Kénytelen-kelletlen úgy döntött az olasz kulturális minisztérium (Ministero per i Beni e le Attività Culturali,

,,Egyszerűen nem tudjuk megengedni magunknak, hogy lemondjunk ennek a hétnek a bevételeiről!” – üzente a minisztérium. Hogy felelős és érzékeny döntésről van szó, arra bizonyíték – legalábbis számomra –, hogy helyette bevezetik az ingyenes látogatási lehetőséget minden hónap utolsó vasárnapjára, mondván, hogy az olasz családok akkor érzik leginkább pénztárcájuk pehelysúlyát.

Micsoda forduló volt már megint!!!! Mindegyik meccsre befizettem volna – a Toro-Sampra nem –, mindenhol izgalom, látvány, fordulatok. Aztán olvasom, s látom, hogy egy játékvezető már megint elérte, hogy ne a szépségről szóljon a forduló, hanem a bírózásról. Mindezt az utolsó meccs, utolsó percében. Szeeeeegény Guidolin, ezredszer jár így!

Végre beköszöntött a február, aminek leginkább azért tudunk örülni, mert ismét a foci kerül az előtérbe, kiszorítva minden más egyéb tényezőt az első helyről. Igen, a januárral lezárult az átigazolás: volt itt minden kérem, ami szem-szájnak ingere. Tudunk beszélni óriási fogásról, okos ügyeskedésekről, vészmegoldásokról és amatőr, vezetőségi hibákról is. Voltak, akik meglehetősen aktívak voltak a piacon (Palermo, Genoa) és voltak, akik lassítva vették a kanyarokat ebben az őrült tempóban. A forduló már ma kezdetét veszi, mégpedig Rómában.

Még csak az kéne, hogy ne essék szó Balotelli hazajöttéről!:)))) A tény már-már közismert: Balotelli 4 évre a Milanba igazolt.

Mindenki a Nápoly kedvében járt: a Juve otthon döntetlenezett, a Lazio otthon veszített a veronai mini ellen, az Inter a San Siróban örült egy döntetlennek, de a Roma is megint pontokat vesztett, egy újabb őrült meccsen. Közben a Nápoly, ahogy az olasz mondja: cinico (csííííniko) nyert. Nem volt jobb vagy sokkal jobb – Pietro megmondja –, de nyert. Káványi százegyedik gólját vágta. Dzemaili és Insigne gólpassza pedig mestermunka!

Szinte hihetetlen, de van a Serie A-nak olyan fordulója is néha, amikor se derbit, sem rangadót nem tudunk beharangozni. Az aktuális játéknap is pont ilyen lesz, leszámítva, hogy szívós-masszív csapatok meccselnek majd a tabella első hat-hét helyén tanyázó néhány klub valamelyikével (Napoli, Fiorentina, Roma).

Szeretem, mikor egy film foglalkozik társadalmi problémákkal is. De mivel A tenger törvénye (Terraferma, Szárazföld) egy szicíliai szigeten zajlik garantált a természet mesés látványa is. Van itt gyönyörű táj, gyönyörű nő, kedvenc bácsi, súlyos kép, meg minden.

Az alapprobléma a Földközi-tengerről, az Afrikából Dél-Olaszországba érkező bevándorlás. Társadalmi problémákra oly érzékeny lelkünk csak ritkán szembesül azzal, hogy Afrikából ezrek, tízezrek próbálnak Európába jutni a tengeren. Ez jobb esetben sikerül vagy ott halnak meg szerencsétlenek a tengerben. Sok-sok ezren.

A Juvét megközelítették, a Juve ismét lerázta üldözőit (Nápoly, Lazio, Inter). A Juve meccsből csak a gólokat láttam, de azok közül voltak lehengerlőek: Pogba óriásiakat bikázott a kapuba. Hirtelen elfelejtette mindenki, hogy Pirlo nem volt a pályán. Az olasz yahootól 10-est kapott a srác. Én ilyenre nem emlékszem.

Engem ebben az idényben az lep meg a legjobban, hogy majdnem valamennyi csapat – talán a Laziót és a Juvét leszámítva – mindent tud produkálni: zseniálisat és gyalázatosat, rendszeresen. A gyalázatos túlzás, mert az inkább más vidékeken születik, nem a Csizmán.

Megérzések jönnek!

Elsősorban a Boateng-ügy kapcsán az Inter-Bologna, Olasz Kupa-meccs felei úgy érezték, határozottan állást kell foglalniuk a rasszizmust illetően. Ennek jegyében a két csapat játékosai Weisz-feliratú ingekben futottak ki a pályára (a meccset mindenki saját, eredeti mezében játszotta). Tudniillik Weisz Árpád, elsősorban edzőként, ennek a két egyesületnek a trénereként ért el komoly sikereket. Korábban itt írtunk Weisz Árpádról, pályájáról és sorsáról.

