Olasz fórum

Olasz fórum

Jön a Nápoly! (tippbajnokság, 19. forduló, Mihajlovics-videó)

2010. január 08. - mbemba

Míg az Inter a sereghajtóval gyakorolhat, addig a másik két dobogós egymás oltja. És közben egyre csak jön a Nápoly!

Tovább

Dante (könyvismertető)

Jó időszak ez a karácsony és újév közötti, mert ilyenkor van idő olvasni. Akár súlyosabbakat is. Most sikerült egy ilyet elolvasni, s remélem, hogy legalább egy kicsit át tudom adni az élményt.

A tavaly vettem meg azt a Danteről szóló könyvet, melyet Barna Imre ajánlott mindenki figyelmébe. Nem csak az Isteni színjátékról van szó benne, hanem az irodalom Maradonájának életéről, többi művéről, tömve egy csomó jó történettel. És ami lényeges, hogy nagyon is olvasható stílusban – mármint amennyire a téma megengedi.
 
Az egyetem évei alatt kiderült, hogy a Divina Commedia nagyon nehéz olvasmány. Halandó azt nem tudja elolvasni állandó lábjegyzetek böngészése, lapozgatás nélkül. Szerintem magyarul sem lehet olvasni hatezer megszakítás nélkül. Ha ez a könyv meglett volna korábban, akkor a lapozgatás feleződött volna.
 
Az amerikai szerzőnő izgalmasan kifejti Dante gondolatait, magyarázza az írókirály világát, az akkori Itáliát, Firenzét. Nincs a könyvben egy üresjárat, nincsenek tetszelgős mondatok, bájosak, csak egy csomó adat, információ. De szépen írva az utolsó szóig.
 
Megmutatja péládul azt, hogy mennyire fontos volt, hogy akkoriban a könyveket nem csak olvasták, hanem felolvasták kisebb-nagyobb körben. Ennek köszönhető gyakran a szöveg lendületessége, merthogy fenn kellett tartani a hallgatóság figyelmét. Ezeket a kiszólásokat gyakran jelzi a könyv. Nagyon tetszett, mikor a főmű kapcsán a szerző feltárja, hogy teszem fel a purgatóriumban bemutatott erdejének képe alighanem a Velencében tett követjárás után megbámult fenyőerdő lehetett. De ugyanilyen Dante (eredetileg Durante) által látott és hasznosított kép a Rómába zarándokként érkező tömegről, mely tömeget a Castel Sant’Angelo hídjára érkezve két sávba sorolták. Ezt a képet a Pokol egyik színén láthatjuk viszont. Szintén a pokol egyik bugyrában látjuk a fejjel földbe ásott bűnhődőket (persze, hogy a pokolban mbemba, hol máshol). Ez a halálbüntetés Firenzében előfordult akkortájt. Persze, ettől még Dante fantáziájával nagyon sok fantáziaversenyt megnyert volna.
 
Kiderült az is számomra, hogy miért írják a könyvek Dante születésekor, hogy május-június (1265). Az Ikrek jegyében született (azért rá lehetett volna jönni mbemba, hogy ez a csillagjegyet jelentheti). És ha már Alighierik családi élete felmerült: megtudtam, hogy három gyermeke volt – minimum (igazából nem tudni, hogy hányan voltak). Közülük Iacopo volt az, aki édesapjuk halála után kábé nyolc hónappal a falba rejtve megtalálta a Paradicsom még hiányzó tizenhárom énekét – miután álmában édesapja elmondta annak pontos helyét.
 
Az nem most derült ki, hogy firenzeiként nem jött ki a sienaiakkal, de ezt ahogy ő megosztja…: ,,Van még egy olyan ostoba nép, mint a sienai?” kérdi Dantét, majd válaszol is: ,,Még a franciák sem múlják felül őket!” Aztán jön még pár nem kedvelt firenzei és pisai név is. A montaperti csatavesztés is kínozta Dantét, pedig halála előtt történt a gyalázat (itt írt róla az olaszfórum).
 
