Olasz fórum
Nápolyi gyerekek dolgozatai (iskolakezdéshez 3.)
Szerinted miért van kétezer küszöbén még mindig annyi háború?
Nápolyi gyerekek dolgozatai (iskolakezdéshez, 2.)
Mi a véleményed a vadászatról?
A vadászatról ez a véleményem: a másfél millió olasz vadászból (ennyit mondtak be a tévéhíradóban) másfél millió bűnöző.
Nápolyi gyerekek dolgozatai (iskolakezdéshez, 1.)
Marcello d’Orta kénytelen-kelletlen Nápoly egyik külső kerületében tanítóskodott, egy ilyen helyen: ,,A Scampia negyedben a fiatalok harmincöt százaléka bezárkózik a lakásba. Aki az utcán van, az cigarettát, kábítószert árul, feketetotózik és gyakran prostituálódik. A Scampia negyed az állam és a rendfenntartó erők ellenőrzése alól kicsúszott hálóterem.
Olasz iskola, olaszok nélkül
Nem akármilyen osztály indul Torinóban, az ottani iskolakezdéskor.
A Fiochetto nevű iskola, egyik első osztályába (az I. E-be), egyetlen olasz csemete sem fog járni, viszont lesz egy-egy egyiptomi, nigériai, kongói és albániai, két tunéziai és hárman lesznek marokkóiak, kínaiak, illetve románok.
A La Stampa újságírójának a Benetton reklámkampány jutott eszébe és innen a United colors of School. Előbb-utóbb meg kellett alakuljon ez az osztály, mert Porta Palazzo negyedet rengeteg külföldi lakja.
Most aztán lesz hadd el hadd! Indul a Serie A!
Nagyon komoly bajnokság indul szombaton: erősödtek a nagyon nagyok, a nagyok és a kicsikék is! Többnyire.
A klubvezetők nagyon odatették magukat és minden pénzt kifacsartak magukból. Ez persze így nem igaz.
Nézzük a nagyon nagyokat! Az Inter vezetői a brazil Mancinit elhozták a Romából, ami arra is jó, hogy megmutassák a fővárosiaknak, hogy ,,nem vagyunk egy kategória, megveszünk, akit akarunk!” A brazil már kapott a rómaiaktól: a sosem kötekedő Spalletti megjegyezte, hogy a kispadot ott viszont el kell fogadni – néha legalábbis. Aztán úgy néz ki a kezdőben lesz Muntari, a ghánai őserő. Portsmouthból érkezett. És hát a kispadon a Serie A-ba belevágó Mourinho. Ranierivel, a Juve trénerével már volt egy fölöslegesnek látszó purparléja és fogadni lehet rá, hogy nem ez volt az utolsó affér (az Internek lehet meglesz Quaresma és a Steauából Radoi is).
Szóba került Ranieri, vagyis a Juve is. Ebben az évben már nincs alibizés, vagyis a ,,nekünk a dobogó kell" szöveg. Ennek megfelelően érkeztek nevek is. Sőt, a nevek helyett inkább remeknek látszó igazolások. Giovinco színt fog jelenteni, az biztos. Mellber, Poulsen, De Ceglie szolgáltathatja a hátteret a kockázatosabb manőverekhez. Memba pedig azt mondja: Amauri majd megmutatja!
Ez Amuri! Érdemes Buffon mimikájára figyelni a 30. másodpercben.
A Milan pedig nagyon megakarja mutatni. Hogy vannak-e összefüggések Berlusconi miniszterelnöksége és a nagybevásárlások között, arra, nincs információm elsőkézből, de tény, hogy Ronaldinho piros-feketébe öltözött. Látványt ígér az összmunkája Kakával. Visszajött Sevcsenko és Borriello. Az összmunkájuk Kakával gólokat ígér. És ha a gólok nem jönnek, akkor jön Inzaghi és ahol ő elmegy ott Pippo-gólokról beszélnek már régóta. A Milan egy kis biztonságért Londonba ment: Flamini és Senderos az Arsenalban megtanulták, hogyan tudják feláldozni magukat, azért, hogy társaik látványt nyújtva legyenek eredményesek. Ezért szorít most a San Siro, hogy ez sikerüljön. Jó hír minden Milan-szrukernek, hogy Abbiati is visszatért. Zambrotta? Majd meglátjuk mire képes a világbajnok.
