Olasz fórum

Olasz fórum

Bronz? Ezüst? Arany? Hogy három, az biztos!

2008. augusztus 20. - mbemba

Három ökölvívó van az elődöntőben, vagyis három érem máris biztos, mint a hétszentség.

A két nehézfiú, Clemente Russo és Roberto Cammarelle után, az 51 kilós Vincenzo Picardi is éremért fog mérkőzni. Nem is annyira rossz az indulók/befutók arány, hiszen hat olasz boxoló indult Pekingbe.
 
Hármuk közül Cammarelle számít a szóvivőnek, vagyis ő mondja el leggyakrabban a véleményét. Most, az olimpia alatt legalábbis biztosan így van. Könnyen tud hatásos lenni, mert szavai mögött ott áll 190 centi és 102 kiló (Russo 91 kilós). Mikor felmerült, hogy az olasz versenyzők, esetleg, ne vonuljanak fel a megnyitón, jól kiosztotta Meloni miniszterasszonyt, mondván, hogy egyes politikusok a saját világukon kívül, nem értenek semmihez.
 
Cammarelle az érmek kiosztásával kapcsolatban pedig azt mondja, hogy csalódott lenne, ha nem arannyal menne haza. Ő így foglmazta meg: ,,A cél, egy világbajnoknak, nem lehet a bronz!"
 
 

Cammarelle a magasabb :))

 

Szörfözött ezüst

A bajnoknőnek ez a negyedik olimpiai érme. Szereplésében, sikerében részesek a környezetében működő vállalkozók, helyi érdekeltségek.

Egy kép a bajnoknő honlapjáról: www.alessandrasensini.it

A grossetói születésű Sensininek volt aranya (Sydney), két bronza (Atlanta és Athén), most pedig kiegészült a kollekció egy bronzzal.
 
Talán érdekes, hogy a 70-es születésű sportolónő Barcelonában is ott volt, de ott végül csak a hetedik hely sikeredett, miután sokáig éremközelben volt.
 
A rengeteg érmes olasz sportoló között, ő, azok közé tartozik, akik nem valamelyik állami pénzből támogatott egyesületben versenyzik. Mögötte viszont felsorakozott a helyi, toszkán vállalkozók hosszú sora. Annak ellenére volt ez így, hogy jelenlegi egyesülete a Yacht Club Italiano Genova.
 

Kaladze, a grúz segítségért kiált

A hír már többnapos, azonban sajnos, még mindig időszerű. Még úgyis, hogy most nem folyik a bombázás. A Milan grúz futballistája segítséget kért mindenkitől, hiszen országát támadás érte. ,,Oroszország támadást kezdett a nemzetem ellen!” – mondta egy hete.

A segítségkérés kapcsán külön megnevezte Amerikát, aztán hozzátette, hogy segítsen mindenki, aki tud. És itt érdekesebb olasz szemszögből a történet, hiszen Silvio Berlusconi, az olasz miniszterelnök hagyományosan jó viszonyt tart fenn Vlagyimir Putyinnal, aki ugyan már nem elnök, csak miniszterelnök, de kétség ne férjen hozzá, még mindig frontembernek számít. Majdnem szó szerint. Vannak források, melyek szerint Kaladze már kérte Berlusconi segítséget, mások csak annyit írnak, hogy azt is kérni fogja. Aligha ez fogja módosítani az orosz hatalmi vágyakat, de a sportoló nyilván nem tehet mást, minthogy minden tőle telhetőt megtesz, és ő bizony megtesz mindent, ami rajta múlik.
 
Hiteles személy azért is, mert korábban is cselekvő ember volt, vagyis nem csak a háború idején vállalt szerepet Grúzia lakóinak sorsát jobbra fordítandó. Korábban olasz és mindenféle más befektetőket vitt a kaukázusi országba, alapítványa segítségével, melynek neve Kalafoundation, címe pedig: www.kalafoundation.org. Az alapítvány honlapjának nyelve: orosz, angol, grúz és olasz. Aki segíteni tud és akar, az a megfelelő számlaszámot megtalálja az előző címen. Ezek az adatok megtalálhatók személyes honlapján is: www.kaladze.it.
 
