Ez a könyv akkor született, amikor még egy-egy újságíró komolyan vette a szakmáját, vagyis hajtotta az igazságkeresés és a megismerés vágya. Könnyen lehet, hogy ez csak egy idealizált kép a 60-as évekről, de ,,A haszontalan nem” olvasásakor folyton az volt a benyomásom, hogy ez az ember, vagyis Oriana Fallaci kíváncsi a világra. S túl azon, hogy kíváncsi a világra, rengeteget tud a róla.

Utazás a nő körül, ez az itt emlegetett könyv alcíme. Azért ez, mert a könyv témája Fallaci utazása a világ 6 országába (Pakisztán, India, Kína – pontosabban Hong-Kong –, Japán, Indonézia, Egyesült Államok, s azon belül leginkább Hawaii-szigetek), hogy ott szétnézzen: mi is a helyzet nő-fronton? A kétnapos (gyorsan olvasóknak egynapos) olvasmányt jelentő könyvnek hihetetlen, majdnem felfoghatatlan részletei vannak. És egyetlen oldala sincs, ahol ne lennének új információk, remek történelmi, kultúrtörténeti utalások. Szóval, izgalmas egy könyv!

Talán az indiai rész fogott meg leginkább. Gyönyörű példáit hozta fel Gandhi csendes harcának, mikor nőkkel összefogva jutott eredményre, például a sóadó ellen, mikor nők milliói mondtak ellent az angol gyarmatosítók rendőrségének. Kicsit könnyebben mesélhető történet a szári védelmében mozduló nőké, akik az európai viseletek ellen azért szálltak harcba, mert a hazai szövetiparban – többek között szári-készítésben – érdekeltek a csőd felé közelítettek. Észt és szívet megbotránkoztató példa azoknak a nőknek az esete, akik halott férjüket követték a máglyára is. Élve. Történt ez a múlt század közepén is. Sőt, ha jól értettem Fallaci jelenlétében is.

Fallaci készített interjút Indira Gandhival, Kissingerrel, Arafattal,... itt éppen Khomeini ajatollahhal beszélget.

Szintén gyönyörű és történelmi utalásokban nagyon gazdag a kínai példa. Említettem, hogy igazából Hong-Kongban járt az olasz írónő, mert akkoriban nemcsak Tibetbe volt lehetetlen bejutni, hanem Kínába is. A kínai-hongkongi, mintegy ötven kilométeres határszakaszon utazva találkozott egy elkötözött lábú idős nővel, egy gyakorlatilag megnyomorított nővel. ,,Szóval, tizenöt évig soha nem engedték meg, hogy levegyem a kötést a lábamról, mivel másképp újra nőni kezd, így hát csak a testem nőt, a lábam egyre kisebb lett, és az anyámnak mindig kisebb cipőt kellett vennie, vagy a régiekbe pamutot kellett dugnia… A szépséghez hozzátartozik, mondták, hogy ne legyenek nagy idomaink.” A mellével ugyanezt tették. És sok-sok ezer példa volt erre. Így történt ez, és ez az embertelen hagyomány, mely a császárok Kínájában született tovább élt még sokáig, bár a kommunista Kína által hozott egyenjogúsító törvények ezt tiltották.

Inkább kedvesre sikerült a japán fejezet egyik része, ahol Fallaci utastársa, a fotós (Duilio), egy női kedvességre ácsingózó férfi elmegy egy gésa-estre, de ott csak bénázó sutaságokkal találkozik, semmi otthon majd elmesélhető nem történik vele. De ugyanitt szó van a második világháború utáni Japánról, ahol az amerikai katonák, a dzsi-ájok (GI, vagyis ground infantry-szárazföldi gyalogság) egy valóságos mennyországot találnak, és ezerszámra viszik haza a velük kedves, az otthoni lányoktól nagyon különböző mentalítású, egyáltalán nem emancipált nőket.

Érdekesek a háború utáni Japán életre, változásokra tett utalások: MacArthur tábornok a japán császárt, Hirohitót szállodaszobájában fogadta, majd a város utcáin kellett sétálnia, mármint a császárnak, hogy megmutassa a japán embereknek, hogy nincsen bizony semmilyen isteni benne.

Így történt Oriana Falaccival! A firenzei írónő élete során (1929-2006) rengeteg sikert ért el, ismertsége határtalan volt (az olasz wikipédia szerint 12 könyvét 20 millióan olvasták), mára viszont alig-alig emlegetik nevét, pedig szerintem maradandót írt ezzel a könyvével is. Korábban a ,,Levél egy meg nem született gyermekhez” könyvét olvastam, az szintén megmarad nekem. Ez megint!