Aztán a Roma is fejébe vette, hogy vetélkedni kell az előbbiekkel. Visszajött Montella! A 34 éves klasszis pedig még képes lehet jól időzített gólokkal segíteni, aztán a Realtól érkező Julio Baptista sem a kispadra érkezett: lesz ott dulakodás elől, mert Okaka is visszaérkezett a Modenától. A 19 éves csatár helyet fog követelni, hogy kap-e nem tudjuk. Mindenesetre ő az, aki 16 évesen már gólt lőtt a Nápolynak majdnem a félpályától kapuig masírozva. Ezzel ő a legfiatalabb Olasz Kupa gólszerző. Aztán a norvég Riise is biztosan több veszélyt fog jelenteni balról, mint az amúgy nagyon is megbízható Tonetto.
A Fiorentina, a Sampdoria keményebb fejű hívei nyilván látják miért tudnak versenyre kelni a nagyokkal. Firenzében Mutu mellé megszerezték Gilardinót, aki máris megszabadult béklyóitól és ismét idézi régi énjét, aztán Jovetic is nagy durranásnak ígérkezik. Több edző szerint is a 8 millióért igazolt montenegrói megvétele lesz a legnagyobb vétele ennek az idénynek. Hallottad te is Ronaldinho ezt a jóslatot? (Nem hallja!). Azért a firenzeieknek van is szükségük minőségre, meg mennyiségre, hiszen a Bajnokok Ligája igája vár rájuk. A Sampdoria abban reménykedik, hogy az lesz nekik Cassano, ami Maradona volt a Napolinak. Ha fele annyi lesz, már jól jártak! Félreértés ne essék: Cassanót óvni és szeretni kell! Cassano pedig megfogadta, hogy ő lesz az új Mancini – ez is éppen elég lenne a genovaiaknak, ugyanis vele bajnokok lettek a blucerchiatók. Igen, igen, akkor volt Vialli is, meg Cerezo, meg…
Innentől pedig a csapatok azért küzdenek, hogy ki ne essenek. Megeshet az bárkivel, mert mint említettem mindenki erősödött, az újonnan jöttek pedig erősek is, erősödtek is. Kezdjük az újakkal: a Chievo elsőként jutott vissza, azon nyomban, hogy elbúcsúztatták őket. Várható volt, hogy Obinnának nincs maradása (Everton az új csapata), de a lényeg, hogy Pellissier maradt. Ez túlzás, de a veronaiak lelkének ez kellett. Ha minden igaz egy millió eurót kapott a házi gólkirály, ami egy ilyen szerény-szerény költségvetésű egyesületnél kész csoda, vagy maga a ragaszkodás. Sokáig károgtak a károgók – ez a dolguk –, hogy kevés lesz a Chievo az új idényre, de mikor megérkezett az utolsó pillanatokban Langella és Pinzi, akkor mindenki – akit érdekel – kalapot emelt a klubvezetés (Campedelli elnök, Sartori menedzser) előtt. Iachini edző megmondta, hogy a csapat nem változtat, továbbra is 4-3-3-at fog játszani, vagyis: támadni, támadni, letámadni!
A Bologna középpályájára áldozott talán a legtöbbet: a belga válogatott Mudingayi olasz szinten is remek, megmutatta ezt a Lazióban, de Volpi sem piskóta. Aztán a csatárok közé odahozták Di Vaiót is. A Lecce a másodosztályban is látványos játékával tűnt ki, most pedig még ráerősített erre: két dél-amerikait is megszereztek a déliek. Giacomazzi visszatér, Castillo pedig a Pisa csatáraként rugdosta a gólokat. 21-ig jutott a tavaly.
