A név kötelez, a pénz beszél, írom a címben, mert nyert: a két milánói, a két római, a Juve és a Nápoly. A pénz beszél, a többiek szorgoskodnak.

A pénteken (Catania-Milan) kezdődő, torinói derbivel (Juve-Torino) megáldott forduló beharangozója ezúttal egy játékosról szól. Ő a Chievo december 3-án született csodaembere Luciano. Igen, őt hívták, ő hívta magát Eribertónak, Eriberto Silva da Conceiçao! 37 éves lesz!

A mindig mosolygós, nyurga brazil történetét nagyvonalakban sokan ismerik: Nevet és életkort hazudott, hogy játszhasson.

Luciano (CHIEVO)

Igen, így is össze lehet foglalni! De úgy is, hogy Luciano szabadulni akart a nyomortól, s ezért azt hazudta a Palmeiras vezetőinek, hogy nem 23 éves, hanem 19, így a nagy klub vezetői azonnal kaptak a reményteljes fiatalember után – az életkorhoz új személyazonosság is kellett, így lett Eriberto a derék Luciano Siqueira de Oliveira. Egy évre rá pedig a Bologna is úgy gondolta, hogy ez a fiatal még alakulhat, s ki tudja mekkora klasszis lesz belőle. Ehelyett, meg kell mondani nem igazán ment a brazilnak Emilia fővárosában. Írják az akkori újságok, hogy szertelen volt, bohém volt, s nem csak a pályán. A szurkolók is kikezdték s Eribertót Erimerdónak gúnyolták (merda, vagyis szar).

2000-ben leigazolta a Chievo, s itt a brazil fiatalember egyenesbe került. Akkor még a Serie B-ben labdázott a veronai mini, de már Delneri volt az edző, aki csodát tett a csapattal. A harmadik helyet elérve jutott az élvonalba a panettone – egyfajta kuglóf – gyáros Campedelli által 

irányított klub. Ott pedig… a világ nem hitt a szemének! 

Az aprócska költségvetéssel dolgozó egyesület október 21-től december 2-ig a Serie A élén állt. FELFOGHATATLAN!

Ő és Manfredini, a Chievo két szélsőembere – ők voltak a Frecce Nere, vagyis a Fekete Nyilak – talán még ebből 

a csapatból is kiemelkedett. A nagy-nagy csapatok és a csak sokkal-sokkal módosabbak sorra környékezték meg, s vitték el a legkiválóbbakat.

Luciano (Bologna)

2002 nyara volt, s ekkor történt, hogy – Luciano maga nyilatkozta több helyen is – lelkiismeret-furdalása volt. Elsősorban azért, hogy kisfiának nem adhatta azt a nevet, amelyiket igazán szeretett volna. Felesége nevét viselte kisfia. De maga is nagy zavarban érezte magát folyamatosan. Ekkor emberünk fogta magát, hazament, s egy Sao Pauló-i bíróságon feljelentette saját magát. A Lazio levette a kezét a játékosról, szerződést bontottak felek. A Chievo viszont megértést tanúsított, s újra alkalmazta a játékost, immár nem Eribertót, hanem Lucianót!

,Nagyon meglepődtem a hírre, de szeretettel gondoltam a srácra, aki csak így tudott kiemelkedni a közegből, a nagy szegénységből, anélkül, hogy lopott volna, ölt volna!" – mondta Del Neri. 

A hathónapos eltiltás után rövid idővel elment az Interbe focizni, de csak magát kereste. Ötször játszott kék-feketében, s ezalatt nyilván nem alakított nagyot. Haza is engedték.

A Chievóban viszont ismét hozta a szokásosat, merthogy Veronában már otthon van Luciano. Nagy kedvvel játszik azóta is minden meccsen. Robotol, néha trükközik, a szélen rendre felér a kapu elé, visszazár, ütközik, s ma már néha előfordul,  hogy egy ütemmel később ékezik egy összecsapáshoz.