Sőt, már be van tárazva az Insallah is.

Oriana Fallaci: A haszontalan nem (Il sesso inutile), Kozmosz, 1963, fordította: Székely Éva, magyar kiadás: 1968.

Olaszországban a nemzeti minimum Jovanotti! Mindenkinek rokonszenves, ami szerintem azért van, mert megőrizte egyéniségét, egyszerűségét és egy kisgyerek eredetiségét.

Ezúttal az itthon főleg repperként emlegetett Jovanotti édesapját üdvözölte a facebookon a 80. születésnapján. És ez is rögtön siker lett! Több, mint 80 ezer ember tetszikelte, majdnem 6 ezren osztották meg a fotót. A siker köszönhető a kedves gesztusnak, természetesen, de ugyanúgy a siker oka, az üdvözlő szöveg melletti nagyszerű és váratlan fotó, amelyiken Jovanotti édesapja a pápa (XXIII. János) mellett egyenruhában feszít. Azért tehette ezt az öreg, mert a pápa mellett volt testőr. És hogy lett belőle a pápa testőre?

Itt volt nekünk a Viszkis, aki valami hihetetlen természetességgel járt a bankokba rabolni. Sokan mondták a rablások után, hogy: végre valaki, aki őket szívatja és nem fordítva. Pedig hol volt még akkor a devizaválság, vagyis a derék magyarországi bankok már akkor a népszerűségi listák legalján versengtek… például a rendőrséggel. Akikkel ugyancsak szépen elbánt a rabló.

A napokban egy szép könyvet olvastam az olasz Viszkisről. Barátom, Andrea Schiavon írta. Persze sok különbség van a két figura között, ugyanakkor Gino Amleto Meneghetti szintén alaposan megcibálta a nyomozók bajszát, és ő is olyan alakokat választott magának áldozatul, akiket a kisember nem tud igazán sajnálni. Meneghetti rövid olaszországi pályafutás után Brazíliában vitézkedett, illetve üldögélt hosszan a börtönökben. Egyikben különösen hosszan, pontosan 43 évig (!!!). Itt pedig, főleg eleinte válogatott kínzásokat kellett elszenvednie, hogy megtörjék őt (többször eszembe jutott Charriere Pillangója).

Egy kalábriai polgármester már hónapok óta azt látja, hogy az önkormányzat alkalmazottai folyton beteget jelentenek, különböző igazolásokkal lógják el a heteket, hónapokat. A 125 alkalmazottból napi rendszerességgel csak alig 20-25 ember fogható munkára. Írt ő levelet Rómába, ügyészségnek, rendőrségnek, mindenféle hivataloknak, de mindenhonnan csak az ügy megoldását eltoló, halogató választ kapott.

Ma kezdődik a Serie A, ráadásul egy Chievo-Juvéval (6-tól) a Roma-Fiorentinával elnyomtatva. És holnapra is marad néhány izgalmas-izgalmas meccs: Vajon mit tud az új Milan? És az új Lazio? Ráadásul egymással mit kezdenek? Talán még jobban érdekel a Toro-Inter miután Immobile elhagyta őket és talán Cerci is; Vidics és Osvaldo, illetve Medel mekkorát lendít a Moratti-árvákon?

Mindez érdekel, a Chievóról mindent tudok (Campedelli elnök alaposan belehúzott, hogy idén tényleg megérdemeljék a bennmaradást), a Nápolyról majdnem mindent, érdekel a Roma, a Juve, a Palermo, sőt az Atalanta és a Cesena is, de nem érzem magamban az energiát, hogy minden hétvége előtt és után kötelességtudattal leüljek a gépem elé. Eddig is voltak fontosabb témák, amik jobban érdekelnek, ezután ezoknak szeretnék több teret engedni.

De azért természetes, hogy megnézek ezer meccset ezután is, és ha érdekesek, akkor írok róluk!

Körülbelül így!

Egyszerűen elkészíthetőnek és nagyon finomnak tűnt, ezért döntöttem mellette, s valóban: egyszerű volt elkészíteni és nagyon finom volt.

Hat kaliforniai paprikát vettem, tölteléknek pedig egy edénybe tettem a tonhalat (150 grammot), 4-5 kisfilé szardellát, 250 gramm ricottát (kevés tehéntúrót tettem hozzá, hogy legyen ki az előírt 300), 2 tojást mindenestől, petrezselymet, friss bazsalikomot és parmezánt egy-két kiskanálnyit. A tölteléknek valót jól összenyomkodtam, szép krémmé pépesítettem, majd belenyomkodtam a kettévágott paprikákba. A tetejükre rászórtam egy kevéske prézlit.