A Catania szintén kitett magáért: Zenga elhozta egyik román csatárkedvencét Dicát (Romániában edzősködött a korábbi válogatott kapus), de alighanem még többet fog nyomni a latba Ledesma, aki a Boca Juniorstól érkezett. Megátjuk mekkora érvágás lesz Vargas eladása.
A Catania szicíliai ellenlábasa – talán kevés ez ide – a Palermo esetében nem biztos, hogy a kiesés elkerülése az elsőszámú cél. Véleményem az, hogy sokat gyengültek: elment két világbajnok (Barzagli és Zaccardo Wolfsburgban kötöttek ki – ők tudják miért), ráadásul Amuri is otthagyta őket. Azonban, ha a védelemben helytállnak az emberek, akkor nem csak Szent Rosaliában bízhatnak. Ciaramitaro, Liverani, Budan tudnak látványosan játszani, Nocerino pedig a jövő embere, és lehet, hogy a jelené.
Nápolyban is álmodoznak egy jövendőbeli nagycsapatról, de még csak az építkezés zajlik. Jött Maggio a Samptól, az argentin German Denis, Rinaudo a Palermótól, de vannak hasonló értékű távozók is, például Garics György, aki kellett az Atalantának.
Kellett az Atalantának, ami azért is kitüntetés, mert ott Del Neri az edző és neki bizony van szeme-esze a játékosokhoz. Érdekes igazolás Vieri megszerzése – voltak olyanok a táborból, akik hangot is adtak elégedetlenségüknek, mikor a Bergamóból 96 nyarán búcsúzó, most 35 éves Bobo visszajött. Jött továbbá Alessio Cerci a Romából, támadónak, ő viszont a jövő embere lehet. Sikerült megtartani Floccarit. Róla csak, annyit, hogy memba azon nyomban honosítaná.
Ő Floccari és mesególja
Gyengült a Lazio: elment Mudingayi, Rocchi sérült pár hónapig, Behramit sem sikerült megőrizni (irány a West Ham – mondta a svájci) és Zauri, illetve Tare is odébbállt. Helyettük Brocchi, Makinwa, Foggia jött meg egy sor játékos, akiből még bármi lehet: Lichtsteiner (Lille), Matuzalem (Zaragoza, brazil), Zarate (Birmingham City), Carrizo (River Plate). Memba azt mondja Foggia nagy fogás lehet. Így visszanézve, nem is a minőség a kérdés, hanem a nagyszámú érkező, akik közül sokan a kezdőbe látnák magukat. Revideálok! Jók :) lesznek!
Nem olyan biztos ez a Torino esetében. Elment Recoba, ami azt jelzi, hogy lehet előrelépés, de elment Lazetic, Comotto, Lanna, Motta és Dellafiore is. Elől valamit nagyon akar a vezetés, mert megszerezték Nicola Amorusót, Rolando Bianchit és a Leccetől befutó Abbruscato is jó firma. Hatalmas idény aligha keveredik ebből, de elég lehet egy nyugodt évre.
A Genoa nagyon meg akarta szerezni Pellissiert, aztán hogy nem sikerült megszerezték Potenzát a firenzeiektől. Ment Borriello, meg Di Vaio, de érdekes – nem ironizálva érdekes – emberek érkeztek: Ferrari (Roma), Gasbarroni (Parma), Biava (Palermo), Palladino (Juventus) személyében. Ilyen nevekkel mégsem szabadna a kiesésért küzdeni.
Az Udinese, az a csapat, amelyikért nem szabadna aggódni: mindég úgy igazolnak, hogy név nincs, de majd mégis lesz belőle – mármint név. Ismét, jött szerb, bolgár, chilei, argentin, svájci, olaszok, de súlyosabbnak látszik a távozók oldala: Mesto, Asamoah, Dossena, Candreva, Jeremenko, Zapotocny.