Most, az elsőszámú cél, annak a 180 ezer embernek a sorsa, akik a bombázások elől menekültek el otthonaikból
 
Kaladze többféleképpen próbál javítani az otthoniak helyzetén: szeptember folyamán egy helyi, vagyis milánói Rotary klubbal együtt kísérel meg, minél nagyobb gyűjtést szervezni.
 
Kaladze egy kérdésre válaszolva, elmondta, azt is, hogy szülei, akik Grúziában – a korábbi harcok helyétől távolabb élnek – egészségesek.
 

Palio, az antiolimpia (videóval, 1936-ból)

A napokban három részben számoltam be a sienai lovasviadal alakulásáról, történetéről, valahogy, mintha a lényeget hagytam volna ki.

Hogy valaki jobban megértse ezt a hagyományt, lehet, hogy az olimpiával kell összevetni ezt az eseményt – a Rai Uno felvezetése kínált ötleteket.
 
A Palio egy olyan esemény, ahol nem a részvétel a fontos, sőt: itt csak a győzelem a fontos! Sőt, másodiknak lenni maga a lúzerség. Gúny tárgya az, aki második, és aki sokadszor is az, az még inkább vesztes. Nem beszélnek balszerencséről, hanem annál inkább tehetetlenségről. Ha nem nyer húsz éven át, akkor rokonszenves lesz.
 
A lovasok a verseny előtt kezükbe kapnak egy korbácsot (nerbo), amivel úgy bánnak, ahogy akarnak: verseny közben az ellenfél lovára is odasózhatnak és az ellenfél nem háborodik fel, hogy micsoda sportszerűtlenség. Itt nincs sportszerűség, itt nincs fair-play. Ilyen szempontból ez egy angolmentes terület. Nem is nagyon lehet más, hiszen a Palio nagyon régről érkezett, más időkből. Ez egy férfias viadal, ahol nem szépnek akarnak mutatkozni a lovasok és közben mindenféle aknamunkát végezni.
 
A nerbóval az ellenfelet is lehet akadályozni. Fő a győzelem!
 
Itt nem lehet aknamunka, mert itt minden egy eszköz, ami a győzelemhez segít. A ravaszság, a trükk, a rafinéria, a hamisság is csak eszköz. Mesélték, hogy volt olyan, hogy a gyenge győzelemre esélytelen kontráda lovasának csak az volt a szerepe, hogy a baráti kontrádát segítse győzelemhez azzal, hogy az esélyes ellenfelet kizökkenti, azzal, hogy állandóan keresztbetett neki. Erre eszköz lehet például az ellenfél lovának a megzavarása a rajtnál, az akadályozás a verseny során. Egyezségek köttethetnek erről a verseny előtt. És mivel ez tudni valóan hozzátartozik a Palióhoz, ez nem csalás.
 
A baráti kontrádák viszont segítik egymást. Egyezségeket kötnek, amelyek soha nem kerülnek papírra, merthogy az adott szó úgyis többet ér. Ezek az egyezségek az esélyesebb támogatásáról szólnak, illetve az ellenfelek akadályozásáról.
 
Mindenféle statisztikákat vezetnek, évszázadokra vissza; tudják, hogy a lovasok hányszor indultak, melyik ló nyert; mikor nyert valaki sorozatban többször; melyik ló mennyi alkalommal indult; ki nyert egy évben kétszer (cappotto). Azt nem tudja senki, hogy a második, hogyan lett második: csak nagyon kicsin múlott, vagy többön. Nincsenek pontszerzők sem.
 