Pontosabban: Luciano ma is lohol, mint egy kisgyerek, mindig ott a mosoly az arcán, s ha a bíró így fúj, úgy fúj, ha az ellenfél izgágája megsértődik, vagy csak játssza azt, ő csak rámosolyog. Elég sokat tud az életről.

Óriási kedvenc!

És akkor a forduló meccsei a tippeléshez:

Catania-Milan
Juve-Toro
Nápoly-Pescara
Genoa-Chievo
Bologna-Atalanta
Inter-Palermo
Lazio-Párma
Siena-Roma
Udine-Cagliari
Firenze-Samp

Az olaszok védekeznek, s mindig egy-nullra nyernek vagy ikszelnek. Catenaccio, na! Ez a forduló ezeket az elavult félmondatokat vetette fel ismét – kilenc csapat nem rúgott gólt. Így kellett történnie, mert, aki jót akar, az tudja, hogy bajnok csak a legritkábban az, aki a legtöbbet lövi, hanem sokkal inkább a legkevesebbet kapja. A kiesés elleni küzdelemben is hasznos a jó védelem.

Anglia is felfedezte a Milan leghangosabb emberét! Az ember (Tiziano Crudeli), aki megörül valamennyi Milan-gólnál, Angliában egy fogadóiroda reklámkampányának lett az arca, sőt hangja: IGEEEEEEEEN, HANG-JAAAAAAAAAAAAAaaaaaa!

Tessék!

Rendhagyó fordulót rendeznek a héten a Serie A-ban, illetve ez a kijelentés sem fedi le a teljes igazságot, hiszen meccsek sora tolódik át a következő hétre. Nem feltétlenül az EL-ben való jó szereplés jutalma ez a plusz egy-két pihenőnap – mind a négy Európa Ligában szereplő klub akkor játssza soron következő bajnokiját -, bár igazándiból az is lehetne, hiszen a négy közül három is várhatja a decemberi sorsolást, és a februári megmérettetést. Hogy mit láthatunk a következő néhány napban? Lesz itt szicíliai derbi, Milan – Juve összecsapás, hétfői és keddi TV-s meccsek.

68-ban sokan mondtak mindenfélét. Beszéltek a szabadságról, szabad szerelemről, jogokról, voltak nagy-nagy tüntetések, erőszak is volt valamennyi, ezekről ma is hallani. Kevesebbet hallani megvalósított álmokról.  Pedig volt ilyen is. Sőt, egy utópia is testet öltött. Riminivel szemben, benn az Adrián, semleges vizeken. Mert volt, aki komolyan gondolta!

Márpedig ez tényleg utópia volt. Egy mérnökember fejébe vette, hogy kiszakad a társadalomból – az olasz államból pontosabban –, s az Adrián, mélyen benn a tengeren egy szigetet hoz létre, ahová elviszi feleségét is, s létrehozzák a maguk apró-apró államát.

Eltérek a szokványos fordulózárótól! Már hetek óta kikívánkozik ez a poszt a firenzeiekről, de mivel nem jó koptatni az olyan szavakat, mint bajnokesélyes, eddig vártam.

Az ember, akinek nem kellett sok idő a jó munkához!

Például most is, mi történt?! Gondoltam megnézem őket a lendületes, erőteljes Atalanta ellen, aztán megnéztem az első félidőt, s már el is dőlt a meccs – 3-1 volt és emberelőny.

Kifejezetten izgalmas meccsek várnak ránk! Torinóban, Nápolyban olyanok játszanak, akik Európában is igazán számítanak, de tényleg izgalmas meccs az utolsók meccse is – na jó, majdnem uccsók –, hiszen a Samp-Genoa városi derbi. Engem legjobban – na jó, ez is túlzás – a Fiorentina-Atalanta érdekel.

A Juve négypontosra duzzasztotta előnyét (1-6 Pescarában, Quagliarella hármat vágott, az utolsó csoda volt). Tehette, mert az Inter a bergamói pokolban odaveszett (3-2). A Nápoly (Mesto, Káványi, Hamsik, Insigne, ebben a sorrendben), a Fiorentina (1-3 a Milan ellen, az elsőt Aquilani lőtte) és a Lazio viszont nagyon igyekszik.

