyszerű fordítással. Egyszóval: Hajrá nyár! Hajrá Dante! Hajrá Nádasdy Ádám! Hajrá könyvélmény!

Dante: Isteni színjáték, Nádasdy Ádám fordítása, Magvető, 2016, 6490 forint.

A fordítás körülményeiről, Nádasdy és Dante viszonyáról hosszabban itt!

Olvasom, hogy Daniele Massaro Milánó polgármestere szeretne lenni.  Rögtön utána az jutott eszembe, hogy ilyet nem tehet, csak a Forza Italia színeiben.  Továbbra is Berlusconi embere ő, gondoltam.

És így is van: Berlusconi pártja indítja őt, hogy pár ezer Milan-szurker ködös emlékét tisztábbra mossa és beindítsa őket júniusban a szavazóurna felé. Bizonyára így lesz! Ugyanakkor arra is fogadást mernék kötni, hogy Massaro nem lesz olyan sikeres, mint focistaként volt. Nem mindenki tudja, hogy nem csak a Milan csatáraként – hejjjjjj, te athéni 4-0 – jegyzett nagy-nagy sikereket, hanem válogatottként is. 1982-ben bár nem volt egyetlen percet sem a pályán, mégis világbajnok lett Paolo Rossival, Contival, Antognonival együtt. 21 éves volt akkor. Bő-bő 10 év telt el, hogy ismét válogatott legyen, akkor Arrigo Sacchi számolt vele és jól tette, alaposan kivette a részét a küzdelmes ezüstérem megszerzéséért folytatott küzdelemben. Kár, hogy a brazilok elleni döntöben tizenegyest hibázott. Mint Baresi és Baggio. Meg ne kérdezze senki, hogy: melyik Baggio? :)

Itt a Milan mezében szárnyal, Athénban, de játszott ő Monzában, a Fiorentinában és a Romában, sőt Japánban is.

És hogy a régi arcok sorozatba beférjen lám mit csinált gólvágónk a focista pályája után. Az olasz strandfoci csapat szövetségi kapitánya lett, majd komolyabb autóversenyeken indult (San Remo-rally például). Legutóbb pedig a Milan egyik szorgalmas menedzsere volt.

Daniele Massaro május 23-án 55 éves lesz.

Mindig is szerettem a második vonalhoz tartozó jelenségeket, nekem az olasz kedvencem: Don Milani, Trilussa, csapatként  a Chievo, városként Siena és Matera, Nyers István és Rino Gaetano. Talán azért van ez így, mert az említett emberekben, helyekben több a felfedeznivaló,  sok fény nem esik rájuk, így sok az izgalmas részlet.

Lénárd Sándor sem a legismertebbek közé tartozik. Azonban mióta elolvastam a L’Harmattan Lénárd Sándor Világok vándora  című könyvet kevesebb a titok. Viszont, ha lehet még izgalmasabb, még különösebb embert ismertem meg. És még több tiszteletet érzek iránta.

Eddig tudtam róla azt, hogy írt egy jó kis szakácskönyvet, amiből kiderül, hogy jó ízlése volt a konyhában (forgatjuk és tanulunk belőle gyakran!) és a közéletben – általa fedeztem fel jobbacskán Trilussát – , tudtam, hogy lefordította latinra a Micimackót, hogy Brazíliában élt és halt, illetve hogy egy szorgalmas, szenzációéhes  újság benne vélte felfedezni a gyilkos Mengelét – a magyarra uszítva a helyi rendőröket.

A könyv szerzőinek (Lénárt-Cheng Helga, Vajdovics Zsuzsa) alapos munkája miatt már sokkal-sokkal többet, számtalan érdekes történetet tudok Lénárdról.

Megvan a története annak hogyan sodródott Olaszországba, előtte a bécsi iskolaéveknek. A könyv elmeséli azt is, hogy bár Lénárd maga nem beszélt a világháborús évekről, de sok-sok embernek segített a németek által megszállt Rómában. Ezekben a hónapokban életét gyakran kockáztatta másokért: emberek laktak náluk, az ellenállók számára híreket fordított. Ekkor már együtt élt második feleségével, Andriettával, egy piemonti nemes család lázadó lányával, akivel később együtt ment Brazíliába a szép élet reményében (Levélrészlet Lénárdtól: ,,1951-ben aztán a nápolyi kikötőben újra tankokat tettek partra. Az emberek elkezdték a háborús bűnös kifejezést ironikus idézőjellel ejteni. A német tábornokok visszakapták teljes nyugdíjukat. Úgy tűnt eljött az ideje, hogy körülnézzek a világban.”), melyet végre ott az őserdőben végre meg is talált. A Donna Emmaként ismert otthonukba eleinte csak nyaranként mentek, de Lénárd Sándornak ez a hely ihletője lett, igazi otthona és ott is temették el (1972-ben). A szerény anyagiakkal útra kelő párnak úgy született pénze a lakásra, hogy Lénárd a brazil televízió egyik vetélkedőjén J. S. Bach életével kapcsolatos kérdésekre válaszolgatott sorozatban, ezek szerint meglehetősen magabiztosan és pontosan.