Viszont nincsenek szponzorok sem, nincsen semmiféle alkalmazkodás az igényekhez, a divathoz, a tévéhez; bár a tévé közvetít. Most, augusztus 16-án például a Rai Uno-híradó hiába kezdődött meg, az elkezdődhetett, mert annak 8-kor kellett kezdődnie. A Palio lovai, szervezői, lovasai viszont ezt kicsit sem vették figyelembe. Nem úgy történt, hogy Hajdú B. jelezte, hogy vége a reklámnak és akkor, gyerünk, indulhat ló és lovasa.
 
És érdekes, hogy a téren lévő turisták valahogy nem rondítanak bele a hangulatba, ők is megértik, hogy nem azért nincs kezdés, mert velük ki akarnak szúrni, hanem azért, mert a szabályok úgy kívánják, hogy a kisorsolt lovas döntsön erről egyedül. És nincs sárga lap, figyelmeztetés, vagy csere. A kedvezményezett feladata az, hogy neki, vagyis kontrádájának jó legyen, vagyis, hogy a kötelek között, a rajtnál az ellenfelek viaskodása az ő előnyét jelentse (mossa). Ha úgy akarja, addig vár, amíg beesteledik. Ez azért túlzás, de az tény, hogy jól kimerít mindenkit.
 
A mossa. Most talán indulhat a verseny, bár túl nagy a rend.
 
Aki egy kontrádába született, az nem lesz később egy másik kontráda tagja. Egy sienai barátom édesanyját kérdeztem, hogy ő kinek szurkol, illetve, hogy kihez tartozik. A szurkolás szót, ahogy én értettem azt ő nem értette, hiszen nem szurkol ő, hanem tartozik valakihez –
nincs szurkoló, csak részvevő. Elmondta, viszont, hogy a házassága és az, hogy harminc éve valahol él, az nem változtatott semmin. Ő az Aquiláé maradt.
 
Az Aquila címere
 
De a sor folytatható, itt nincsenek különböző nyomású pólók olcsóbbak, vagy drágábbak. Csak zászlók vannak és kendők, mind egységesek, és ahová lehet, oda ki is van téve.
 
A Palio után, a győztesnél nagy ünnepség van, ahová a sportszerűség kedvéért nem kell meghívni a veszteseket, de tiszta szerencse, hogy az idétlen magyar turistákat nem kergetik el onnét.
 
 
 

A Sienai Vágta (Palio 2.), videókkal

A figyelmet fenntartandó, úgy fejeztük be a témáról szóló első posztunkat, hogy talán-talán pálya szavunk Sienából érkezett. A Palio szó ma, azt a zászlót jelenti, amelyet a győztes kap, és amelyikre egy nevesebb festő pingál, és amelyikről hosszú időn át lehet beszélni, hogy szép, nem szép, vagy, hogy az előző szebb volt.

A magyarázat, mely szerint ez a Palio lenne a pálya szavunk őse, így szól: a palio egy selyemkendő volt, amelyet a torna győztese elnyert. Ezért a szó átvette a verseny jelentést, ami magyarul is benne van a pálya szóban. Magyarul eredetileg pályadíjként értették, ebből maradt meg a pálya verseny értelemben, majd jelentéstartalma bővült a pálya helyére is. Ezt írja a hivatalos honlap magyar változata.
 
A verseny és a napi előkészület
 
 
A Palazzo Pubblico melletti kápolnában kerül sor a lovas miséjére, amin megvallom nem vettem részt, viszont az ezt követő edzésen már lesben álltam. Igazából, itt a lovasok nem feszítik túl a hámot, könnyed átmozgató edzést tartanak, mint a focisták. Óvják a lovakat és magukat. 10,30-kor a polgármester (sindaco) kinevezi a lovasokat, innentől kezdve már nincs lehetőség arra sem, hogy valaki sérültet jelentsen. 3 óra körül a kontrádák templomaiban, környékén gyűl a nép és bár vannak turisták, akik bizony súgdolóznak, de ott áhítat van és minden sienai szempár a lovat nézi, hogy valami bűvös jelet ad-e a ló, ami elárulja, mire lesz képes a délutánon, vagy koraeste. Persze volt már olyan, hogy az egyház, annak felei tiltakoztak, hogy ennek, mármint a lószentelésnek nem ott van a helye, de a hagyományok mégiscsak fontosabbak (egyébként Sienában járók megfigyelhetik, hogy a Dómban bukósisakok is kerülhetnek a falakra, hálaként az életbemaradásért egy nagy bukás után).
 