Két fordulón belül a Juve elszórt öt pontot, s máris újra kiírták a bajnokságot, az aranyért való harcot. A Lazio és a Nápoly hozta hazai meccsét, s máris csak 3, illetve 5 pont a különbség. A hírek után olvasgatva a Lazio nehezen gyűrte le a bergamói ellenállást, ellenben Mazzarrinak – arra is maradt energiája, hogy elejtsen egy kedvességet: beküldte Insigne öccsét, Robertót (1994 májusában született).

Látva az előző forduló eredményeit csak álltam és bámultam (Juve-Samp 2-1, Fiorentina-Pescara 0-2, Udine-Inter 3-0), meg örömködve öklöt ráztam (Nápoly-Roma 4-1, Chievo-Atalanta 1-0). Hasonlóan bombasztikus eredmények sorára most nincs esély – a Pescara az egyetlen, aki selyemre boríthatja a bilit.

Mi több, roppant érdekes fordulót tudott le a Serie A újévi rajtja: papírforma eredmény alig, illetve nagy nehézségek árán született csak meg, egy-két kivételtől eltekintve.

Felkelve a Karácsony okozta lustulásból és a szilveszteri eltompulásból ismét itt vagyunk a beharanggal. Folytatódik a Serie A, a szokásos vízkereszti fordulójával, a szokásos meccsidőpontokban. Jelenleg a téli mercato időszakát éljük, így egy kicsit el is törpül talán ez a forduló az ügynökök, menedzserek nyüzsgéseitől. Azonban most is lesznek bőven nézhető meccsek, többek közt a forduló zárása és egyben rangadója a Napoli - Roma.

Nápolyban minden másképp van! Másképpen megy a kávézás – automata Milánóban, délen csak a bárban szabad –, a tisztálkodás,… és más a Karácsony is. Északon karácsonyfa van, Nápolyban pedig betlehem, ahogy ott mondják: presepe.

Erről van szó Luciano De Crescenzo könyvében, Così parlò Bellavista (Így szólott Bellavista).

...

Azért győzelem és győzelem között is hatalmas különbségek lehetnek. Például itt van a Roma-Milan 4-2-je, illetve a Siena-Nápoly 0-2-je.

A címben említetteknél új edzők kezdik a munkát (Delio Rossi, Iachini – Ferrara és Cosmi helyén), de ezen túl is van újdonság. Talán a legfontosabb, hogy a nápolyiakat megrövidítették két ponttal. Egy másik, hogy tovább folytatódik a Cagliari stadionmizériája: most Parmában kénytelenek focizni a szárdok. A Juve örül a döntésnek.

Igazságtalan ez, de mit lehet tenni? A Lazio ismét sikeresen vett egy érettségi vizsgát, a Fiorentina, a Milan és a Juve brillírozott – mellesleg a Juve el is húzott –, Di Natale már megint csodát tett (tíz emberrel játszva mentett pontot a Palermo ellen), a Juve Törpapája óriási gólt rajzolt az Atalanta kapujába, a Bologna igen-igen fordulatos meccsen nyert Nápolyban (0-1, 2-1, 2-3),... de láttam 20-25 percet egy ködből ki nem látszó meccsből, s mégis arról kell szólni.

Számomra a Lazio-Inter a forduló legje. Az már látszik, hogy mindkettejüket komolyan kell venni, de lehet, hogy egyiküket még komolyabban.

Alaposan meglepődtem, mikor először láttam az óbudai San Marco utcanév táblát. Ki olaszkodik Óbudán? – kérdeztem magamtól, majd másoktól, főleg óbudai öregektől. Válasz nem volt.

A nyolcszázas években még híres család volt a Nákó család. A Budapesten született Nákó Mileva tetszett egy San Marco nevűnek, pontosabban Capece Zurio San Marcónak. El is vette. Róla 5-10 perc guglizás után annyit sikerült kiderítenem, hogy nagy nápolyi származású nemes család, a Capece Zurio család sarja volt, s mint ilyen igen-igen vagyonosok voltak. Így történhetett, hogy halála után Nákó Mileva nagy vagyon fölött rendelkezhetett. Ezzel a pénzzel pedig jól bánt San Marco hercegnő: tudta, hogy egy mértékig környezetéért is felelős.

Conte visszatért, a Juve pedig ugyanúgy masírozik előre, mint nélküle (Palermo-Juve 0-1). A milánóiak is nagyon szorgalmasak (Inter-Nápoly 2-1, Toro-Milan 2-4).