A Cagliari, Reggina, Siena hármasból valakinek ki kell esnie. A szárdok tettek is ezért, hiszen Foggiától megválltak és csak a másod- vagy harmadosztályból igazoltak. Persze, ez önmagában édeskevés a kieséshez, de mégis úgy tűnik, hogy az olasz bajnokság kevés az, hogy a tehetséges fiatalok sikert hozzanak. Márpedig itt erről lenne szó. A Reggina megszerezte Corradit, de ennél több jó hírrel nehéz lenne szolgálni, hiszen otthagyta Kalábriát: Modesto, Amoruso, Makinwa, Tullberg. Egyszóval, nehéz lesz! Sienában pedig Reggina-féle helyzet körvonalazódik: jött Curci a kapuba és ez jó, meg Calaiò a csatársorba, ami szintén jó, de távozott Manninger, De Ceglie, Locatelli, Bertotto, Corvia, Gasparri. Ajjaj!
Ki fog itt kiesni? Van tippünk: Siena, Cagliari, Reggina. Bajnok: az Inter!
A lemondott pápa megbocsátása (videóval)
L’Aquila városa ünnepel minden év augusztus 28-án és 29-én. És így van ez immár 1294 óta.
Az ünnep ezúttal nem jelent semmiféle lovagi játékot, vetélkedést, csak egy egyszerű felvonulást. Ez a megbocsátás napja, vagyis a Giorno della Perdonanza.
Kötelező lesz a köpeny az iskolákban
Kezdődik az iskola, és ilyenkor mindenfelé jönnek a szokásos hírek: tankönyvárak, tanárfizetések, iskolák minősége, tanárok képessége… Olaszországban ugyanígy van ez!
Vannak, akik így élik meg a kötelező köpenyviseléstMár pár hete a frontvonalba került a szaktárca miniszterasszonya Mariastella Gelmini, akinek volt egy igen szerencsétlen mondata – mások szerint egy a média által kitekert mondata –, mely szerint a déli tanárok továbbképzésre szorulnak. Ebben a sajtó egyik fele szerint benne van az is, hogy gyengébb képességűnek gondolja őket Gelmini asszonyság. Pár nappal korábban Bossiék (Lega Nord – Északi Liga) soraiból elhangzott az, hogy szerencsétlen északi fiataloknak a déli tanárok folyton-folyvást csak pirandellóznak, quasimodóznak, ahelyett, hogy teszem fel Veneto, meg Lombardia történetével foglalkoznának.
A miniszterasszony egykorvolt tanító nénijét is megkérdezték a múltról, meg a jelenről. A déli származású tanárnő elmesélte, hogy a gyermek Gelmini nagyon kedves és segítőkész volt, de ezzel a kijelentésével mindent lerombolt, amit gyerekként felépített.
Hét tartomány tartja el az összes többit
Az új kormány vezetése alatt egyre gyakrabban elhangzik, a föderalizmus szükségessége, az Espresso által közölt tanulmány azonban súlyos kérdéseket vet fel.
A kutatást a CGIA végezte, vagyis egy mestrei szervezet, mely amúgy a kisvállalatokért tevékenykedik. A szervezet felmutatta a köznek azt a meghökkentő, ugyanakkor mégsem meglepő adatot, hogy mindössze 7 régió (Lombardia, Veneto, Emilia Romagna, Piemonte, Toszkána, Lazio és Veneto) van, ahol a polgárok befizetései meghaladják azt az összeget, amelyet rájuk költenek. Egyébként összesen 20 tartomány van Itáliában.
Ez azt jelenti, hogy, az Olaszországban gyakran emlegetett, intranzigens (meg nem alkuvó, hajlíthatatlan) föderalizmus, vagyis a nagy-nagy önállóságot kapó tartományok fenntartása csak nagyon nehezen elképzelhető, pontosabban kivitelezhetetlen – legalábbis egyelőre –, hiszen például Campania, Szicília, Kalábria képtelen lenne fenntartani iskoláit, kórházait. Még szerencse, hogy létezik egy másik modell is, amelyik egyes tartományonként több anyagi gondoskodással járna.
Hogyan születnek az olasz olimpiai bajnokok?
Egy magyar is képviselte az olasz katonaságot a pekingi olimpián.