Innen pedig irány a Campo, persze hangosan danolva, hangoskodva, értsd üvöltve. Ilyenkor a nézők is jól teszik, ha elindulnak a főtér fele, hiszen a 90-95 százaléka az embereknek a tér közepéről nézi a csodát – módosabbak a paloták közvetlen közelében összeeszkábált falelátókról élvezik a néznivalót, még kiváltságosabbak pedig a paloták erkélyeiről, loggiáiról – és bemenet csak egy bizonyos ideig van, bár talán még egy órával a kezdet előtt még engednek be a kör közepére. Érdemes feltankolni vízből, élelemből, mert bizony komolyan megütközik a nap itten, és hosszú órákra benn lehet rekedni, míg a
díszfelvonulás (sfilata storico) zajlik, ahol a masírozók, díszes, reneszánszkort idéző öltözékekben büszkén lépdelnek. A díszmenetben 14 csoport van, valamennyien feladatukat komolyan véve, nem vigyorogva vonulnak, pedig fiatalok is vannak köztük szépszámmal. Például zászlódobálók. Rendkívül rokonszenves ötlet, hogy a felvonuláson a céhek, az egyetem képviselői, apródok, meg ki tudja, még kik mellett, jelen vannak 6 lovag személyében, a már nem létező kontrádák is.
 
Sienai édesanyák azt is elmondhatják fiúknak, hogy ezalatt, jobb nem a Városháza melletti rész jobb oldalán lenni (úgy értem a jobbot, hogyha a Városházával szemben állunk), mert ott engedik be a tömeget és ott a népsűrűség hatalmas. 70 ezer ember fér el ezen a téren – ilyenkor.
 
Aztán elkezdődik a verseny!
 
Három kört kell megtenniük, amit meg is tesznek szűk három perc alatt, de a kezdés igen nehéz. Nehéz, mert a tíz lónak úgy kell beállnia, abban a sorrendben, ahogy ezt a sorsoláskor meghatározták. Ez pedig nehéz! Ló legyen a talpán, amelyik nyugodt tud maradni 70 ezer izgatott – és izgatottságának hangot adó – olasz között. Tetézve a bajokat, az csak a fele, hogy ők sorba állnak két kötél (canape) közé. Még fele sem. A tízedik lovasnak, akinek kilétéről ismételten a szerencse dönt, akkor lép versenybe, amikor jónak gondolja. Ő nem vesz részt a kötelek közötti helyezkedésben. Általában jól meggondolja indulását, hiszen ezzel a vacakolásával igen-igen ki tudja meríteni a másik 9 lovast; az összpontosítás nyilvánvaló, hogy egy óra ijesztegetés után már nem olyan, mint eleinte volt.
 
A lovaknak, szerencsétleneknek, a koncentrációja folyamatosan ébren van tartva, mert a zsokék (fantinók) ökörbőr korbácsot kapnak, amit használnak is. Érdekes, hogy nem csak a saját lovukat csapkodják, de szabályos az ellenfelet is akadályozni. Meg, amint az előző posztban már megjegyeztük a lovas nélküli ló is diadalhoz juttathatja a kontrádát. Ez a scosso. Legutóbb 2004 júliusában nyertek így Paliót. Találtunk egy videót róla: 
A Palio-sorozat utolsó részében szó lesz az aktuális futásról, a neves kanyarokról, rivalizálásokról, illetve a lovakról és az állatvédők akcióiról. A posztra, akkor kerül sor, amikor a youtube felvétellel tud szolgálni a legújabbról.
 
Ezt a videót megnézve az állatvédőket és -barátokat is nagyon meg lehet érteni:

 

A Sienai Vágta (Palio 1.)