Hull a pelyhes fehér hó, lesz-e teljes forduló? Merthogy a jelenlegi állapotokat nézve és ismerve több meccsnek is elég kérdéses a megrendezése. Mi persze ettől eltekintve még ugyanúgy beharangozzuk ezeket. Íme, ezeket a meccseket tolná parkoló pályára az időjárás: Atalanta – Parma, Siena – Catania, Torino – Milan, Inter – Napoli és Bologna – Lazio.

Veszélyes élete van már régóta az olasz h-nak. Van, aki azt mondja, hogy értéktelen (Non vale un’acca, vagyis:
Nem ér egy h-t sem!); régebb és még régebb kiirtották volna, mások pedig kiröhögik, pedig megpróbál elrejtőzni egy k alakjában. Én is röhögök, mikor azt halljuk a löttyre Firenzétől Sienáig, hogy hohá-holá.

Na jó, lehet, hogy nem is rejtőzködés kérdése. Mondják, hogy azért van arrafelé ez a há, mert korábban az etruszkok nyelvében nem volt ká, s így azt ott később sem ejtik – bizonyos helyzetekben.

A h eleinte boldogan élt szavak elején, közepén főleg, talán a végén is; volt olyan, hogy használták, ha kellett, ha nem: Hodie mihi, cras tibi (Ma nekem, holnap Tibinek!) – mondták a pórul jártak a vihogóknak.

Többet beszéltek, akkor a népek, s kevesebbet írtak, így jó és szép élete volt spiránsuknak. Kőbe vésni mégiscsak nehezebb, mint tollakat rángatni, tabulátorokat gyötörni.

Aztán megjelent a nyomda, s ott mindenféle anyagias emberke. Egy ilyen, egy velencei, Aldo Manuzio, azt mondta a csinkuecsento közepén, hogy: Megvagyunk mi h nélkül! A háttérben a mohóság állott: kábé 1/30-addal csökkentjük a költségeinket, mondták a súgók, akik azt is mondták, hogy mondja azt a Velencei Corriere-nek: Parasztjainknak elég bajuk van, egyszerűbb lenne nekik, ha nem lenne ez a … Nem kell ez nekik! Olcsóbbak lennének a könyvek! – jött a fő-fő érv. Ezt mondta. Állítólag!

Manuzio védője most súgja, hogy előtte vesszőkel és pontokkal, s egyéb központokkal gyarapította az írott nyelvet. Szóval, nem volt ő spórolós, na! De a mögötte állók: Hahaj! Fogukhoz verték a zecchinót.

Egy hajításnyira – időben és térben – élt a széplelkű, könnyűtollú, hosszan író Ludovico Ariosto, ő pedig jól megmondta: «Chi leva la H all’huomo non si conosce huomo, e chi la leva all’honore, non è degno di honore», vagyis: Ki a h-t elhagyja, az egy suttyó!

Tovább folyt a dulakodás, jöttek a kreatívok – főleg egy Policarpo Petrocchi nevű –, s azt diktálták volna, hogy legyenek a h helyett hangsúlyos ò-k és à-k. A másik fele (Fanfani és Rigutini) azt, hogy pont úgy jó minden, ahogy van! Kell-e mondani, nem győzték meg egymást. Ez volt a nyolcszáza évek második fele.

Mussolini nem sokat vívódott, a Duce alatt a gyerekek ilyen mondatokat írtak, hogy: «Pino e Piera ànno – Volt h, nincs h! – un panino ed una pera» Szóval, semmi latin maradvány, semmi szóeleji h, megfosztották az avere ige alakjait h betűjüktől.

A Blicco megírta azt is, hogy pápaválasztáskor a parancs az volt, hogy  – különben nincs Lateráni Egyezmény, nincs Vatikán –:ABEMUS PAPAM-ot kell üvölteni a teraszról.

Állítólag!

A háború után ismét szanaszét voltak a h betűk mindenhol. Egyszer egy sokat beszélő, aranylábúak fejébe igéket öntő edzőt egyenest H.H.-nak hívott a sajtó, mert túl azon, hogy Helenio Herrera volt, gonoszabbak szerint ez Habla Hablát jelentett – nálunk ez, ugyebár, hablatyol formában gyűrűzött be.

Az új hullám pedig megkerülhetetlenné tette a h-t A Csizmán is: holiday, homeless, hard így, hárd úgy, heavy így, heavy úgy, hobby, hooligan,…

Szóval a h rinascimentója, reneszánsza van! Minden happy, minden Hollywood és Hawai azóta Olaszországban, meg mindenhol!