Lénárd maga mondta: Brazíliában az orvos feladata volt az állatokkal való törődés is.

Ha már anyagiakról van szó: Lénárdékhoz még egyszer kopogott be a nagy-nagy jólét: mikor a Micimackó latin fordítása Amerikában is befutott. Utána néhány hónapot az Egyesült Államokban is tanárkodott, egyetemeken. A Brazíliába érkezés után soha nem tért vissza az Öreg Kontinensre, csak Amerikába ment el az említett időszakokra.

Gyönyörű, különös és eredményes levelezése volt. Irodalmi, szépírói mivoltát magán kívül Szerb Antal özvegyének köszönheti, hiszen a vele folytatott levelezése következményeként fedezik fel Magyarországon a négy nyelven is nagyszerűen író brazíliai magyart. Minden valószínűség szerint neki köszönhető, hogy a 60-as években itthon kiadják a Völgy a világ végént. Lénárd amúgy többnyire orvosként kereste kenyerét, bár orvosi diplomáját senki nem látta, azonban azt tudni, vagyis dokumentált, hogy Bécsben elegendő számú kurzust végzett (Rómában a háború alatt és után az amerikai felszabadító seregeknek dolgozott).

De Karinthy Ferenccel, Weöres Sándorral, Hubay Miklóssal, Devecseri Gáborral, Illyés Gyulával is váltott levelet. Találkozni azonban csak Szerb Antal özvegyével tudott, így a róla kialakított képet leginkább csak maga alakította. De a levelezés elsősorban azt a célt szolgálta, hogy anyanyelvét szépen és frissen tartsa. Sikerült neki.

A könyv kimondottan élvezetes olvasmány, ugyanakkor rendkívüli módon figyel, a tényekre, az alátámasztottságra, sok-sok lábjegyzettel íródott. A 20-25 oldalnyi szép fényképanyag megismertet Lénárd Sándorral, többnyire saját rajzokkal díszített leveleivel.

Lénárd Sándor, világok vándora, szerzők: Lénárt-Cheng Helga, Vajdovics Zsuzsa, L’Harmattan, 2015, ára: 2990 forint.

Ha hétvége, akkor figyelmesen lesem: Na, na, mit játszott a Leicester? Szerintem sokan vagyunk így ezzel olyanok, akik már túl vannak a viharos focis éveken, de még vissza-vissza pillantanak a nagy bajnokságokra. És most azt látják, hogy megtörténik valami olyasmi, amire sokan közülük vágynak: végre megint nem Góliát nyer, hanem Dávid!

Nem! Nem azért szurkolok nekik, mert olasz az edző! Most azonban azért lesz itt szó róluk, mert olvastam egy rövidke interjút a Gazzetta dello Sportban az olasz edzővel, Claudio Ranierivel.

Egy lépésre van attól, hogy pályafutása első nagy címét megszerezze. Milyen érzés? ,,Szívesen emlékszem a Cagliaraival és a Firenzével megnyert Serie C-re és Serie B-re is!" A Premier League az más! ,,De még nincsen meg, a Bajnokok Ligája az igen, de az utolsó öt forduló szörnyen nehéz lesz. A Tottenham nem adja fel, nekünk nagyon kell összpontosítanunk."

A Leicester-játékosok meze meccsek végén mindig úszik az izzadságban. ,,Ez a mi nagy tartalékunk. Már az ausztriai edzőtáborban megértettem mekkora mentális erő (forza morale speciale) van ebben a csapatban. Nagyon ügyes srácok, akik nagy felelősségérzettel viseltetnek életük nagy esélye előtt. A héten komoly munka folyik, majd mikor jön a meccs az öltözőben nevetés van egészen míg nem lépnek a pályára. Ott aztán senki nem takarékoskodik energiáival."

Mi a család szerepe? ,,A barátok a világ egyik legszebb ajándéka! Feleségem, Rosanna a legnagyobb támaszom (é la mia roccia, a sziklám). Majd ott van a lányom és az unokám, a 15 hónapos Orlando. Skype-on látom őt és amikor nagypapának szólít, az tényleg komoly egy érzés!"

Aztán kérdezték persze arról is, hogy miért könnyezett a győztes meccs után a levonuláskor: ,,Nem igazi könnyek voltak, visszafogtam őket! Látni azokat az embereket körülöttünk, családokat Leicester-mezben, akik Sunderlandig jöttek: ilyenkor érted meg mekkora erő a foci! Amikor a mi sportunknak sikerül ezt az arcát mutatnia, akkor nem lehetsz közömbös."

Így állunk most! Hétvégére pedig: Hajrá Leicester! Hajrá Vardy, Ranieri! Hajrá Huth!!!

(Ranieri 2014-ben a selejtezőcsoportunkban 4 meccsen nyeretlen maradt a görög válogatott élén, később  a Leicester azért igazolta le, hogy próbáljon nem kiesni a csapattal)