350 éves a legrégebbi olasz napilap, a Gazzetta di Mantova. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az újság nem mindig naponta jelent meg.

De hogy is született ez a Gazzetta? Ha Firenze, akkor Medicik; ha Scaligerik, akkor Verona,… ha Mantova, akkor Gonzagák. Ez a család volt, akiknek az igényére létrejött a lap, amelyik akkor azt a célt szolgálta, hogy a família tudjon Mantova és környéke, illetve a környező államok és a nagyvilág történéseiről. Eleinte csak a város urainak, vagyis az emlegetett Gonzagáknak szólt az újság, majd engedéllyel egy nagyobb nyomdába kerülhetett, és akkor már Velencében is forgalmazhatták (állítólag a gazza nevű pénz volt akkor, ott forgalomban, és ennek kicsinyítőképzős alakja a gazzetta). A wikipédián olvastam, hogy a lap gyakorlatilag mindig a tények közlésére szorítkozott, csakis a napóleoni idők alatt mutatott irányváltást, csak akkor érvényesült az ideológia a hasábjain – nem volt ideologizálás még a Habsburgok alatt sem.

Az elmúlt 3-4 nap költöztünk, nem volt időnk vagy inkább energiánk főzicskézni, így döntöttünk a szemközti pizzázó mellett. Hitelesnek tűnt, mikor korábban láttuk, így esett a választásunk rájuk.

Augusztus 30-án és 31-én kezdődik az új szezon. Bele a közepébe, de rögtön! Roma-Firenze és Milan-Lazio a nyár utolsó napjain. Az Allegri kezébe adott Juve Veronában a Chievo ellen kezd, a Nápoly pedig a baráti Genoa otthonában. Így!

Egyelőre nagyon furcsa leírni: Inzaghi, a Milan edzője!

A második fordulóra két hetet kell várni, akkor semmi külön kiemelendő nincs, de utána máris Milan-Juve a San Siróban (Inzaghi lett a Milan edzője). A Juve-Roma október 5-én lesz, míg a milánói derbire november 22-23-ig kell várni, a rómaira pedig január 10-11-ig.

Kinéztem ezeket a meccseket, mint kiemelteket, aztán könnyen lehet, hogy csak nosztalgiázni fogunk a régi nagyságokon.

Szeptember 27-28-án a genovaiak, december 20-21-én a veronaiak feszülnek egymásnak.

Négyszer lesz hétközi forduló (szeptember 21-én, október 29-én, január 6-án és április 29-én).

Itt megtalálható az összes meccs fordulónként.

Pár napja, itt az olaszfórumon volt egy poszt Velence kincseinek tengerjárók általi rongálásáról. Erről jutott eszembe a história a Szent Márk harangtornyának összeomlásáról. Merthogy ilyen is volt! Méghozzá 1902 júliusában.

Ráadásul előre jelezhető volt az esemény. Kiszámítható volt minden, de nem volt pénz a rendbehozatalra. Az összeomláshoz viszont kellett az is, hogy a harangtorony őrének takaréktűzhelyét (értsd: sparhert) a falhoz rögzítette egy félkegyelmű. És ez elég is volt ahhoz, hogy a harangtorony július 14-én mintegy 20 méter magas kupacban álljon.

Naponta többször ismétlődik a kép, amint egy tengerjáró gyakorlatilag Velence fölé emelkedik és kikötve a város csatornáinak közvetlen közelében turisták ezreit löki ki magából. Ezek a turisták óriási összegeket költenek, de a tömegek immár élhetetlenné teszik a várost, a hajók pedig óriási víztömeget mozgatva rombolják a palotákat, a hajók által használt üzemanyag pedig a csatornák vizét teszi tönkre.

A további rombolás elkerülése érdekében egy levél született, amelyet aláírt számos világhírű ember: építész, író, színész, divattervező (Jane Fonda, Calvin Klein, Michael Douglas, James Ivory, Edward Norton). A névsor a linkelt cikkben olvasható.

Az olasz miniszterelnöknek, Matteo Renzinek és a kulturális javak miniszterének, bizonyos Franceschininek címzett levél megírását egy magántársaságokat tömörítő szervezet (Associazione Comitati Privati Internazionali per la Salvaguardia di Venezia) jegyzi. Utóbbi társaság 1966-ban jött létre, miután egy óriási dagály nagy rombolást tett a velencei csodapalotákban és szükség volt a világ segítségére.

