Az egyszerűen elkészíthető és nagyon finom édességek listája tovább bővül most, amennyiben eddig a zabaglione (zabaione) nem volt ott a lehetőségek között.
Magyar neve talán borhab lehetne, ennek az állítólag észak-olasz finomságnak. Hogy készítettük el? Kell hozzá narancshéj (mi kettőt kopasztottunk meg sokat erőlködve), finom édes bor (szűk 2 deci), tojássárga (3-4), porcukor (3 evőkanálnyi). A tojássárgáját szépen összedolgoztuk a cukorral, illetve hozzátettük a nehezen lereszelt narancshéjat (túl friss volt), majd ezt a masszát hozzákevertük a finom Tokajinkhoz.
Ez, így együtt került a finom meleg gőz fölé és ott kevergettük hosszabbacskán: mintegy 15 percet kézzel és 5-6-ot géppel. Jó befektetés volt: nagyon finom – később üvegtálkákba biggyesztett – vastag, ugyanakkor könnyű krém volt az eredmény. Köszi Hegyi Barbara! Igen, neki kell köszönnünk ezt az élményt, mert nemrég kiadott főzős könyve (szép-szép személyes történetek is vannak benne) kezünkbe jutott és én rögtön kiszúrtam ezt az olasz könyvekben gyakran emlegetett édességet.
Hogy mikor és ki ette először ezt az édességet arról sok legenda született, egyet összefoglalok: egy kalandor megostromolta Reggio Emilia városát, majd miután bevette a falakat, embereit ráeresztette a városra, de ők csak némi borocskát, tojást, cukrot és illatos füveket találtak – utóbbi lett volna a narancshéj helyett –, ezeket jól összekeverték és leves gyanánt elpusztították. Ez történt állítólag 1471-ben a katonákkal és Giovan Paolo Baglionival, akit a nép Zván Bajounként emlegetett. Ők elégedettek voltak.
Mi is!