Ha egy város, egy ország nagy eseményt rendez, akkor természetes, hogy a népek odafigyelnek, érdeklődnek, hogy sikerült ez, amaz, minden rendben megy-e vagy sem.

Sienában, ha Palio van ugyanez történik, csakhogy ott minden évben kétszer van ilyen mindenkit megmozgató nagynap; egyik nem fontosabb, mint a másik, mindkettőre mindenki kíváncsi, és mindenki, ha nem is őrül meg, de sokan azt is megteszik, vagyis: nem mindennapi templombajáróként templomba mennek, hogy imádkozzanak kerületük (contradájuk) sikeréért, majd annak idején, a verseny előtt a lovat is beviszik oda – igen, a templomba –, hogy megáldják; nézik a lovak fogsorát, meg szemét, hogy minden rendben-e; contradabeli barátaikkal énekelnek az utcán.
 
A Campo fölülről, 102 méter magasból
 
Hogy mi a Palio? Egy évszázadok óta megrendezett lóverseny Sienában, Toszkána mesevárosában. Három kört futnak a lovak, előtte történelmi öltözetbe bújt városlakók vonulnak a (sfilata storica) főtéren. Sokak szerint, azért született meg a Palio, hogy megünnepeljék az arrafelé sokat emlegetett montaperti csatát, mikoris a sienaiak legyőzték a firenzeieket. Ha ez így van, akkor 1260 óta van Palio.
 
A jobb érthetőség kedvéért megpróbálom időrendben követni ezeket az eseményeket – egy ideig.
 
Előkészületek
 
Az év két versenyének időpontjai soha nem változnak: július 2. (Sarlós Nagyboldogasszony) és augusztus 16. (Mária Mennybemenetele) a két nap. De igazából ez csak a végkifejlet. Az eseményre való készülődés, az a nem semmi. A főtérre (Campo) – pontosabban az, azt körbefutó útra – földet visznek, amelyet locsolnak, gondoznak, ápolnak, hogy a versenyre, illetve az edzésekre megfelelő keménységű, vagy, talán, lágyságú legyen.
 
Aztán ott van a lovak bemutatója (batterie). A lovakat megvizsgálják, csoportokra osztják, megfuttatják, próbákat tesznek velük. Amikor minderre sor került, akkor a contradák megbízott vezérei a polgármester jelenlétében kiválasztják a lovakat.
 
A Palazzo Pubblico előtti emelvényen pedig sorsolást tartanak, arról, hogy melyik ló fogja képviselni a contradát. Igen, képviselni, mert innentől kezdve minden a ló körül forog. Elviszik az istállóba, a kerületi istállóba, ott nagy-nagy odafigyeléssel óvják minden pillanatát, lépését, főleg a próbák alatt, merthogy abból hat is van a verseny előtt. Lovast (fantino) is szabad cserélni, azonban lovat nem. A sikeres ló – két lónak nyolcszor is sikerült elsőnek lennie – külön ellátást kap, egész életére, a hálás kerületétől. Valóban!
 
Ló a templomban
 
 
És még egy adalék a ló fontosságáról: a háromkörös versenyt nem a zsokénak kell megnyernie, hanem a lónak, vagyis, ha a lovas leesik, de a lova beér a célba, akkor is győzött a contrada.
 
 
A zsokék, vagyis a fantinók
 
A lovasok, a zsokék vendéglovasok. A helyiek pedig minden követ megmozgatnak, hogy ügyes fantino érkezzen. Egyike a leghíresebbeknek Giuseppe Pes: már a bemutatkozásán nyerni tudott (1982. július 2.), 32 egymásutáni Palión ült nyeregbe 1991 és 2006 között. Tette ezt különböző kerületek szerelésében, merthogy egyáltalán nem szükségszerű, hogy egyazon kontráda (legyünk úttörők, magyarítsunk, néha) szerelésében versenyezzen, sőt… Itt teszik próbára magukat a kerület vezérei: kit tudnak megszerezni a fantinók közül, vagy éppen megtartani, hogyan tudnak cserélni. Ő, Pes – sienaiaknak csak il Pesse – a közelmúlt. Azonban ugyanúgy fennmaradnak nagy nevek a távoli múltból. Ott van Angelo Meloni, aki 1902 és 1930 között tizenháromszor nyert, örökéletre szóló kézsérülése ellenére. Nagy riválisa volt, Meloninak, Alfonso Menichetti, akit hatszor győzött. Ő 1921-ben ült lóra utoljára Sienában.
 