Most ismét segítségre van szükség, mielőtt a pénzérdek tönkreteszi Földünk egyik csodáját.

A szerzőt a fasiszta hatóságok száműzték. Erről a dél-olaszországi száműzetésben töltött közel két évről szól ez az Olaszországban alapműnek számító könyv. Véleményem szerint ma is szükség volna ezekre a könyvekre, de legalábbis írásokra, mert ez a könyv feltárja a városoktól távol lévő valóságot, az elrejtett tájak világát. Magyarországon például lehetne egy ilyen könyv: Krisztus megállt Olaszliszkánál!

Jelen könyvet úgy ismertem – és szerintem sokan úgy ismerik –, hogy ez az, ahol Levi leírja, elmeséli a materai poklot. Valóban szó van erről, úgy két-három oldalon, ott ahol a szerző lánytestvére megy meglátogatni a száműzöttet (240 oldalas a mű). Valóban brutális környezetről számol be: félelemről, éhezésről, maláriáról, közömbös vagy alattomos hatóságokról.

Persze, igen fontos rész ez, de összességében a könyv inkább a basilicatai (akkor Lucania) realitásról szól, az ottani emberek gyengeségéről, tehetetlenségéről, az olasz ugarról. Különösen érdekes volt nekem, mikor hiedelmekről, népszokásokról beszélt (például kártya, gyógyítás kapcsán). Elvétve írt csak emberi tartásról és reményről.

Némiképp meglepődtem, mikor a könyv vége felé egyfajta politikai programot oszt meg az olvasóval, leírva azt, hogy miben látja ennek a vidéknek a felemelkedését. Szép Levi műve, mert egyértelműen szépirodalomról van szó, emberek jellemzéséről, tájak remek leírásáról, lelki folyamatokról,… Tájleírást olasz szövegben még nem élveztem (legalábbis nem emlékszek rá). Most igen! Talán azért, mert ismerem többé-kevésbé a tájat, így figyelmesebb voltam; talán azért, mert valóban jobban sikerültek. Ami azért is lehetett, mert Carlo Levi festő volt. A száműzetés hónapjaiban is vele volt az állvány – valamint Barone nevű kutyája.

Többször felmerült bennem a könyvet olvasva, hogy mennyire mást élt át egy olaszországi száműzött és a példa kedvéért egy oroszországi száműzött, mennyivel másabb a kietlen Dél-Olaszország és a kietlen Szibéria. Levi leveleket küldött mindenféle hivataloknak – néha sikerrel –, megismerkedett a falu lakosságával, hatóságaival. Barátokat utóbbiak sorában nem lelt. Előbbiek között pedig a kiszolgáltatottságot, a hagyományok rabságából kinőni képtelen embereket, a tájékozottság teljes hiányát találta. A falu, a (lóval bejárható) környék lakosságának egészsége két orvos kezében volt, akik felkészületlenséggel és a jó szándék teljes hiányával voltak jellemezhetők. A ráolvasással, boszorkánykodással gyógyítani próbáló emberek között Levi orvossá nőtte ki magát. Ezen az úton kivívta az emberek szeretetét.

A fasizmus évei, és könyvének nagy-nagy sikere után Levi gyakran visszatért Lucania, vagyis Basilicata falvaiba, a tájnak szószólója lett.

+ a magyar cím: Ahol a madár se jár (megjelent a Krisztus megállt Ebolinál címmel is). A madaras cím szerintem nem szerencsés, de a fordítás éveiben (60-as évek), talán jobb volt hagyni Krisztust.

+ 1979-ben pedig az eredeti címen Francesco Rosi vezetésével filmet is forgattak Carlo Levi filmjéről.

Az utóbbi években a Siena neve otthonosan csengett a focirajongók fülében. Nagyon úgy néz ki, hogy erről le kell szoknunk, mert a Siena futballklub megszűnik, ugyanúgy ahogy megszűnt a város híres és sikeres kosárcsapata, a Mens Sana is.

A megszűnésre azért kerül sor, mert a Siena, becenevén a Robur nem tudta teljesíteni a Serie B-be történő beiratkozás kívánalmait. Természetesen az anyagiakról van szó.