Nem csalás, nem ámítás a fenti mondat! Bátki Noémi, szinkron toronyugrásban, olasz színekben indult az olimpián és akárcsak az ezüstérmes tékvandós Sarmiento az olasz katonaság kötelékében végezte felkészülését.
Mérleg az olasz olimpiáról
Nem mondhatni, hogy Itália oda és vissza lenne sportolóival. A Gazzetta dello Sport, hogy eldöntse ezt az ügyet, vagyis, hogy a népek, milyennek érzik a pekingi alakítást, feltette a kérdést: Milyennek ítélik az olimpia olasz mérlegét? Öt válaszlehetőség volt megadva.
8 ARANY, 10 EZÜST, 10 BRONZ
Utolsó napra is maradt egy arany, illetve egy ráadás: sikerült megelőzni Franciaországot (7, 16, 17)! 24 éve nem volt ilyen! Amúgy, az éremtáblázaton kilencedik lett Itália!
Íme az aranyemberek: Chiara Cainero (lövészet), Roberto Cammarelle (ökölvívás), Andrea Minguzzi (birkózás), Federica Pellegrini (úszás), Giulia Quintavalle (dzsúdó), Alex Schwarzer (atlétika), Matteo Tagliariol (vívás), Valentina Vezzali (vívás).
A klikk után pedig mindenkinél ott az aranytörténet: ki nem hiszi járjon utána!
CAMMARELLE: zárásként újabb ARANY!
Chicago világbajnoka olimpiai aranyat szerzett szupernehésúlyban. 20 éve szerzett itáliai ökölvívó aranyat egy olimpikon, akkor a pehelysúlyú Giovanni Parisi volt a győzedelmes.
Baldini visszavonult, labdás csapatsportok érem nélkül (videóval)
Nem sikerült, egyelőre, az utolsó nap, viszont még ott van a szupernehézsúlyú bokszdöntő: Forza Cammarelle!
Russo ezüst
Russo a döntőben kikapott, így újabb ezüstérem jutott Olaszországnak.
Made in Casoria
Tegnap nagy sztori történt egy kisvárosban. Egy 80 ezres település Magyarországon sem számít igazán nagynak, képzeljük, akkor Olaszországban. Ez azonban nem akadályozta meg Vincenzo Picardit és Mauro Sarmientót abban, hogy egy nap két érmet is hozzon Casoriának.
Ezüst a 43 éves bajnoknőtől
Kovács Katiért szorítottunk, szorongtunk.
Nehéz volt odafigyelni Josefa Idemre, de talán jobb is így, mert, ami ott az első helyért zajlott, történt a kajak 500-on az felfoghatatlan. Négy századmásodpercen múlt. A célfotó hosszú-hosszú kimerevítése sem segített abban, hogy a szem érzékelje a különbséget.
Röplabda: Esetleg bronz
Olaszország-Brazília 1-3 (25-19, 18-25, 21-25, 22-25). A férfi röplabdásoknak nem sikerült többet kihozni ebből a meccsből.
Cammarelle is bejelentkezett!
Kijelenthető, hogy ma a nehézfiúk napja volt! A 91 kilósok között Russo kiharcolta a döntő jogát, aztán jött a tékvondós ezüst, utánuk pedig Cammarelle letaglózta a brit Price-t.
Ezüst tékvandóból, egy nemes vendettával!
Casoria egy nap két érmet is hozott Olaszországnak. De a lényeg az, hogy milyen varázslatos érmet!!!
Sarmiento, talán, a jegyesére mutat
Vincenzo Picardi boxoló mellett Mauro Sarmiento is casoriai születésű és ő szintén küzdősportos. Bokszban vannak olasz hagyományok, tékvandóban viszont nincsenek. Első érme ez Itáliának ebben a sportágban.