A Polip, az Óceánjáró zongorista legendája, az A misszió, A lator, az Egy marék dollárért, a.......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... – hogy csak a filmzenék többségét ne említsem – zeneszerzője ma lett 84 éves. Kívánjuk, Isten hagyja dolgozni még sok-sok évig egészségben Ennio Morriconét!

A többnyire jó átlagot hozó nemzetközi szereplés után folytatódnak a Serie A küzdelmei, amelyből magasan kiemelkedik a Lazio – Roma fővárosi derbi. De lesz nekünk Genoa – Napoli is, Ezek a testvérharcok bőven szolgáltatnak izgalmakat, vagy említhetnénk a pescaraiakat, ahol az év meccsére készültek egész héten (ellenfél a Juve).

Valentino Rossi hatalmas vetélytársa, Max Biaggi visszavonult. Óriási – Olaszországot megosztó – versenyeket vívtak ők a királykategóriában, ahol egyes futamokat leszámítva Rossi nyert. Biaggi 1994 és 97 között valamennyi alkalommal megnyerte a 250 köbcentisek világbajnokságát.

Szerkesztettem egy könyvet, s ezt szeretném ajánlani nektek! Illetve annak bemutatójára hívok a téma iránt érdeklődőket (szerda, november 7., 5 óra, Bem mozi). A könyv törzsanyaga egy füzet 1944-ből. A cím is erről árulkodik: Budapesttől Bergen-Belsenig, egy füzet 1944-ből. A 137 oldalas kötet páros oldalain a magyar szöveg szerepel, páratlanokon az angol.

A füzet 1944 novemberében íródott, Svájcban. A szerző pedig egy zsidó asszony, aki úgy érezte, hogy le kell írnia azokat az eseményeket, amelyek vele történtek a német megszállástól (március 19.) egészen a koncentrációs táborban eltöltött éjszakáig (július). Tette talán azért, hogy feldolgozza a feldolgozhatatlant. Valószínű, hogy az írás szerzője deportálás közben jegyzeteket készített, hiszen többször is dátumok szerepelnek a füzet margóján.

Bamberger Rózsinak – Stern Samu hitközségi elnök (1929-től), a Zsidótanács elnökének lánya – iskolai végzettségét nem sikerült megtalálnom, az viszont biztos, hogy kimondottan szép, letisztult stílusban, csodálatos hozzáállással ír a vele történtekről. Alig-alig ír indulatos szavakat a megaláztatások után egy-két hónappal. Ő ugyanis megmenekült a táborból, mint Kasztner-vonatos. Kasztner Rezső – 1941-től Rudolf – a németekkel tárgyalt, személy szerint Eichmannal. Ezen tárgyalásoknak köszönhetően, elsősorban hadianyagokért cserében 1684 zsidó megmenekült.

A könyv törzsanyaga tehát a 45 oldalas füzet, melynek fakszimile változata szerepel a könyvben. Utána helyet kap a füzet szerkesztett változata – 98 százaléka változatlan. Szerkesztett itt azt jelenti, hogy néhány mondatot érthetőbbé tettem, illetve, hogy gyakran lábjegyzetek szerepelnek mellette.

A lábjegyzetek 90 százaléka és a szerkesztett változat utáni rövid tanulmány Ungváry Krisztián írása (Történelmi Háttér a címe).  Utána jómagam, Zágoni Zsolt – másfél oldalon – leírtam a füzet, illetve azon család történetét, ki közlésre átadta nekem a füzetet.

A könyvet kifejezetten értékes fényképek zárják, szintén fakszimile formában, vagyis színes oldalakon. Köztük egy Bergen-Belsenből, Berlinen át küldött, cenzúrázott levelezőlap; egy KolletivPass, vagyis egy okmány, egyfajta útlevél, mellyel több százan átléphették a német-svájci határt.

