És most gyűjjön kedvenc receptem! Elkészíteni ezt a jó kis receptet legalább 10 percbe kerül. Szóval az a kifejezés, hogy nehéz, rendkívül találó ebben az esetben. Ráadásul, baromi drága kaja!

A serpenyőben szebb volt!

Szóval Ődrágaságát, a fokhagymát (két személynek, mondjuk hat-hét gerezdet) az olajon megfuttatjuk (nem nagyon), aztán a csípős paprikát (egyet, s felet, én úgy felületesen kivagdostam az ereket és a magokat, csipősségért amúgy sem kell aggódni) is beletesszük a jó öreg serpenyőbe. Sütjük egy kicsit együtt, majd villával jól megnyomkodjuk őket (két percig szoktam erőszakoskodni velük).

Egy biztos: ma, három éve lesz annak, hogy világbajnok Olaszország! Negyedszer!

Fenékig kiélveztük ezt az aranyat, és élvezzük most is. Az utóbbi idők alakításait nézve azonban egyre több az aggodalom: Lippi mester eszmél-e, hogy lejárt az idejük az öregfiúknak, a legendáknak? Cannavarónak, Zambrottának biztosan.

Barack Obamát, a joggal népszerű amerikai elnököt - no meg persze Berlusconit - egy hegyoldalba kirakott Yes we camp (Igen, mi táborozunk!) felirattal várják az abruzzóiak. Nekik is, mint sok, a hírekre kicsit is figyelőknek bevésődött az Obama választási kampányát végigkísérő Yes, we can jelszó. Ezt sikerült így átírni.

Egy kattintásnyira a La Repubblica fotói

Mint közismert, Abruzzo tartományt – mely tartomány most rendezi a G8-ak, vagyis a nyolc legfejlettebb, legbefolyásosabb ország, plusz Oroszország találkozóját – április első felében pusztító földrengéssorozat rázta meg.

Marcello Mastrantonioni, divatfotós, maga is egy divatügynökség tulajdonosa (MARCELLO MODEL), nemzetközi rocksztár úgy gondolja, hogy ő lesz az a személy, aki az angolt felhasználva ripsz-ropsz megtanítja a népeket olaszul. 10 perc alatt. Ten minutes.

Pedrosa nagy napja volt a tegnapi. A maga stílusában versenyezve tudott nyerni az egyik legnehezebb pályán. A maga stílusában, vagyis rajt-cél győzelmet aratva. Rögtön az elején élre állt, míg mások egymással bíbelődtek, elhúzott és előnyét megtartotta.

Dőlingélők. Pedrosa nyomában Rossi.

Rossi meg azért lehet elégedett, mert fő-fő riválisait maga mögött tartotta. De hogy nézett ki a verseny? A célegyenes végén Pedrosa az élre rukkolt elő – a negyedik helyről. Stoner, Rossi, Elias követték. Rossi természetesen kikezdett Stonerrel, és egy kanyarban sikerült is az előzés, azonban az ausztrál világbajnok vette a helyezést egy egyenesben.

Meglepődtem, mikor hallottam, hogy Montellának az angol szurkeszek a Volaret énekelték. Tudtam, hogy népszerű egy szám ez, dehogy ennyire… És akkor utánanéztem a Wikipédián.

Meglepődtem megint, saját cikke van, ami le van fordítva ilyenre és olyanra, meg nem is akármilyen információkat találni róla. Hogy San Remót nyert az tudnivaló, de hogy Grammyt is az kevésbé (1958, Legjobb lemez, Legjobb szám). Meg hogy Amerikában tizenhárom hétig vezette az eladási listákat.

Che mondo sarebbe senza Montella (Milyen lenne a világ Montella nélkül?) – írták át a Che mondo sarebbe senza Nutella mogyorókrém reklámszlogent pár éve a római szurkolók. Akkor tényleg nehéz volt elképzelni a csatársort Montella nélkül – Capellónak sikerült párszor –, de a következő idénytől már ehhez nem kell képzelőerő: Vincenzo Montella visszavonult! A római utánpótláson fog dolgozni ezután.