Ezért még inkább meglepő volt, hogy Sarmiento döntőbe jutott. Ott, sajnos, egy iráni versenyző útját állta a még nagyobb örömnek. Előtte azonban óriást alakított az olasz: megverte a korábban öt évig veretlen Steven Lopezt, négyszeres világbajnokot. A tett nagyságát tovább fokozza az a körülmény, hogy barátnőjét, jövendőbelijét, Veronica Calabreset, az amerikai világbajnok húga, Diana Lopez ütötte el a továbbjutástól. És ő megígérte a meccs előtt, hogy ennek bosszú lesz a vége. Az lett!
Sarmiento elképesztő adottságokkal rendelkezik, hiszen 80 kilaja mellé, nem több, nem kevesebb, mint 195 centi társul. Lopez esetében is kiemelik a fizikai adottságokat, pedig ő csak 188 centire nőtt.
Ökölvívók: egy bronz van, egy döntő és Cammarelle
Vincenzo Picardi elveszítette az elődöntőt egy thaiföldi versenyző ellen, de még ömaga szerint is túlteljesítette a terveit. 7-1-re, vagyis vita nélkül kapott ki. Picardi így is bronzéremig jutott az 51 kilósok között, ez pedig a casoriai (Nápoly mellett van) születésű fiatalmeber legnagyobb teljesítménye pályafutása során.
Bronz kajak-kenuban!
Antonio Scaduto és Andrea Facchin párosa bronzérmet szerzett a kenuversenyen, 1000 méteren.
ITT A HETEDIK ARANY!!!
Olimpiai rekorddal, 50 kilométeres gyaloglásban győzött Alex Schwarzer. ,,Superman sem győzhet le” – mondta a megnyert verseny után Schwarzer.
Ezt a távot inkább öreg rókák szokták nyerni, ellenben itt és most egy 23 esztendős déltiroli fiatalemberről van szó, aki nagyon a fejébe vette, hogy győzni akar. És ennek érdekében tett is: 8000 kilométernyi edzésmunka áll mögötte. Tette mindezt november óta, vagyis a direkt felkészülés jegyében.
Prága, Eco és Pelikan (Novecento 2., videókkal)
Olaszországban is voltak következményei a prágai bevonulásnak, 68-nak. Évforduló van, 40 éves.
A prágai tavasz, a csehszlovákiai reformok Nyugatnak a reményt jelentették. Ami utána történt, vagyis a szovjet blokk országainak a benyomulása az országba, Csehszlovákiába pedig a reménytelenséget. Ezen utóbbi eseménynek pedig most van az évfordulója.
Hatvannyolc Olaszországban is éppen elég forró év volt, ezért is, ennek az évnek mindenféle történése felkelti a figyelmet. Különösen felkelti most egy könyvbemutató kapcsán.
Egy neves és igen elismert újságíró, Enzo Bettiza könyvet írt a prágai eseményekről . A könyvbemutatón igazi adok-kapok alakult ki, ahol Bettiza belekapott egybe-másba és felvetette azt is, hogy Umberto Eco, a zseniális író, szemiológus szerinte hogyan gondolkodott az akkori eseményekről: ,,Őt nem érdekelték a diákok, a munkások, őt csak az érdekelte, hogy a szovjet blokk egyben maradjon.” A téma azért érdekes, mert Eco, akkor Prágában volt, mikor a szovjetek bevonultak (az olaszok folyamatosan így emlegetik, hogy a szovjetek, pedig ugye tudjuk, hogy – a példa kedvéért – magyar csapatok is voltak ott). Két kerek napot – mármint Eco volt ennyit, ott.
És, ha már egy író ott van, akkor ír is: ,,Az út a tankoké, a lánctalpaké, a páncélozott járműveké. Az első tank a sarkon áll. Körülötte tömeg, amely mutatóujját a homlokához illesztve kérdi a tankban lévő orosztól, hogy őrült-e. Az orosz mosolyog és hátat fordít, mintha azt mondaná: nem ő tehet arról, hogy itt van. Távolabb három tank, a helyzet melegebb. A tömeg vitatkozik a katonákkal és a gyerekek kezdik feliratokkal összefirkálni a tankot.” Vagy ilyent: ,,…izgalmas hónapok voltak, de minden belül, az idegekben, a reményekben zajlott, senki sem heveskedett túlságosan. Nekem Hásek derék katonája, Svejk jutott az eszembe, akinek sikerül túljárnia a militarista tábornokok eszén azzal, hogy az ostobát játssza és őket is ostobának tekinti.”