Menichetti ősei is zsokék voltak. Pes, bár Toszkánában született, szardíniai felmenői voltak. Amit azért jegyzek meg külön, mert minden sienai (senese), meg igaz olasz tudja, hogy a szárdok remek lovasok, vagyis igazi lovas nemzet. Nem vagyok a témának szakértője, korántsem, de például ilyen adatok vannak a Wikipédián.
 
A kontrádák
 
Manapság 17 van belőlük, de voltak idők, amikor 42-en voltak. Számuk akkor csappant meg nagyon, amikor 1348-ban a pestis pusztított ezeken tájakon is. A jelenlegi kontrádák biztosan megvoltak a XV. század végén is, vagyis a Cinquecentóban. Más egységei is voltak és vannak a városfelosztásnak, ennek megfelelően létezik a Terzo di Camollia, a Terzo di San Martino és a Terzo di Città. Tehát harmadolták is a várost (terzo = harmad, harmadik).
 
A versenyen mindössze 10 kontráda indulhat, ezúttal a Sas (Aquila), Teknőc (Tartuca), Torony (Torre), Kagyló (Chiocciola), Párduc (Pantera), Erdő (Selva), Lúd (Oca), Hernyó (Bruco), Kosvölgye (Valdimontone) és a Sárkány (Drago) tízesből fog kikerülni a győztes. Hogy miért pont ők, a másik hét hova tűnt? Először is, indul az a hét, amelyik lemaradt az előző Palioról, a másik hármat pedig hozzájuk sorsolják. A szóban forgó hetek a következők: Zsiráf (Giraffa), Egyszarvú (Leocorno), Tarajos Sün (Istrice), Bagoly (Civetta), Farkas (Lupa), Hullám (Onda), Kagyló (Nicchio).
 
Az állatnevek és a kontrádák közötti kapcsolat az lehet, hogy a céhek zászlajukra tették címerállatukat és ezt örökölte a kerület is. Ilyenkor, Palio idején a városban helyiek és nem helyiek a címerállatos kendőkkel a nyakukon, a fejükön csatangolnak, heverésznek a Campón. Az ablakokban pedig ott van a zászló.
 
A verseny előtt
És amikor közeledik a nagynap, esetünkben augusztus 16., akkor a díszszőnyegek is kikerülnek a főtér, vagyis a Campo palotáinak ablakaiba.
 
A versenyről, annak szabályairól és veszélyeiről, a pályáról (ez a szavunk, a Palio szóból is származhat), az eredményről a Palio után!
 
 

Soha nem volt ilyen sikeres Olaszország!

Hat nap, hat arany! Soha nem volt ilyen sikeres Itália az olimpián. A példa, és az érthetőség kedvéért: Szöulban, illetve Barcelonában a legvégén sikerült hat-hat aranyat szerezni. És még vannak esélyek szépszámmal: Alessia Filippi úszásban, a női vívócsapat, aztán a kajakosok, meg … mind-mind hozhatnak még aranyat, érmeket.

Tovább

Megvan az ÖTÖDIK ARANY is!

Sportlövészetben, ezen belül is a női skeetben, az elsőség egy hármas szétlövésben dőlt el. Az amerikai és a német versenyző lőttek előbb, és szerencsére – olasz szemmel – ellőtték magukat. Ez azt jelenti, hogy nem találták el a két, 60 kilométer/órával repülő, korongot. Mindketten csak az egyiket repesztették szét.

Tovább
süti beállítások módosítása