Hogy mennyire ura volt a versnek Dante arra talán jó példa a Színjáték felosztása, szerkezete: 3 könyv, 33 ének. A három helyszínt (pokol, purgatórium, paradicsom) pedig 9 kör, 9 gyűrű, 9 ég alkotja. Beatrice neve 63-szor szerepel, neve rímként megintcsak 9-szer. Meg még egy csomó alkalommal tetten érhető a számmisztika. Igen valószínű, hogy Dante helyüket már jó előre meghatározta, ami nem kis bravúr.
 
És a szavak között is hihetetlenül válogatott. A könyv szerzője úgy érzi, hogy a legfülbemászóbban akkor él a hangfestéssel, mikor a pokolban a költekezők és a kuporgatók nagy-nagy kövekkel játszott meccsét a következő szavakkal érzékelteti: viddi, Cariddi, riddi, intoppa, troppa, poppa. A szitkozódó beszédre az –occia (occsá), összecsuklásra az –acca (ákká). És ha már nyelv: szerencsétlen sorsú Dantenek volt alkalma, hogy az olasz táj nyelveit elemezgesse, hiszen életének nagy részben száműzetésben élte le: Ravennában, Veronában (nem tudom elhallgatni a tényt, hogy a Chievo sárga szerelésén a Danténak otthont ado Cangrande jelenik meg – meg lova), Bolognában volt több időt, de Rómát, Pisát, Padovát is megjárta. Azt nehéz lenne megfejteni, hogy a szárdokkal, nyelvükkel miért nem volt megbékélve aszonta, hogy úgy próbálnak beszélni latinul ,,ahogy a majmok utánozzák az embert”. A néni megmutatja, hogy ez nem igaz! 
 
Ilyen randán csak a pápákról beszélt (ez katolikus és hívő mivoltát legkevésbé sem érintette). VIII. Bonifáccal például annyit foglalkozik, mint D. József. O.V.-vel.
 
Aztán persze itt a sok köszönöm a könyvnek jár, vagyis szerzőnek (Barbara Reynolds), a fordítónak (Sajó Tamás), illetve Babitsnak.
 

Kicsit erősebb lett a Serie A (tippbajnokság, 18. forduló)

Toni Rómába, Beckham és Pandev Milánóba költözött. Ezzel pedig színesedik, kicsit erősítget a Serie A (következmény az is, hogy Beckham kisfelesége többet fog költekezni: maga mondta, hogy Milánóban nem tud ellenállni a vitrineknek. Ez volt a szükséges kisszínes!). Amúgy pedig helyre állt a világ rendje: hiába a rövidebb, másoknál hosszabb gyengélkedés, úgy is ott van a Juve és a Milan az Inter mögött, mitöbb a Roma is feltápászkodott, s már megint nagyok az igények! Ők négyen nem engedhetik meg maguknak, hogy ne a BL legyen jövőre a játszóterük! Addig azonban győzniük kell a kellemetlenkedők ellen. Márpedig most kijut a jóból. Itt van rögtön a…

Tovább

85 éve vette kezdetét a fasiszta diktatúra

Egy rövid, ámde lényegretörő posztban emlékezzünk meg arról a gyászos napról, ami pontosan 85 évvel ezelőtt történt, január 3-án. Mussolini 1925-ben, ezen a napon oszlatta fel az olasz parlamentet, és vezette be de iure is a fasiszta diktatúrát. Tekintsük át a közvetlen előzményeket, hogy mely események vezettek el oda, melyek folyományaként Mussolini szinte akadálytalanul, különösebb erőszak nélkül, jogi műszóval élve a törvényes jogtalanság révén lett Olaszország teljhatalmú ura.

Tovább

"A gyémántból nem nő ki semmi, / a trágya virágokat ont."