,,Láttam őket táncolni a tankok körül.” Ez volt az a sor, amelyek az Espresso szeptember 1-én megjelent számában a címet adta a tudósításnak. Magyarul itt bővebben is vannak Ec
Ezekből, a részekből sokan úgy következtetnek, hogy Eco nem igazán tapintotta ki a hősies napok hangulatát. Az viszont tény, és ezt Bettiza is elmondja – mikor arra kérik, hogy hasonlítsa össze 56-ot 68-cal –, hogy Budapesten komoly fegyveres ellenállás volt, míg Prágában, semmilyen jellegű fegyveres ellenállás nem volt és az emberek oroszul beszélgettek a bevonulókkal. (lásd 2-es számú videó)
Eco, ha nem is azon melegében – mivel nem volt ott a könyvbemutatón –, de gyorsan visszavágott: ,,Én is, mint többé-kevésbé mindenki, Dubcekkel voltam (tehát a reformerrel –memba). Hogy aggódhattam volna a kommunista világ egységéért, mikor az már széttöredezett? Szerintem, Bettiza összekever azon sztálinisták egyikével, akikkel ő találkozgatott akkortájt. ” Prágai Eco-sorok itt bővebben.
Bettiza egyébként, egy ideig a La Stampa tudósítója volt Moszkvából. Indro Montanelli mellett az Il Giornale egyik alapítója, de volt a Partito Liberale Italiano és a Partito Socialista Italiano képviselője is.
Az viszont tény, hogy nem minden olasz politikai tényező sorakozott fel egyértelműen a szovjet bevonulás ellen. A kommunista párt volt az, amelyik elmismásolt különféle nyilatkozatokat: ,,A reformok nem voltak veszélynélküliek!” A szovjeteknek pedig jól megüzenték, hogy: ,,Nem ez a helyes módja, ezen veszélyek legyőzésének.” A kommunista párt tartózkodó állásfoglalása az ügyben egészen érthető, hiszen Moszkvából érkeztek pénzek a PCI-hez (Partito Comunista Italiano). Ennek olasz neve volt az Oro di Mosca, vagyis a Moszkvai Arany.
A beszéden túl ez a tartózkodás tettekben is megnyilvánult. Például, amikor Jiri Pelikan – Dubcek egyik jobbkeze – kénytelen emigrálás után Olaszországban kötött ki, hiába kopogtatott a kommunista párt ajtaján, azt nem nyitották ki. Ellenben Craxi szívesen fogadta és így Pelikan a szocialisták EU-s képviselője lett. 1979-ben történt ez.
Különben a prágai események komoly nyomot hagytak Olaszországban, túl a forradalmi hevületen. Egész egyszerűen azért is nyomot hagyott, mert sokaknak a figyelme egy kicsit a Vasfüggönyön túlra fordult. Még a foci is átalakult egy kicsit a szovjet bevonulás következtében. Ugyanis, ha nincsenek szovjetek Prágában, akkor Zdenek Zeman rögtön hazatér Prágába nagybácsijánál (Cestmir Vycpalek) tett látogatása után és az olasz foci szegényebb lesz egy pár tisztítóviharral. A tényszerűség kedvéért Zeman hazatért, de csak egy rövid időre, mert miután látta, hogy nem egy szabad országba tért vissza, inkább Szicíliába vándorolt vissza.
Aztán, ha egy olasz – különösen, ha az nem nagyon mai gyerek – hallja, hogy Primavera di Praga, akkor eszébe jut ez a Francesco Guccini által írt dal:
Könyvismertető Bettizával (56-ról 2,40 után)
Bronzot érő gyaloglás
A piemonti Elisa Rigaudo szerzett újabb érmet, újabb harmadik helyet Olaszországnak.