Ő aztán nem volt vádolható azzal, amivel az Inzaghi-híveket cukkolni szokás. Montella szemfüles volt, mint Inzaghi, de a tizenhatoson kívülről is lődözte a gólokat (szabadrúgásból és nem), tizenhatoson belülről (pöttyintve és bikázva, jobbal és ballal), de fejjel is tudta ugyanezt. Volt, hogy sokoldalúságát egy meccsen mutatta be, a vonal alatti videón: Lazio-Roma 1-5, Montella 4 gól.

A palio szó eredetileg azt a drapériát, rúdra tűzött zászlóféleséget jelentette csak, amelyet bizonyos versenyeken kapott a győztes. A sienai Palio egy háromkörös vágta Siena főterén, melyen a város kerületei indítják a számukra kisorsolt lovakat.

Tavaly megpróbáltam alaposan beszámolni a sienai Palio hagyományairól, logikájáról, szabályairól, ezúttal azonban egyebek között, azt mesélem el mi történt velem, mikor ott voltam.

Az Il Sole 24 Ore című gazdasági napilap statisztikával jött ki a minap az olaszországi élelmiszerárakról, pontosabban arról, hogy az élelmiszerárak mennyiben különböznek 57 városban.

A legolcsóbb városnak Nápoly bizonyult, a legdrágábbnak pedig Rimini. Ez derült ki 20 alapvető élelmiszer árának az összeadásából. Míg a Nápolyban egy év alatt 3000 euróból (830 171 ft) kijön egy család ezeket az árukat vásárolva, ugyanehhez Riminiben 4127 (1 142 000 ft) kell a közös pénzből. Amúgy is igaz, hogy Észak drágább, mint Dél, azonban vannak más pozitívan befolyásoló tényezők is, például a határ közelsége (Como és Gorizia a jó példák), avagy ami, talán még fontosabb a helyi bevásárlóközpontok megfelelő elosztottsága, így fordulhat elő, hogy az ország közepén Firenze és Grosseto is jó helyen van az árversenyben – mielőtt félreértenénk a jó helyezést: egészen tűrhetők az árak. Talán pontosan ezért, nem csak Rimini drága, hanem egész Emilia-Romagna. Innen csak egy kattintásnyira a teljes lista!

Valentino Rossi századszor nyert moto gp-versenyt. Ezúttal kevesebb izgalommal, mint Katalánföldön, de hát van ez így! Így is jó nyerni Assenben, a legendás pályán.

Csók a mocinak

A rajt nem sikerült fényesen, hiszen Stoner bevágódott elé – Rossi indult az első helyről. De egy kör elteltével már meg is mutatta az ausztrálnak, hogy hol lakik az olaszok istene. Ez túlzás! Egyszerűen csak elment mellette. Közben Lorenzo is elébb jött. Egy ideig tartotta a tempót Rossival, de ezt is csak megfelelő távolságból, aztán Rossi nagyon belehúzott és elment. Lorenzo is helybenhagyta Stonert, így különösebb izgalmak nélkül futottak be.

Reményteljes vereség! Reményteljes, mert a válogatott megmutatta, hogy remek erőkből áll, ráadásul folyamatosan is tud szépen, támadószellemben focizni.

Olaszországot 60 045 068-an lakják – közölte minap az Istat (Olasz Statisztikai Hivatal). Olaszország, amúgy, pontosan 50 éve lépett át az 50 milliós határon. Az olasz gazdasági csoda, vagyis a boom economico időszaka volt akkor.

Idén olasz csapatnak nem sikerült elődöntőt játszania, nos, a 21 éven aluliak elérték ezt a célt is.

A meccset nézve az volt az érzésem, ami pár éve a magyar válogatott meccsein: az ellenfél elhúz néhány góllal, eldönti a meccset, majd egy bizonyos idő után feljön a magyar válogatott, sző egy pár tetszetős támadást, esetleg gólt is lő és vége meccsnek. Ez történt itt is!