Hamarosan lesz 11 éve, hogy elhunyt az olaszok nagy költője, és talán még nagyobb zenésze, aki egész életében a nincstelenek, és a perifériára szorult emberek segítője, gondjainak megéneklője volt. Fabrizio de André jövőre lenne 70 éves, és még mindig köztünk lehetne, ha egy súlyos betegség nem ragadja el.

Tovább

Az erő megéneklője

1876-ban ezen a napon született az a költő, író, akinek a nevéhez fűzhető a modern, politikával átitatott művészet megteremtése, aki életében lángoló, botránykeltő, hírhedt és híres volt. A jellegzetesen olasz futurizmus megalapítója, aki bár élete vége felé egyre több visszatetsző tettet követett el, de így is az egyik legnagyobb hatású avantgárd alkotó volt: Filippo Tomasso Marinetti.

Tovább

Sanremóban lesz Antonellácska, Cutugno, egy királyi sarj és a dialektus is

Szokatlanul nagy a hírverés a jelen Sanremo (február 16-20) körül. Korábban voltak évek, hogy a közelgő parádét csak az jelezte, hogy október, november és december azzal a találgatással telt el, hogy ki lesz aki a színpadról levezeti a fesztivált: egy bige (például idén Antonella Clerici), vagy egy szépkorú ripacs (Pippo Baudo), esetleg egy vegyes csapat (Baudo-Michelle Hunziker). Néha valamilyen véletlen folytán valóban szellemes emberek (Bonolis) is frontvonalba kerültek.

Tovább

Magyarország legyen olyan, mint a Chievo!

A napokban azon elmélkedtem, hogy miért vagyok oda annyira a Chievóért, a veronai külkerület, a városszéli dombtető csapatáért. Egyrészt van egy személyes emlék, vagyis mikor a srácok még a harmadosztályban botladoztak, akkor volt szerencsém ott lenni a dombtetőn és beleszagolni egy egészséges olasz közösség életébe. Semmi zűr, csak egymással beszélgető emberek, nagy séták, jó kaja – nagyon jó kaja –, közben kávészürcsölés, ugratások, újságolvasás a kávézóban. Estefelére az öregek csapata kiegészül a melóba járókkal. Másrészt, gondoltam, csak van valami még a Chievo-mánia mellett! Nos, az alábbiak is benne lehetnek a szerelemben.

Tovább

A Berlusconi-affér

A második világháborút követő demokratikus olasz közéletben ezidáig kevés megosztóbb és egyúttal sikeresebb politikus volt, mint Silvio Berlusconi. Botrányok, éppen hogy a tinikorból kinőtt lányokkal való bulik, szeretők, hosszan lehetne sorolni, de nem teszem, mert baraonda remek posztban számolt be a kormányfő életútjáról. Mi most tekintsük át azt a "merényletet", amit pár nappal ezelőtt követtek el Berlusconi ellenében, előzményeivel és következményeivel.

Tovább

Hírek Nápolyból (a hatméteres karácsonyfa ellopása, az éber rendőrök és a pizza)

Pár napja olvastam a hírt, hogy Nápoly sűrűjében sikerült ellopni a város hatméteres karácsonyfáját. A fácska nem volt még feldíszítve, ez könnyítette a dolgot, de azért annyira könnyű nem lehetett a lopás, mert egy kamion is kellett a szállításhoz. Ezt írják a lapok.

Meg azt is írják, hogy a tett színén egy helyi polgár összefoglalta a tolvajokra vonatkozó gondolatait. Ez következik: ,,Kedves Babbo Natale! Kívánom, hogy azok, akik ezt tették – illetve a hozzájuk hasonlók – legyenek sterilek, hogy ne hozhassanak létre több szemetet! Ez a város, és lakóinak túlnyomó többsége, kiknek sajnos elveszik a hangjuk, többet érdemelnek!”

Tovább
süti beállítások módosítása