A város elsőszámú pénzközpontja, a hihetetlen hagyományokkal rendelkező Monte dei Paschi di Siena – ha minden igaz, a világ legrégebbi bankja – immár évek óta nagy-nagy gondokkal küzd. A repubblica cikke szerint az említett bank gondjai mellett a megszűnésnek hasonlóan fontos oka a klubvezetők felelőtlen költekezése, költségvetése (a kosárklub elnökét már le is tartóztatták).

Az elmúlt idényben a kilencedik helyen végzett a Siena – mint említettük a második vonalban.

A hírt közölte a klub honlapja is.

Hiányzott az eltökéltség, hiányzott a minimális frissesség, hiányzott az ötlet, ráadásul a sors is ellenség volt!

Egy tizenéves német lány – még a 70-es években – szüleitől elcsórt pénzen Olaszországba ment, s mivel jó ízlése volt, eljutott egészen Materáig. Ott pedig szerelmes lett - a városba. Szegénységet, szürke falakat, hippiket talált, de látta, hogy több mint eredeti a hely, ahol jár. Ma is az!

Aztán tehetős nőként visszatért oda, és létrehozta a világ egyik legizgalmasabb szálláshelyét, ebben a csodálatos, sziklákra húzott, sziklákba vájt, több ezer éve élő városban. Álmainak megvalósításában a legfontosabb közreműködő egy olasz-svéd építész volt, Daniele Kihlgren, aki energiáját és pénzét eleve abba fekteti, hogy dél-olaszországi csodahelyeket megmentsen és ezeket a helyeket turistáknak ajánlja.

Nem olcsó mulatság (225 euro/nap, duplaágyas szobában) megszállni az emlegetett materai helyen, de legalább egyedi hangulatban lehet a több mint módos kikapcsolódásra vágyó. Ebéddel nem szolgálnak, ellenben reggelire csakis helyi finomságokat tesznek asztalra.

Aki többet szeretne tudni a szállásról, a 70-es években Materában mászkáló lányról (Margareta Berg), a felújítás mikéntjéről, annak itt, annak a lánynak a honlapja.

Itt pedig további materai posztok: a vándor-könyvárusról, a vendéglátásról és egy útról, képekkel.

 A fényképek innen vannak: http://www.sextantio.it/

Az angolok utáni érett, ügyes játék után egy erőtlen csapat vette fel a harcot a friss és ügyes Costa Rica ellen. Az olaszok a döntetlent sem érdemelték volna!

Costa Rica-Olaszország 1-0, gólszerző: Ruiz (44.).

Talán már túlságosan is megszoktuk: ha Balotelli, akkor ömlik a hülyeség! Megpróbálom nem követni ezeket az ökörködéseket, de így is utolérnek rendszeresen.

A minap például olyan matricás albumot láttam, amelyikben valamennyi olasz játékos helyére Balotelli-arckép van biggyesztve. Erről azt olvastam, hogy saját ötlet volt, ellenben a következőhöz kevés köze van.

Prandelli tudja, hogy mit akar! Egy hihetetlenül tudatos focit játszó Olaszországot láthattunk Anglia ellen.

Már csak egy napot kell aludnunk és kezdetét veszi a futball legnagyobb ünnepe, a 2014-es labdarúgó világbajnokság Brazíliában. A labda, magyar idő szerint csütörtök 22 órától indul útjára Sao Pauolóban, ahol a házigazdák a remek erőkből álló horvátokkal csapnak össze. A találkozó már magában pikánsnak tűnik, de mégsem lehet itt leragadnunk, ha szemügyre vesszük a többi csoportot: holland-spanyol, német-portugál egy helyen. És ami nekünk igazán fontos, az egyben szerintem a legnehezebb is: a Squadra Azzurra, Anglia és Uruguay legjobbjaival fog megküzdeni a két továbbjutó helyért.

Egy római taxis, hogy saját és mások életét színesítse, azt ötlötte ki, hogy megénekelteti utasait.

Nem volt váratlan! :)

Nem lepődtem meg azon a híren, amelyiket egy márciusi Liberóban olvastam, majd ellenőriztem még néhány forrásból: Bariban egy múzeumi kiállítótér takarítónője úgy gondolta összeszedi a szemetet.

Buffon mellett Salvatore Sirigu (PSG) és Mattia Perin (Genoa) utazik Brazíliába. A védők sora a következő: Ignazio Abate (Milan), a Juve hátsó sora: Andrea Barzagli (Juventus), Leonardo Bonucci (Juventus), Giorgio Chiellini (Juventus), majd Matteo Darmian (Torino), Mattia De Sciglio (Milan), Gabriel Paletta (Parma). Utóbbiban én nagyon bízom.