Halvány Olaszország

Lippi megmondta, hogy a csapat gyakorolni ment Dél-Afrikába, illetve, hogy kíváncsi néhány játékosára. Nos, ez a 3-0-s nyakleves volt akkora, hogy rá kelljen ébrednie pár játékosának jelenlegi (jelenlegi?) alkalmatlanságára, mármint, ami például a címvédést illeti. Aki világbajnoki aranyig vezeti csapatát, az biztos észreveszi ezt.

Az elsőosztályba jutásról döntő meccsen: Livorno-Brescia 3-0. Első mérkőzés a vonal alatt.

Szerintem az úgy van, hogy ha a hivatalos hatalom nem csinál meg valamit, azt így vagy úgy megcsinálják az emberek. Többnyire.

Lippi megpróbált egy támadószellemű csapatot harcba küldeni. Elől ott tüsténkedett Iaquinta, Quagliarella és Rossi pedig azért volt, hogy támogassa őt.

Olasz-német 4-3 (1970. június 17.). A focitörténelem legnagyobb meccse volt. Nyilván ezt a címet ilyen vagy amolyan felindultságból rögtön oda lehet ítélni még pár meccsnek. Számunkra pedig megint más érzelmek miatt, a 6:3 marad az Évszázad Meccse.

Szerintem azonban fontos, hogy sokan úgy mondják a 4-3-at a legnagyobbnak (Partita del Secolo, Jahrhundertspiel), hogy akkor még nem is éltek, vagyis semmi komoly-komoly személyes élmény nem kötődik hozzá. Különös, hogy Németországban is az Évszázad Meccse a 4-3 és nem például az 54-es 3-2 - a wikipédián biztosan. Hogy a legszebbnek lássuk, ahhoz hozzájárul a színtiszta nosztalgia, ugyanis akkor még emberek játszottak igazi rövidnadrágban, lehetett valaki nyakigláb – nem volt kötelező örökké futkosó vasgyúrónak lenni, ha futballozni akartál. És, akkor a labda a kirúgás után még akár majdnem négyet is pattanhatott. Felkötött karral pályán lehetett maradni, mert te vagy a Kaiser. Fiatalabbaknak: Kaiser egyenlő Beckenbauer (Aranylabda 1972, 76). Beckenbauer pedig egyenlő a 4-es számmal.. A 3-as mez azúrkékben maga volt Facchetti.

Az első félidőben, meg még néhány percig a világbajnok csapat tagjai, úgy fociztak, mintha azt fogadták volna meg az öltözőben, hogy: ,,Úgy teszünk, mintha fociznánk – és közben nem csinálunk semmit!”

Hogy mekkora verseny volt Katalóniában? Hatalmas!

Talmácsi Gábor komoly csapathoz került – köszönhetően a Mol szándéknyilatkotának. A Scot Racing Team nem azért született, hogy egész egyszerűen a Moto Gp-ben szerepeljen, hanem azért, hogy ott megküzdjön a legjobbakkal is.

Lehet, hogy június 20-án a magyar focinak Serie A-játékosai lesznek!

Ha valaki ideges, feszült, nem találja önmagát, az csak egyen meg egy Margheritát és minden kerek lesz. Ha más nincs, akkor az illető csak gondoljon erre a pizzára és rögtön másképp fogja látni a világot. Mellé egy kis bor, és ha lehet, még kerekebb lesz minden.

Próbáljuk meg elképzelni, amint egy fehér asztalterítőn, egy szép tányéron ott virít és illatozik a bazsalikom, a paradicsom és mozzarella, alattuk meg ott fekszik a pizzatészta, kicsit ropogósan a széleinél. Egy karaffa is elfér mellé. Vezúv és O Sole mio sem rossz hozzá, de a jó társaság még fontosabb (ki is mentem megenni gyorsan egy vajas kiflit bazsalikommal, paradicsommal, olívaolajjal:).