Ezt a rövid posztot azért írtam, hogy meghirdessem a Bem moziban, szerdán, november 7-én, 5 órától tartandó könyvbemutatót, melyen jelen lesz Ungváry Krisztián is. A könyvről pár héten belül alaposabb, részletesebb cikk is íródik itt a blogon.

Áttörés lenne? Megszorongatják a Juvét? Stramaccioni hatalmas edző, egyenest Special 2? Más is nyerhet aranyat? Egy biztos – most már –: el lehet verni a Juvét!

Persze, hogy mindenkit érdekel a Milan, a Roma, a Klose nélkül játszó Lazio, a Cavani nélkül játszó Napoli, de... a Juve-Inter, az Juve-Inter!

Fogalmam nincs miért döntöttem az Inter-Samp mellett, de őket néztem szerda este.

Már megint szárnyal az Inter?

Többször eszembe jutott, hogy tökös ember ez a Stramaccioni – tökösebb a San Siróban csak Zanetti volt. Ferrara viszont a legkevésbé sem az! Uff!

Lehetne arról beszélni, de jó az, hogy a FIFA Aranylabdára jelöltjei között három olasz is van: Balotelli, Buffon és Pirlo… , azonban a botrányos bíráskodás híre mindent beborít. Collina gyermekei, mossátok le a gyalázatot!

Palermóban a jövő elkezdődik?

Palermo-Milan (kedd, 8,45). Jó lesz figyelniük a palermói védőknek, mert két fürge próbál majd keverni a védelmükben. Allegri maga mondta, hogy Pato kezd El-Shaarawy mellett. A Genoa ellen már egész szépen, lendületesen játszott a piros-fekete csapat. Miccolinak egyelőre nincsen társa. Szerintem szomorú estje lesz a palermói vezérszurkolónak. Azért, így jobban belegondolva, ez a Pato-El Shaarawy páros hosszú évekre megoldás lehetne. Az egyiptomi fordulók óta remekel, Pato pedig végre Ibra árnyékától – és végtelen kivagyiságától – megszabadulva nagyot is alkothat.

Szorítkozzunk a tényekre: mindkét római vesztett – egyik szerintem leginkább magában keresheti a hibát, a másik kevésbé, de... ő is jobban teszi. Mindkét csapatnál, a játékosok többsége elvesztette a fejét. Győzött mindkét milánói: egyik sok-sok keservvel, másik, állítólag simán. Nyert a Nápoly is, így több kihívója is van a Juventusznak.

Már készülődtem a mindent felforgató címmel, mely szerint a Videoton több pontot szerzett Európában, mint az összes olasz együtt, de ma reggel olvasom, hogy az Inter mégis nyert a belgrádi partizánok ellen. Oda a bombasztika! Meglátjuk, hogy a spórolós Udine, Nápoly, Inter, a bénázó Milan és Juve mire képes a félszigeten.

Nem akármilyen november 11. lesz ez számunkra, ugyanis két óriási formában lévő római halad a derbi felé.

A Lazio például úgy focizott, hogy a Milan megszeppent kiscsapatnak tűnt (3-2, így 1-0, 2-0, 3-0). Jogos lehetett itt a kérdés nyáron, hogy minek kell egy Petkovics a Lazio kispadjára, de a szerb remekül folytatja az évek óta zajló nagyszerű munkát. Vannak a klasszisok: Klose, Hernanes, de a szürke szorgalmasokból álló középpálya egészen szépen robotol. Most Gonzalez és Candreva volt kimagasló – a válogatottat kiküzdő utóbbi hatalmas gólt lőtt. A védelemben pedig Dias, aki hihetetlen tudással és odaadással hozza magát – hogy milyen energiákat felszabadítva küzd, arra ábraként ott volt egy mentése utáni öröme.

Sokat szoktunk szavakon lovagolni: forradalom, ortodox és nem ortodox, gyarmat, gyarmatosítás, satöbbi. Én bizony meglepődtem, mikor az olasz miniszterelnököt, Mario Montit hallottam: ,,Köszönhetően kormányomnak, remélem, hogy pár év múlva elmondhatjuk, Európa nem gyarmatosította Olaszországot." (1,00 után a videón)