Szóval Ődrágaságát, a fokhagymát (két személynek, mondjuk hat-hét gerezdet) az olajon megfuttatjuk (nem nagyon), aztán a csípős paprikát (egyet, s felet, én úgy felületesen kivagdostam az ereket és a magokat, csipősségért amúgy sem kell aggódni) is beletesszük a jó öreg serpenyőbe. Sütjük egy kicsit együtt, majd villával jól megnyomkodjuk őket (két percig szoktam erőszakoskodni velük).

 

Közben fő a spagetti a kicsit azért olajos-sós vízben, és innen három-négy kanálnyi vizet átmerünk a serpenyőbe, és amikor ez a víz elpárolog, akkor, amikor összekevertük a tésztával, már készen is van a Spaghetti con aglio, olio e peperoncino, vagyis a Fokhagymás-olajos spagetti.

 

Én ezúttal tettem rá parmezánt, meg fekete borsot. Bazsalikomot is tettem rá! A petrezselymet elfelejtettem! A bort már megint elfelejtettem meginni mellé.